Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Nagy Marianna: A Délkelet-Dunántúl (Baranya és Tolna megyék) helye a magyar agrárium térszerkezetében a 20. század elején

Nagy Mariann: A Délkelet-Dunántúl (Baranya és Tolna megyék) helye a magyar agrárium térszerkezetében a 20. század elején 117 ** Néhány példával szeretnénk ezt érzékeltetni: a Tisza bal partján fekvő Békés megyében a kataszteri tiszta jövedelem értéke egy katasztrális hold összes termőterületre vetítve 1505 fillér, míg Máramarosban csak 86. Arányokban hasonlóan szélsőséges értékeket rejt magában mindegyik régió, pl. a Duna bal partján Pozsonyban 1125 fillér, Árvában pedig 160 a kataszteri tiszta jövedelem egy katasztrális holdon. Horvátországban Szerem (1244 fillér/kh) és Lika (69 fillér/kh) megyék képviselik a szélsőséges értékeket. A Duna jobb partján jóval kisebb különbségeket figyelhetünk meg az egyes megyék között, de Zalában pl. 766 fillér, míg Sopronban 1253 fillér, Baranyában pedig 944 fillér. ** Fodor Ferenc, Kemény György fentiekben idézett munkáikban valamint Prinz Gyula, Teleki Pál, Bulla Béla, Mendöl Tibor, Für Lajos, Frisnyák Sándor. lá Vizsgálódásunk idejét kb. 50 évvel megelőzve az 1862-ben készült birodalmi adóstatisztika jövedelem adóra vonatkozó adatainak elemzése is rávilágít arra, hogy a soproni, győri, nagykanizsai és pécsi adókörzetek (bár nem teljesen fedik le a Dunántúl valamennyi megyéjét) a Dunántúlon jelentős regionális különbséget mutattak az ipari és kereskedelmi foglalkozásokat űző egy adózóra jutó adóösszeg vagy az 1000 lakosra jutó adózók számát tekintve. Lásd Nagy Mariann: A Dunántúl társadalmának polgárosodás az 1862. évi birodalmi adóstatisztika tükrében. In Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 2002. 73-97. 14 Enyedy György: A magyar mezőgazdaság földrajzi típusai. Bp., 1965.; Bernát Tibor-Enyedy György: A magyar mezőgazdaság területi problémái. Bp., 1977.; Bácskai Vera-Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp., 1984.; Bácskai Vera: Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. Század elején.; Nádasi Éva: A Dél-Dunántúl társadalmi-gazdasági szerkezete 8. Falu- és csoporttípusok. Pécs, 1983.; Tóth Tibor: A dunántúli kisüzemek termelése és gazdálkodása az 1930-as években. (Kísérlet néhány matematikai-statisztikai eljárás alkalmazására.) Bp., 1983.; Uő: A magyar mezőgazdaság struktúrája az 1930-as években. Bp., 1988. 1° A cluster-elemzéshez használt változókat lásd a tanulmány végén a függelékben. A cluster-elemzéshez elsősorban a k-közép módszert alkalmaztuk: általában minden változócsoport esetében elvégeztük a csoportosítást 10 és 25 között valamennyi clusterszámmal. Egyfelől a clusterek szakmai-tartalmi elemzésével, másfelől statisztikai próbák segítségével döntöttük el, hogy melyik a legjobb csoportosítás. (Az a legjobb osztályozás, amelynél a csoporton belüli variancia minimális, a csoportok közötti variancia pedig maximális.) 1" A DNy-Dunántúlon a magyarok aránya 66 %, a DK-Dunántúlon 63 %, az ÉNy-Dunántúlon csak relatív többséget alkottak a magyar anyanyelvűek, a Kisalföldön pedig a szlovákság alkotta a többséget, a magyarok aránya csak 32 % volt. 17 A mezőgazdasági keresők 82,4 %-a tudott írni-olvasni, míg az országos átlag csupán 60,9 % volt. 1° 33 gép- és eszközváltozó indexeinek átlaga (az országos átlag = 100) csak az északnyugati régióban (296) magasabb, mint térségünkben (191), bár a két megye között jelentős különbség volt (Baranya: 193, Tolna: 170). Az 1915-ben készült országos felmérés szerint a Délkelet-Dunántúlon volt a legalacsonyabb a kézicséplés aránya (mindössze 