Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus. II. Stílusok

212 32. dallampélda: Cserdás - Külsőrekecsin (MIX/B24). a b b a // 1 5 5 A magyar nyelvterületen mindenütt ismert "Az a szép, az a szép..." kezdősorú népies dal levélsípon játszott változata. Moldvában kedvelt csárdás-táncdallam. Az adatközlő szöveges változatát is énekelte. A helyenként fölemelt g"-k, illetve az utolsó sor zárlatában megszólaló b' jelzi, hogy a dallam alkalmazkodik környezetéhez. Érdekes, hogy a b-sorok számára több improvizációs lehetőséget kínálnak, mivel többször lényegesen variálja őket. 3. Vizsgálódások 3.1. A régi stílus heterogenitása A régi stílus műfajait, azok dallamkincsét vizsgálva rögtön feltűnik a stílus heterogenitása. Lehetséges-e fölosztásával további stílusokat megkülönböztetni, vagy érdemesebb a komplexumot így, egyetlen nagy egységként kezelni? A dallamok vizsgálata során talán több réteget is fölismerhetünk: a legegyszerűbb dallamok feltehetően egy olyan kulturális hagyomány maradványai, amely a természethez igen közeli életmódú közösségé lehetett. Itt elsősorban a tavaszi havalygatás (2.1.2.), az uralás (2.1.3.) és az állatalakoskodás szokása (2.1.5.) és a hozzájuk kapcsolódó dallamok említhetők meg. Ezt a dallamvilágot akár „ősi (természeti) stílus"-nak is nevezhetnénk (vö. BÁLINT 1992). A következő „stílust" azok a hangszeres darabok alkothatnák, amelyek lazábban-szorosabban kapcsolódnak valamilyen vokális népzenei hagyományhoz: a balladamondás (2.1.6.) műfajára gondolok. Végül a harmadik nagyobb egységet a számos középkori dallammaradványt hordozó tánczene műfaja (2.1.7.) sugallja. A fentiek ellenére egyenlőre egyetlen stílus megrajzolása mellett döntöttem, a következők miatt: A körvonalazott műfajok között a rendelkezésemre álló anyagok alapján szembetűnő a dallamáramlás, a dallamátfedés. Például az uralás dallamában megtalálható a tavaszi havalygatás tilinkadallamának gyökere (3. és 5. dallampéldák), a kecskés dallam nemcsak kecske-táncként, hanem mint párosító-, virágének, továbbá gyermekjátékdal is ismert (10. dallampélda); a hangszerkiseretes balladaelőadás közben a versszakokat összekötő anyagként tűnnek fel a hangszeres zenére olyannyira jellemző ütempár-szerkezetű félperiódusok, periódusok (12. és 13. dallampéldák), és ez utóbbiak alkotják a tánczene műfajának nagy részét, ahol számos dallam ismert gyerekjáték-dal, vagy párosító- esetleg virágének-szöveggel (18. és 19. dallampéldák). Természetesen a felsoroltak sokkal behatóbb tanulmányozást igényelnek, de mégis már sejtetik a régi stílussal kapcsolatos további kutatások egyik lehetséges irányát: a műfajok alaposabb determinálása, dallamviláguk mélyrehatóbb elemzése, összehasonlításuk, és végül a stílus esetleges revideálása. 3.2. Történeti szálak A moldvai hangszeres dallamok legnagyobb hányada a „régi stílusba" sorolható. A strófikus jellegű ütempáros és sorpár-dallamok középkori eredetűek és azokra az időkre datálhatok, amikor Moldvában megindult a városi kultúra, amely nyugat felől szerveződött (BÁLINT 1993). A moldvai hangszeres népzenét Enescu részben magyarosnak érezte: „A Havasalföldön többnyire török a zene. Moldvában nagyobbrészt magyar." (idézi BARTÓK 1937). Enescu megfigyelését pontosíthatjuk: A moldvai zene sokkal több nyugati hatást mutat, mint mondjuk a havasalföldi (SÁROSI 1988a). Ezt többek között azzal a kulturális és gazdasági érintkezéssel magyarázhatjuk amely évszázadokon át Moldva és Erdély között fönnállt (MAKKAI és MÓCSY 1986). így tehát Moldva esetében a „nyugati" részben a "magyar" szinonimja lehet: Moldva államisága magyar hűbérviszonyok között született, a városi élet is magyar-német szervezésben indult (BENDA 1989: 11), ennek nyoma a középkori kultúra minden területén föllelhető, így a hangszeres zenében is. A török-balkáni befolyás csak azután érvényesült Moldvában, amikor a mai településrendszer és úthálózat alapjai megszilárdultak és Magyarország erős, egy ideig független keleti szomszédjává fejlődött (BENDA 1989: 9-12). Ekkora tehető a „régi-stílus" moldvai virágkora, amikoris Moldva kulturális élete a térség akkori viszonyait ismerve gazdag volt, a vajda kapcsolatai nemcsak keletre, hanem nyugatra is kiterjedtek (CANTEMIR 1973). A magyar mellett más népek hatásait is kereshetjük: német (vö. a még ma is használatos Neamí megye-, Piatra Neamí városnévvel, stb.), lengyel, továbbá rutén egyházközségek, falvak léteztek vagy léteznek Moldva területén. Hatásuk bizonyosan kimutatható, akárcsak a cigányság és a törökök által Kisázsia felől érkező kulturális áramlatok, de ezekre jelen dolgozatunkban nem térünk ki, ahogy nem elemezzük a moldvai magyar hangszeres dialektus helyzetét a román népzene szempontjából. Ez utóbbi igen fontos feladat: Martin szerint a moldvai csángóság őrzi a régi moldvai tánckultúrát, amelyet a helyi polgárosult lakosság már nem ismer (MARTIN 1992: 11). Az önálló Moldva hanyatlása után a népzenét már inkább a Balkán felől érkező kulturális vonások alakítót-