Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

183 darabot megfelelő azonosítási számmal láttam el (lásd Függelék). Ugyancsak adatgyűjtés céljából kijegyzeteltem a Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályának lemez- és magnetofonszalag katalógusát. Ennek alapján a számomra fontosnak tűnő fölvételeket meghallgattam. Megállapítottam, hogy az érdekesebb anyagok jó részét az Intézet kutatói már lejegyezték. Ezek megtalálhatók a hangszeres népzenei archívumban, támlapokon. A Zenetudományi Intézet volt Hangszeres Népzene Osztályának archívumában található támlapokat (lejegyzett hangszeres darabok), továbbá különböző publikációk anyagait kimásoltam (xerox segítségével vagy kézileg). A saját gyűjteményemben lévő dallamok egy részét lejegyeztem és a lejegyzéseket támlapokra vittem. Összehasonlító anyagként nagyobb moldvai román hangszeres gyűjtemények (GEORGESCU 1984, SFÍRLOGEA 1961, ZABROILÄ §i IANKOCIVI 1969, PRICHICI 1955 és 1962) dallamait másoltattam le külön lapokra, így kialakult egy moldvai hangszeresdallam-archívum, amely alapján megkezdhettem a hangszeres zene elemzését (az eredményekről tanulmányom második részében számolok be). A moldvai anyagot és hangszeres dialektust „magyar" szemszögből vizsgáltam: keresve annak helyét a magyar népzenei örökségben, sajátosságait és azonosságait más magyar hangszeres dialektusokkal. 4. Földrajzi kiterjedés (térkép) A dialektus földrajzilag jól körülhatárolható: A KeletiKárpátok kelet felé futó hegyi patak- és folyóvölgyeinek alsó szakaszán, illetve torkolatában (Beszterce-völgye, Tázló-völgye, Tatros-völgye), továbbá a Szeret síkján, a Moldvai Mezőségen, és a folyóval párhuzamosan futó környező löszhátságok dombsorai között és azok lábánál elhelyezkedő katolikus, részben magyar nyelvű falvakat foglalja magában. 5. Történeti és kulturális háttér Moldva történetével több kiváló dolgozat foglalkozik. A legjobb, legutóbb megjelent magyar nyelven is elérhető áttekinthető munkák BENDA (1989: 9-48.) és DOMOKOS (1988); az előbbi bőséges forrásjegyzékkel Moldva történetére vonatkozóan. Itt csak a moldvai hangszeres zene ismeretéhez legszükségesebb összefüggésre, a keleti és a nyugati kultúra moldvai jelenlétére, illetve Moldva köztes helyzetére térek ki. A moldvai magyarság hangszeres népzenéjét alapvetően meghatározta az a tény, hogy Moldva állami lététől kezdve fokozatosan egyre jobban kikerült a magyar kultúra vérkeringéséből és a magyarországitól különböző, keleti ortodox hagyományok és politika befolyása alá került. Ez a kultúrkör alakította a magyarságot Moldvában, ahol erőteljesebben és hosszabban érvényesült és érvényesül még ma is a török-kisázsiai hatás. A középkori milkói püspökség idejében, majd az azt követő évszázadban a nyugati kultúra a magyar és a szász telepesek által kapott teret a Szeret vidékén (BENDA 1989: 35-36.). Számos adat utal arra, hogy a vajda körül több magyar nemes, írnok és udvaronc van (BENDA 1989: 37., MIKECS 1941), de ezek száma és szerepe az évszázadok alatt egyre csökken, ahogy a moldvai lakosság százalékos arányában is egyre kisebb a magyar népesség részesedése (BENDA 1989: 35 és 37.). Az ortodoxia megerősödésével, majd a török megszállás nyomán a katolikus vallás kulturális hatása (így a nyugati kultúra) Moldva műveltségében egyre kevésbé számottevő (DOMOKOS 1988: 136.). Lényegében a fentiekben vázoltakhoz szorosan kapcsolódó kulturális mozgások alakították a moldvai hangszeres hagyományokat is, a történeti rétegekben fölfelé haladva a keleties jelleg egyre szembeötlőbb, a nyugati egyre jobban háttérbe szorul; illetve értelmezhetjük másként is az előbb megfogalmazottakat: a török hódoltság és a későbbi politikai és gazdasági bizonytalanságok következtében Moldva az egyetemes európai kulturális fejlődésből kiesve a hangszeres zene egy korábbi, régiesebb állapotát őrizte meg (vö. a lánctáncok esetében MARTIN 1979: 12-14., továbbá MARTIN 1978). 6. Történeti példák 1. „A táborban reggel, délben, valamint estefelé nagy zajt csaptak a kézi dobok, török és magyar kürtök" (magyarul közli DOMOKOS 1987: 28.; eredeti latin szöveg BENDA 1989: 13. sz., 92.o.). Jegyzet: Az 1588 októberében keltezett levél által említett „tympanis", a dobfélék, ma is jelentős szerepet játszanak a moldvai hangszeres zenében (vö. ALEXANDRU 1956: 34., illetve saját megfigyelések, lsd. Függelék). Nehéz a középkori moldvai tábor turbis turcicis ac hungaricis megjelölésű hangszereinek jelenkori azonosítása, de valószínű hogy inkább töröksíp típusú hangszert jelölnek (vö. 36. kép), mintsem trombita- vagy kürtféle hangszert. A „rézzene" megfigyeléseim szerint Moldva-