1,48 %) az egész országban. Csak a Dél-Alföld előzte meg a gépesített (motoros és gőzgép együtt) cséplésben: az összes gabonának 96,6 %-át csépelték géppel a Dél-Alföldön, míg térségünkben 96,2 %-át. "* Baranya megyében a szántó 11,42 %-a volt ugar, Tolnában "csak" 8,04 %. Az országos átlag 8,85 % volt. A legalacsonyabb Csanádban: 0,48 %, a legmagasabb Csíkban: 40,6 %. *** Ezer mezőgazdasági lakosra 1082 számosállat jutott térségünkben (Baranya: 1147, Tolna:1005), megelőzve ezzel a Kisalföldet és a Dunántúl délnyugati részét a nagytájon belül (az országos átlag: 907). Az egy mezőgazdasági lakosra jutó állattenyésztési érték térségünkben: 138 korona volt (a húsz régió közül a negyedik legmagasabb érték). Ezt a mutatót tekintve mindkét megye azonos szinten állt. A legmagasabbat országosan és a nagyrégiót tekintve is a Közép-Dunántúl érte el: 155 korona. Az országos átlag: 110 korona volt. 21 Az élbolyt szervezettség tekintetében a következő megyék alkották: Baranyában 25,59 %, Mosonban 25,27 %, Zólyomban 20,04 %, Tolnában 19,42 %, Sopronban 17,38 % Brassóban 14,28 %, Veszprémben 10,26 %. 22 Az állattenyésztés termelési értékének Baranyában a szarvasmarha-tenyésztés és sertéstenyésztés egyaránt 47 %-át adta, míg Tolnában a szarvasmarha-tenyésztés 55, a sertéstenyésztés 32 százalékot tett ki. 2á Baranyában az átlag 129 hold, míg Tolnában 206 hold. E két megyében fekvő Esterházy birtokok területe megközelítette a 100.000 holdat, s ezeket kizárólag nagyvállalkozóknak adtak bérbe. Bischitz Mór és Lajos 18000, Mándy Sámuel 9 ezer, a Strasser-család 10 ezer, a Dőry család tagjai pedig 37 ezer holdat béreltek az Esterházyaktól. 24 Mindkét megyében a 24 éven felüli földbirtokosok 57 százaléka (országos átlag = 32 %) fizetett 20 К felett földadót. Baranya megyében azonban a 20-50 К között fizetők voltak nagyobb arányban, mint Tolnában, Tolna megyében viszont az 50 К felettiek. 25 A 17 modernizációs változó indexeinek átlaga térségünkben 121 (országos átlag = 100), azonban a Közép-Dunántúlon: 149, Északnyugaton 140, a Kisalföldön 133, míg a Délnyugat-Dunántúlon 103. Függelék Adatbázisunkban közel 700 változót hoztunk létre, azonban a cluster-elemzés során nehézséget jelent az a körülmény, hogy viszonylag kevés megfigyelési egységgel rendelkezünk, mivel a történelmi Magyarország 71 megyéje jelentette az eseteket. A szóban forgó matematikai statisztikai elemzés használhatóságának viszont alapfeltétele, hogy több (lehetőleg kétszer annyi) megfigyelési esetünk legyen, mint változónk, ezért kb. 35-40 változót kellett kiválasztanunk a 700-ból. Ebben egyfelől agrárgazdaságtani, agrártörténeti szempontok érvényesültek, másfelől bizonyos matematikai statisztikai eljárások (korreláció elemzés és faktorelemzés) segítettek. így sikerült a rendszer szempontjából elhanyagolható változókat kiszűrésni. Mind a faktor- mind a cluster-elemzés megkívánja, hogy a különböző minőségeket kifejező, s különböző mértékegységekben megadott változókat közös nevezőre hozzuk, homogenizáljuk. Ez is többféleképpen történhet, mi - a standardizálás mellett - az ún. területi indexeket használtuk, ahol az egyes változók konkrét értékeit az országos átlaghoz viszonyítottuk. A felhasznált változók, illetve változócsoportok a következők: Egy hold müveit területre (szántó, kert, rét, szőlő) jutó kataszteri tiszta jövedelem Egy mezőgazdasági keresőre jutó kataszteri tiszta jövedelem A művelési ágak részesedése az összterületben: szántó, rét, szőlő, erdő és legelő A vetésterület megoszlása fő növényfajták szerint (8) A szántóföldi termelés értékének megoszlása főbb növényfajták szerint