Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Természettudományok - Muskovits József–Hegyessy Gábor–Rahmé Nikola: Adatok Magyarország díszbogár-faunájának ismeretéhez (Coleoptera: Buprestidae)

16 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) Nagyváradról („1869., leg. Dr. Mocsáry S.") és Munkácsról („1918.08.04., leg. Dr. Horváth G.") származó két példány alapján KASZAB (1940) Meliboeus graminis hungaricus néven új alfajt írt le. A példányok újra determinálása alapján ezeket M. graminioides-nek tartjuk. Hazai előfordulását még nem közölték. Meliboeus subulatus (MORAWITZ, 1861) - zöldes tompadíszbogár Kelet-európai elterjedésű faj, hossza 5,5-8,0 mm. Aranyoszöld, vagy zöldes-bronzos színű, ritkán kékes árnyalatú. A lárvák ürömben (Artemisia vulgaris, A. flava) élnek. Magyarországon nagyon ritka, első példánya Tarpa és Gulács között került elő („1993.07.16., leg. dr. Muskovits József"). Az újabb lelőhelyek (Barabás, Sátoraljaújhely) is Északkelet-Magyarországon vannak. KASZAB (1940) egyáltalán nem említi, hazai előfordulását a szakirodalomban még nem közölték. Agrilus (Uragrilus) guerini LACORDAIRE, 1835 Guérin-karcsúdíszbogár Palearktikus elterjedésű, fénylő, sötétkék színű, mindenütt ritkának tartott reliktum-faj, hossza 8-12 mm. A szárnyfedők a végükön egyenként hosszú, hegyes csúcsba kihúzottak, rajtuk 3-3 fehér szőrfolt van, közülük az első a vállgödörben, a második középtájon, a harmadik a hátsó harmadban. A lárvák füzekben (Salix sp.), leginkább kecskefűzben (Salix caprea) élnek. Első hazai előfordulását KASZAB és SZÉKESSY (1953) közli, akik a védett bátorligeti láp területén gyűjtötték két példányát („Bátorliget, 1949.06.25.-07.03., leg. Kaszab Zoltán és Székessy Vilmos"). Továbbra is nagyon ritka fajnak tartjuk, hiszen az eltelt idő alatt csak kevés helyről került elő. KASZAB (1940) Magyarországról nem említi. Agrilus delphinensis ABEILLE, 1897 - kosárfűz-karcsúdíszbogár Euroszibériai elterjedésű, sötétkék, vagy ritkábban ibolyáskék színű, kisebb faj, hossza 4,0-5,5 mm. A lárvák füzek (Salix sp.) vékony ágaiban élnek. Magyarországon csak kevés helyről került elő. A szakirodalomban korábban ezt a fajt Agrilus pseudocyaneus delphinensis ABEILLE néven említették. JENDEK (1995) mutatta ki, hogy az Agrilus pseudocyaneus és az Agrilus delphinensis két önálló faj. (Az Agrilus pseudocyaneus KIESENWETTER fajt Ausztriából származó példányok alapján írták le, de magyarországi előfordulásáról nincs tudomásunk.) KASZAB és SZÉKESSY (1953) a bátorligeti lápon gyűjtött példányt Agrilus pseudocyaneus-nak deterninálták, mi azt Agrilus delphinensis-nek határoztuk meg. KASZAB (1940) más magyarországi lelőhelyet nem közölt. Agrilus kubani BÍLY, 1991 - Kubán-karcsúdíszbogár Közép-európai elterjedésű, a finom szőrzet miatt matt, vörösesbronzos színű faj, hossza 5,0-6,0 mm. Monofág faj, a lárvák tápnövénye a sárgafagyöngy (Loranthus europaeus). Az MTM gyűjteménye alapján magyarországi első példánya a Balaton-felvidéken került elő („Balatonfüred, 1978.09.10., leg. Podlussány Attila"). Az utóbbi egy-két évben tudatos neveléssel több helyről is sikerült hazai előfordulását bizonyítanunk, sőt mármár úgy tűnik, hogy nálunk meglepően elterjedt és gyakori faj. KASZAB (1940) - érthetően - nem említi. Hazai előfordulását még nem közölték. Agrilus populneus SCHAEFER, 1946 - nyárfa-karcsúdíszbogár Euroszibériai elterjedésű, 7-11 mm hosszú, zöld, bronzoszöld, aranyoszöld színű, nem túl gyakori faj, amelynek lárvái nyárfákban (Populus sp.) élnek. Nem túlságosan ritka faj, már az 1940 előtti években is előkerült, de az MTM gyűjteményében levő példányok nem voltak meghatározva. A régebben gyűjtött példányok többsége hiányosan van felcédulázva, a legrégebbi datált példányon a következő felirat van: „P Peszér, 1938.06.19.", ez a lelőhely azonos a mai Kunpeszérrel, ahol mi is találtunk bizonyító példányokat. KASZAB (1940) - érhetően - egyáltalán nem említi. SOMORJAI (1983) Nagyhegyesről és Új szentmar gitáról ,^Agrilus suvorovi populneus SCHAEFER, 1946" néven közölte előfordulását. Agrilus Salicis J. FRIVALDSZKY, 1877 - cinegefűz-karcsúdíszbogár Pontomediterrán elterjedésű faj, hossza 4,5-6,0 mm. Egyszínű zöld, rezeszöld, barnászöld, a fej és az előhát néha világosabb rezes fényű. A szárnyfedők a végükön kissé kihúzottak. A lárvák elsősorban cinegefűz (Salix repens), de más fűz-fajok (Salix sp.) vékony vesszőiben is fejlődnek. Magyarországon a Duna-Tisza közötti homokos vidékeken helyenként nagy számban is előfordul. Frivaldszky agrilus viridis ab. Salicis" néven új alfajként írta le, KASZAB (1940) is ilyen név alatt közölte hazai előfordulásait. Ma már önálló fajnak tartjuk. Agrilus viscivorus BÍLY, 1991 - fehérfagyöngy-karcsúdíszbogár Közép-európai elterjedésű, gyengén kétszínű, 5,5-8 mm hosszú faj, a hímeknél a fej és az előhát aranyoszöld, a nőstényeknél a homlok aranyosvörös, a szárnyfedők bronzosak, vagy zöldes-bronzosak. Monofág faj, a lárvák tápnövénye a fehérfagyöngy (Viscum album). Magyarországon nagyon ritka, az MTM gyűjteményében található első példánya a Szigetközből került elő („Feketeerdő, 1994.07.10., leg. dr. Merkl Ottó"). 2002-ben a szerzőknek sikerült néhány példányt kinevelni olyan fehérfagyöngyből, amelyet szintén Feketeerdőn gyűjtöttek. KASZAB (1940) - érhetően - nem említi. Hazai előfordulását a szakirodalomban még nem közölték.