Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: „Van a belvárosban egy kis palota ...” A pécsi Szent István tér 17. két évszázada

256 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) ben még üres lehetett. Akkoriban itt, a térnél, csak egy falazott kerítésben nyíló kapuval számolhatunk, amit közvetett források is alátámasztanak.

51 Az 1865-ös mappán jelölt, udvari, hátsó szárny is fiatalabb, de még XIX. sz. közepi toldás lehet. A fenti két dokumentum és egy 1912-ben készült felmérési tervsorozat

52 alaprajzai (24., 25. képek) segítségével már meg tudjuk keresni a Rihmer-féle lakóházat a ma álló épületben. A keleti, két traktus tartozott ehhez az eléggé széles, kétmenetes, középfő falas házhoz. Az utcai rész alatt már megvolt a boltozott pince és az ebből nyíló mélypince is, amit ajtóik kőkereteinek stílusa is alátámaszt. A felső szint négy, térre néző lakószobájának ablakai a mostaniakkal egyező tengelyekben voltak. A hátsó falainál kialakított kályhasarkok azt mutatják, hogy cserépkályháikat az udvari, alárendeltebb funkciójú helyiségek felől fűtötték. Itt az udvari középső, nagyobb, hidegpadlós helyiség sarkában hengeres kályhát jelöl a felmérés. Ide ér fel az egykarú lépcső a még beépítetlen kocsibehajtóra néző, déli homlokzat alsó szintjének nyugati szélénél nyíló bejárattól. Ettől keletre esik a kapualjban most is meglévő pinceajtó. Felettük a déli szobák egy-egy ablaka nyílt. Az utcai homlokzat XIX. sz. eleji állapotát is az 1912-es felmérés (23. kép) és egy archív fotó (20., 21. képek)

53 segítségével tudjuk rekonstruálni. Ezeken - leszámítva a kocsibehajtó későbbi beépítését - a felső szint ablaknyílásai és az axisaikban lévő pinceszellőzők megegyeznek a mai állapottal. A homlokzatarchitektúra jellegzetes elemei, a lizénás tagolás, az ablakokat magukba foglaló táblák és a főpárkány is, túlnyomórészt megőrizték eredeti formáikat, kivéve az ablakok szemöldökdísszel gazdagított, füles keretelését, amely fiatalabb. A könyöklők és a lábazat is korábban budafai homokkőből készülhettek, csakúgy, mint a pinceszellőzők szalagkeretei. Ez utóbbiaknál a lábazat lezárása, a maitól eltérően, nem kanyarodott fel. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a Pécs, Zrínyi u. 13. sz., szintén klasszicizáló késő barokk stílusú, földszintes lakóház utcai homlokzatának kialakítása nagyon hasonlít a szóban forgó épületére. Már szóltunk róla, hogy azt is Rihmer József építtette, nem sokkal korábban. Feltételezzük, hogy ugyanazon mesternek attribuálhatjuk mindkét házat. Azonosításához még további kutatások szükségesek, de úgy tűnik, hogy Johan Krammer ( 1743-1783),

54 a helyi, érett és késő barokk építőstílus vezéralakja köréből indult személlyel állunk szemben. A jó átlagos kvalitású, ismeretlen murariorum magister működése átmenetet képez a XVIII. és a XIX. század, Pécs késő barokk architektúrája és a klasszicista stílus között, amelynek városunkban Piatsek József (1781-1854) volt a legjelesebb képviselője.

55 Talán Krammer pallérjának és tanítványának, Mathias Fölsingernek (1750 k.-1833)

56 a munkája a két ház. A XIX. sz. első évtizedére datálható Rihmer-ház nyugodt tömegalakítású épület volt, a jelenlegi keleti résznek megfelelő gerincmagassággal és tetőformával. Délről nézve hangsúlyosan jelentkezhetett a tér képében, egészen addig, amíg 1838 után fel nem épült mellette a most 15. sz., klasszicista stílusú, emeletes lakóház, amely részben takarta.

57 Ez már szerepel egy, az 1843 utáni években készült olajfestményen, amelynek amatőr művésze a téregyüttest délről mutatja be (18. kép).

58 Megemlítjük, hogy a főhomlokzat nagyon emlékeztet a tér nyugati oldalának északi utolsó, még 1795 előtt épült sarokházára, amelynek régi állapotát egy 1830-as vedutáról ismerjük.

59 Az 1855-ös leírásból tudjuk, hogy Rihmer ezen kívül még különféle melléképületeket is emeltetett a telken és szép kertet létesített. Az 1865-ös színezett birtoktérképen (19. kép), az oldalszárnytól nyugatra jelölt, kétrészes melléképület keleti, szélesebb tagja az 1855-ben említett istálló lehet. Ehhez csatlakozik az 1855-ben szintén elősorolt, az 1912-es alaprajzon növényháznak jelölt üvegház, a déli oldalán végigfutó üvegezett faszerkezettel. Mind közül a legfontosabb a várfalra épített kerti pavilon. Kvalitásai a műfaj egyik legjobb helyi emlékének rangját biztosítják számára. A XVIII. sz. folyamán Pécsett több, igényes, barokk díszkertet létesítettek, szökőkutakkal, szobrokkal, pavilonokkal - elsősorban a magas klérus tagjai, a püspökök és a kanonokok. Példájukat a hamarosan a polgárság is követte.

60 A szóban forgó, klasszicizáló késő barokk stílusú pavilon építésének pontos idejét nem ismerjük. írott forrásban először 1818-ban említik,

61 de stíluskritikai alapon legalább egy évtizeddel korábbra keltezhetjük. Különösen szép kőfaragómunka az oszlopos kapuzat. A fenti, 1855-ös irat vigadóház néven hozza, az 1912-es felmérésen pedig mulatóház a titulusa. Feltesszük, hogy ugyannak az ismeretlen a mesternek, talán Mathias Fölsingernek a műve, aki a lakóházat is építette, nagyjából egyidőben. A pavilontól egészen a melléképületekig húzódó díszkert kialakítására az 18101820-as években kerülhetett sor. Vízellátásának megoldására 1819-ből ismerünk adatot,

62 de máshol azt írják, hogy a vezetéket még 1811-ben létesítették.

63 A Petrezselyem-forrás

64 vizét Rihmer - szomszédaival öszszefogva - földalatti csatornán vezettette ide.

65 Ezt a Rihmer-féle vízvezetéket említik 1830-ban is, amikor a város a tér északnyugati részén egy újabb medencés közkút létesítését tervezte.

66 A vezeték látta el - a ház mellett - az 1865-ös birtoktérképen a pavilontól északkeletre, a telekhatárnál jelölt, s az írott forrásokban is említett, faszerkezetes melléképületben lévő fürdőházat és mosókonyhát, s a kert három, medencés szökőkútját is. Mindezeket az 1912-es alaprajz még hozza. Sajnos, ezek közül ma már csak a keleti, kisebb, négykaréjos formájú díszkút van meg, de az is némileg átépítve.

67 Eltűnt már az 1865-ös térképen még szereplő, virágágyásokkal teli, szabályos sétautakkal behálózott díszkert is. Ez utóbbi forrás készítője - nem tudjuk miért - a pavilonra fekete tussal egy apró darut, vagy gólyát rajzolt. Régen talán egy ilyen, vaslemezből készült figura díszíthette a tető csúcsát. Rihmer József 1850-ben hunyt el,

68 özvegye egy év múlva követte.

69 A három fiú ekkor már családos, felnőtt ember, akik saját házukban laknak. Néhány év múlva el is adják apai örökségüket.