Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Történettudományok - Suba János: A Jugoszláv Királyság északi határának kitűzése. (A Magyar-Jugoszláv Határmegállapító Bizottság működése, 1921–1924)
226 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) folyónak a Murába való torkolatáig terjedt 95 km hosszan. А В szakasz ezen ponttól a Mura és a Dráva mentén a Barcsi vasúti hídig húzódott 17 km hosszan. A С szakaszban 86 km hosszan a Dráva alkotja a határt, a szakasz Dolnij Miholjac községtől kb. 8 km-re lévő pontig húzódik. A D szakasz a Dráva és a Duna közti baranyai területet 83 km hosszan foglalja magában. Az E szakasz a Duna és a Tisza közötti területen húzódik 135 m hosszan. Az F szakasz a Tiszától a román határig 50 km hosszan húzódik. A határmegállapítás általános menete A határmegállapító bizottság munkaokmányai jegyzőkönyvekből, a bizottsághoz benyújtott jegyzékekből, és a bizottságnak a népszövetséghez benyújtott javaslatából álltak. A bizottság - a kapott utasításoknak megfelelően - felszólította Vassel ezredest, hogy az egész határvonal felett nyilatkozzon hogy hol és milyen terjedelmű lesz a magyar követelés. А В és а С szakaszon, azaz a Dráva-Mura menti határon a magyar kormány nagyobb területi követeléseket nem támasztott, Horvátországra való tekintettel. Ezeken a szakaszokon a bizottság hozta meg a végleges döntést. A többi határszakasz felett a bizottság határszakaszonként döntött, aszerint hogy elfogadta e a magyar, vagy a szerb területi követeléseket. Ezért az A, D, E, F határszakaszhoz benyújtott magyar és a szerb javaslatok kétféle célt szolgáltak. Először a trianoni vonal meghatározását amelyet a bizottság a saját hatáskörében döntött el, másrészt a - kísérőlevél szellemében - népszövetség elé terjesztendő határkiigazításokat. A szerb hadsereg a határmegállapító munkálatok kezdetén megszállva tartották még a trianoni magyar területből Szomoróc, Szentistvánlak és Lendvaujfalu községeket, a Gyékényes-Berzence közötti vasútvonal egy szakaszát, amely a Gólai hidfőn átmegy. Valamint Szegedtől keletre eső Térvárat amelyet később visszaadtak 9 . A határmegállapító bizottság először 1921. augusztus közepétől november közepéig az A határszakaszt - amely az osztrák határtól Lendva folyó Murába való torkolásáig terjedt - rendezte. Az A határszakasz hossza 95 km volt. A bizottság székhelye Varasdon volt. A határmegállapító bizottság döntése értelmében ezen a szakaszon a szerbeknek át kellett adniuk 8000 kat. holdat. Ezt azonban 1922. februárjáig halogatták, és csak ezután kezdték meg a területek kiürítését. 1921. november közepétől december közepéig а В és а С határszakaszt rendezték. А В határszakasz a Lendva és a Mura összefolyásától a Mura folyó majd a Dráva mentén a Barcsi vasúti hídig 170 kilométernyi hosszan húzódott 10 . А С határszakasz a Dráva mentén a Dolnji Mihaljactól körülbelül 8 kilométere keletre fekvő pontig terjedt 82 kilométer hosszan. A határmegállapító munkálatokat a bizottság Nagykanizsáról irányította. А В és а С szakaszon a szerbek kiürítettek 1000 hold területet, a magyarok területi nyeresége 300 hold lett 11 . A Dráva jobb partján lévő magyar területrészek jugoszláv fennhatóság alá kerültek. A határkijelölő munkálatok 1921. december 19-től 1922. február 19-ig szüneteltek. A két hónapos téli pihenő alatt sem maradtak abba a különböző területi igények és követelések ismertetése a tárgyalásokon. A szerbek több javaslatot is tettek a magyar kormánynak, hogy bizonyos területeket „közvetlen megegyezés útján" engedjenek át. Például: kérték Sarok, Katymár, Felsőcsikéria és Kelebia községeket, cserébe Horgos község egy részét és Bácsmadaras megszállt részét ürítették volna ki. A szerbek kijelentették, hogy elvből nem engedhetnek át magyar területet. Ezért a magyar határmegállapitó biztos gyorsan elfogadtatta a bizottsággal a trianoni határvonalat. Vassel ezredes - a magyar delegáció vezetője - viszont a Millerand levél betartásáért és érvényesítéséért harcolt. „... Az antant biztosok ... nem értették meg, hogy a magyar kormány a trianoni vonalat köteles elfogadni, de más olyan vonalra saját jószántából sem vállalkozhatik, amelyek magyar községeket juttat át az SHS (Szerb-Horvát-Szlovén) államhoz." 12 1922. feb. 20. és ápr. 3. között a bizottság Eszékről irányította a D és az E határszakasz munkáit. A D határszakasz a Dráva és a Duna közötti 83 kilométer hosszú vonalat jelentette. Vassel ezredes a Duna-Dráva vonalat akarta kérni, de ehhez az antant katonai okok miatt - nem akarta átengedni a báni hegyeket és az attól délre fekvő területeket - nem járult hozzá. Ezért mérsékelte a magyar területi igényeket, Dél-Baranya területéből hét községet kért. Egyébként a bizottság a benyújtott szerb követeléseket nem fogadta el. A bizottság döntése szerint ezen a szakaszon a szerbek 6300 holdat adtak át, míg a magyarok 1700 holdnyi területet ürítettek ki 13 . Példa a határmegállapítás területváltozásaira Hogy az elért területnyereség nagyságát érzékelni és elképzelni tudjuk, részletesen ismertettem a D szakaszba elért területváltozásokat: D szakasz terüleváltozásai: Az SHS Államnak ki kell üríteni Old, Kásád, Beremend községek területéből megszállt 3300 kat. hold, Illocska területén 300 kat. hold, Izabelleföldnél 1100 kat. hold, továbbá Karapancsálnál 1
