Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Természettudományok - Muskovits József–Hegyessy Gábor–Rahmé Nikola: Adatok Magyarország díszbogár-faunájának ismeretéhez (Coleoptera: Buprestidae)

Muskovits József, Hegyessy Gábor, Rahmé Nikola: Adatok Magyarország díszbogár-faunájának ismeretéhez 15 Anthaxia plicata KIESENWETTER, 1859 - redős virágdíszbogár Pontomediterrán elterjedésű, 4,5-6,0 mm hosszú, szürkésfeketés színű, matt faj. A szárnyfedőkön szabálytalan, lapos kiemelkedések vannak. A lárvák gyümölcsfák, leginkább alma (Malus sp.) és körte (Pyrus sp.) vékony ágaiban élnek. Magyarországon rendkívüli ritkaság, hazai előfordulását Nógrád megyéből előkerült egyetlenegy példánya bizonyítja: „Nagylóc, 2001.04.28, leg. dr. Romsauer János". KASZAB (1940) Magyarországról nem említi, hazai előfordulását a szakirodalomban még nem közölték. Anthaxia semicuprea KÜSTER, 1851 - rezes virágdíszbogár Európai elterjedésű faj, hossza 4,5-7,0 mm. A szárnyfedők bíborszínűek, a tövükön levő közös, háromszög alakú és kb. a szárnyfedők közepéig terjedő folt fényes, zöld színű. Az előtör előrefelé szélesedik, az elülső harmadban a legszélesebb. A lárvák juharban {Acer sp.) élnek. Magyarországon a hegy- és dombvidékeken szórványosan található, nem túl ritka faj. Már régebben is több helyről előkerült, hazai előfordulását KUTHY (1896) közölte. Azonban CSÍKI (1909-1915) és KASZAB (1940) nem tartották önálló fajnak, hanem az Anthaxia Salicis szinonimájának, ezért nem is adták közre lelőhelyeit sem. Anthaxia suzannae THÉRY, 1942 - Zsuzsanna-virágdíszbogár Közép-európai elterjedésű faj, hossza 4,0-6,0 mm. Az előtör előrefelé szélesedik, az elülső harmadban a legszélesebb. A szárnyfedők bíborszínűek, a tövükön levő közös, fényes, kékes színű, háromszög alakú folt kb. a szárnyfedők negyedéig terjed. A lárvák almában (Malus sylvestris), körtében (Pyrus pyraster) és birsben (Cydonia ohlonga) fejlődnek. SCHAEFER (1935) először az Anthaxia Salicis, majd 1942-ben az Anthaxia semicuprea aberrációjának tartotta. THÉRY (1942) az Anthaxia Salicis alfajának tekintette, de BÍLY (1997) már önálló fajként közölte. Érdekességként megemlítjük, hogy Schaefer Magyarországról származó példányok alapján írta le az ab. suzannae-t. KASZAB (1940) nem említi, csak az ab. speciosa CsiKi-t. Magyarországon a ritkább fajok közé tartozik, és noha már régebben is előkerült (az MTM gyűjteményében - többek között - van két „Pápa, 1900., Wachsmann" feliratú példány is), hazai előfordulását még nem közölték. Anthaxia (Melanthaxia) istriana ROSENHAUER, 1847 - isztriai virágdíszbogár Pontomediterrán elterjedésű, fényes, sötétebb bronzbarna színű faj, hossza 4,0-6,5 mm. A fej szőrzete barnás színű, rövid, a fejtető a szemek között keskeny. A lárvák borókában (Juniperus sp.) és fenyőben (Pinus sp.) élnek. Magyarországon ritka, a régebbi gyűjtések adatai alapján a Balaton-környéki borókásokban fordult elő, de újabban a barcsi borókásból is kimutatták (MUSKOVITS, 2001). KASZAB (1940) nem említi, noha az MTM gyűjteményében találhatók 1940 előtt gyűjtött példányok is (például „B. Endréd, 1922."). Érdekességként megemlítjük, hogy az Anthaxia balatonica fajt BÍLY és SOMORJAI (1989) - mint a tudományra új fajt - a Balaton-felvidékről származó példányok alapján írták le. Akkoriban úgy tűnt, hogy ez a faj magyar „endemizmus". Az eltelt idő óta meglehetősen sok példányt sikerült borókából kinevelni és begyűjteni. Megfigyeléseink szerint az Anthaxia balatonica annyira közel áll az Anthaxia istriana fajhoz, hogy ezért nem tekintjük önálló fajnak, hanem szinonimának (MUSKOVITS és SZÉKELY, 2000). Anthaxia (Melanthaxia) similis SAUNDERS, 1871 fenyő-virágdíszbogár Euroszibériai elterjedésű, egyszínű fekete faj, hossza 6,0-10,0 mm. A homlokon feltűnően hosszú, fehéres színű szőrök vannak. A lárvák lucfenyő (Picea abies), erdeifenyő (Pinus sylvestris), jegenyefenyő (Abies alba) elszáradó, vastagabb ágaiban élnek. Magyarországon ritka faj, a Nyugat-Dunántúl őshonos fenyveseiben fordul elő, de ott is csak szórványosan. Az általunk ismert első példányát az Őrségben („Farkasfa, 1985.06.07., leg Szalóki Dezső") gyűjtötték (MUSKOVITS, 1997). Azóta néhány további példánya is előkerült Sopronból és Velemből. KASZAB (1940) Magyarországról nem említi. Chrysobothris igniventris REITTER, 1895 - tüzeshasú díszbogár Közép-európai elterjedésű, 6,5-11 mm hosszú faj. Felül sötét bronzszínű, alul többnyire kétszínű, a középső részeken zöld, a haslemezek oldalt háromszög alakúan aranyosbíbor színűek. Szárnyfedőnként 3-3 gödröcske van, amelyek közül kettő a vállnál, kettő középen, kettő az alsó harmadban van. A lárvák erdeifenyőben (Pinus sylvestris), ritkábban feketefenyőben (Pinus nigra) élnek. Magyarországon régebben kifejezetten ritka volt, de az utóbbi években végzett megfigyeléseink alapján úgy tűnik, hogy terjedőben van, és elsősorban az alföldi telepített erdei- és feketefenyvesekben fordul elő, olykor nagyobb számban is. Az első példány Kaposvárról került elő („1970.06.06., leg. Juhász János Csaba"). SOMORJAI (1986) Bugacról közli Chrysobothris solieri néven, de az MTM gyűjteményében levő bugaci példányt újra determinálva, mi azt Chrysobothris igniventris-nek találtuk. KASZAB (1940) Magyarországról nem említi. Meliboeus graminioides (ABEILLE, 1897) - gyepi tompadíszbogár Kelet-európai elterjedésű, 4,5-6,0 mm hosszú, kissé zöldes árnyalatú, bronzos színű faj, amelynek felülete a finom szőrzet miatt fénytelen. Tápnövénye a gilisztaűző varádics (Chrysanthemum vulgare). Magyarországon rendkívüli ritkaság, először Hegyessy Gábor gyűjtötte („Zalkod, 1993.07.10."), és később Sátoraljaújhelyről is előkerült két példánya. Az MTM gyűjteményében