Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Néprajz - Rónai Béla: Keresztek a nevek világában (Keresztek, és ami mögöttük van)

166 A jANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 44-45 ( 1999-2000) az írásmódot, amely lehetővé teszi a megkülönböztetést. Kötőjellel írva az előtag egyértelműen személynév, külön vagy egybeírva viszont köznév vagy melléknév. Az előtag a kereszt helyét jelöli meg A néprajz, benne a szakrális néprajz is, a keresztek helyét az utak mentére látszik leszűkíteni. A névtan azonban mást mutat. Szinte elképzelhetetlen a katolikus falu, főként amelynek temploma is van, Templomkereszt, Templom előtti, melletti kereszt nélkül. Sok helyen ennek felel meg az ún. Központi kereszt, iskolakereszt vagy iskolai kereszt. Ide sorolható továbbá a Kápolnakereszt, Harangláb kereszt. A településszerkezetet régóta meghatározó íratlan törvény szabja meg ezeknek a helyét. A keresztállítás fontos helye a temető. Itt áll a Temető vagy Temetői kereszt. Temetői keresztekről a XVIII. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek, a „Visitatio Canonica"-k már tudósítanak. Több helyen ezt olvassuk: „...régi templom a falun kívül romokban hever, körülötte temető... kereszt van feszület nélkül" 2 Szőlőtermelő vidéken az elemi csapások elhárításában vetett hittel ott áll a Szőlői, Szőlőhegyi vagy röviden Hegyi-kereszt. Szólnunk kell természetesen az utak mentén, utak kereszteződésében, a határhalmokon, hegyormokon, hidakon és a mező dűlőiben felállított keresztekről is. Közöttük talán a legfontosabbak a Faluvégi keresztek, amelyek a távozókat üdvös áhítatra, pártfogás kérésére figyelmeztetik, illetve a megérkezőt az út szerencsés befejezésén érzett hálára hangolják. Sok dűlőnek, határrésznek éppen a rajta levő kereszt lett a névadója: Kereszti-dűlő, Szentkeresztpuszta. Az előtag a kereszt anyagára utal A legrégibbek kétségtelenül a fából készült keresztek, a fakeresztek, amelyekre a corpust rendszerint vaslemezből, bádogból, népi szóhasználattal: pléhből vágtak ki és festették. Ezeknek a neve: Körösztfa, Fakereszt, Pléh Krisztus vagy Pléh Jézus. Anyaguk miatt a legkevésbé álltak ellen a természet viszontagságainak. Ez az oka annak, hogy adattáraink sokszor csak az emléküket vagy az egykori helyüket regisztrálják. Később az időállóbb vasból készítették a keresztet a Corpussal együtt. Ez a Vaskereszt. Nem vált általánossá, pedig a rozsdásodás ellen a felállításakor befestették. A legelterjedtebb a kőből készült kereszt, az ún. Kőkereszt, vagy Kükereszt. Készítőik általában tanult kőfaragó mesterek, akik a paraszti és a városi polgári műveltség határán éltek. A hivatásos egyházi művészet mellett hatott rájuk a mesterségbeli hagyomány és a megrendelők igénye. Az általuk faragott keresztek ezért kifejezői a városiasodásnak, a polgárosodásra való törekvésnek és a paraszti ízlésvilágnak. Egy-egy táj keresztjei sokat elárulnak az őket kibocsátó műhelyek mesterségbeli színvonaláról. /Pl. a Balaton felvidék, Veszprém, Keszthely, Kiskunfélegyháza/. Az előtag megjelöli a kereszt színét A számszerű előfordulás csökkenő gyakorisági sorrendjében van Vörös- és Piroskereszt nagyjából azonos számban, valamint kevesebb a Fehér-kereszt és ritkább bár, de előfordul a Fekete-, а Zöld- és a Kékkereszt is. A szín a kőből készült keresztek esetében rendszerint a kő természetes színét jelöli. A Balaton-felvidéken a kőfaragók vörös vagy piros színű kőből dolgoztak, ritkábban fehér vagy fehéres színű mészkőből. A fehérkereszt rendszerint meszelés következménye vagy a fakeresztek váltak a felsorolt színűekké festékkel való bekenés következtében. A méretre, állapotra utaló előtag Ilyen a nagykereszt, Kiskereszt, Dűlt kereszt, Törött kereszt, Csonka kereszt, Lámpás kereszt (ezen mécses égett, amíg volt gondozója). A Krisztustalan, vagy Jézustalan kereszt a szokatlanságot vagy a többségtől való eltérést jelöli a névvel, azt, hogy hiányzik róla a Corpus. Feltétlenül megemlítendő a Csengős kereszt. Az egész Dunántúlon előfordul, de a leggyakoribb mégis Somogyban. A kereszt két karján vagy a fakeresztek bádogból készült esővető ívlemezén 3-3 vagy ennél több csengettyű csüngött, s az egészen enyhe fuvallat is megszólaltatta őket. Kultikus-szakrális szerepkörükön kívül nyílván az úton lévők tájékoztatása, esetleg madárijesztés volt a feladatuk. A nép megfigyelhette a feszület arckifejezését is. Ezt bizonyítja a közismert „fancsali feszület" kifejezésünk, vagy a tapolcai járás Egyedkeresztjéről elterjedt megállapítás: „Vigyorog, mint a mäncönkali Jézus". A Háromkereszt a Golgotát idézi. Krisztus keresztje ezen nem önmagában áll, hanem a latrokétól közrevéve. A Ráckereszt ugyancsak a „magyar"-tói való eltérés hangsúlyozására való elnevezés. Egyéb indítékra utaló nevek A Hideglelős-kereszt vagy a Láz-kereszt arra utal, hogy a betegek, főként a láz gyötörte betegek megkönynyebbültek, meggyógyultak a fölkeresésétől, érintésétől, a mellette mondott imádságtól. A Kóbor-kereszt alatt szoktak megpihenni a vándorok (iparosok, koldusok). A Cserkészkeresztet az évről-évre ugyanazon a helyen táborozó cserkészek állították. Az előző névvel indított sorba kívánkozik még a Bányász, az Olvasóköri, a Székely, az Amerikai kereszt, amelyek abban egyeznek