Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, V.

169 2. A Mecsek-kapu télen A szomszéd községben nyaralt rendszeresen a pécsi Schaurek jogtanár, aki amolyan amatör orgonista volt és ismerte a plébánost. Beajánlott engem. Persze bajban voltam, mert nem szoktam kotta nélkül játszani. A d-moll toccatát eljátszottam kotta nélkül, majd Pachelbel Magnificatját egy ott talált kottából. A Wörthi tó melletti hangversenynek a keserű komikuma az volt, hogy az orgonán lévő kották között akadt volna még egy Men­delssohn-mü. Egy berlini fiatal orgonista behúzott nyakkal mosolygott, de Mendelssohnt abban az időben nem lehetett játszani, pedig változatosabbá tette volna a műsort Bach és Pachelbel után. Helyette - alig merem kimondani - életemben akkor egyszer improvizáltam koncertszerűén, a plébános kívánságára. [...] Azt is szokták tőlem kérdezni: tanult-e külföldön? Hát nem sikerült. Az utolsó Thomas kántor, Günter Ramin a háború elején még tartotta a Sommer-kurzusokat. Meg­pályáztam, de a hazai engedélyt csak a következő tavaszra kaptam, úgy hogy nem tudtam kimenni. Pedig Pécsről Weininger Margit részt vett a zongorakurzuson, Pestről pedig Peskó, a most szereplő Peskók apja is kint volt. Nádor Tamás: Az Angster gyárról milyen emlékeid 3. A Jakabhegyen vannak? Halász Béla: Inkább másnak véleményét mondanám először. Mayer Albert, aki egy ideig az Angsteréknél is dolgozott, közben azt hiszem Rácvároson, volt műhelye, vele többször találkoztam kaposvári koncertjeim kapcsán, mert az ottani orgonát ő tartotta karban. О tette ezt a megjegyzést: sohasem tapasztalta, hogy Angsterék a minőség rovására spórolni akartak volna. Pedig ez anyagilag problémát jelentett. Nádor Tamás: Több Angster orgonán játszottál? Halász Béla: Igen. Az egyik legkisebbel kezdem. A Csepel szigeti Tökölön rendezett tanítógyűlés alkalmával játszottam az ottani 10 regiszter körüli Angster orgonán. Roppant kellemes hangú orgona volt. Ezt a benyomást őrzöm a pécsbányatelepi orgonáról is. Régen jártam ott, érettségiző koromban. Az Angst er orgonákról szólva, megemlítem még a tőttősi orgonát, melyet azt hiszem 1984-ben újítottak fel. Ez egy nagyon kicsi orgona, a hangszínét nem tudom összehasonlítani, mert az orgonis­ta olyan közel ül a sípokhoz, azok az ember fülébe sípolnak. Onnan kicsit nyersnek tűnt a hangja, de aki távolabbról hallotta, mint Hergenrőder atya, az nem mondta nyersnek. Csak az a baleset ért, hogy az akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom