Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Régészet - Sonkoly Károly: Két pécsi ház. (A Szent István tér 9. sz. Orlovics- és Sey házak)

127 12. ábra. Az emeleti nagyszoba historizáló stílusú mennyezetfestésének maradványai (részi.) 1978. 678.) Az б kezükön van az ingatlan az 1904-es, pécsi házszámjegyzékben is. Ugyanezen forrás szerint a szomszédos, 7. sz. - amely egyszer, a 18-19. sz. fordulóján már a családé volt - tulajdonosa Dr. Sey Ernő. (PUSKÁS, 83.; CSERKUTI 1906. 3.; MADAS 1978. 675.) 1909-ben viszont már a Széchenyi tér 2. sz. alatt lakik Dr. Sey Ernő. (SASVÁRI, 242.) Valószínűleg a három Sey nővér halála után, valamikor az I. világháborút követő években a házat a baranyai Dencsházához tartozó Szentegátpusztát birtokló báró Biedermann család vásárolta meg és végkielégítés gyanánt az uradalom számvevőjének, Klausz Károlynak és orvosának, Dr. Szántó Sándornak adományozta.

20 Ennek pontos dátumát nem ismerjük, de hozzá kapcsolható az udvari vízvezeték 1924-es kiépítése. Azóta kicserélődtek a lakók, s a kerti ház - amelyet bérlők használtak - évek óta üresen áll. Az elmúlt évtizedekben - elsősorban a főépületnél - átalakításokat eszközöltek. Ennek során válaszfalakat, ajtókat is áthelyeztek. Az emeleti lakás megosztásakor építették az udvari homlokzatra a külső lépcsőt. A jelenlegi tulajdonos, a pécsi Kolping-ház Egyesület 1990-ben vásárolta meg az ingatlant, s pécsi székházaként, megújítva 1991 májusában avatta fel a főépületet. A kerti ház helyreállítása még késik. Sajnos egyik épület sem élvez semmiféle műemléki védelmet, pedig a 13. ábra. Oroszlánfejes kopogtató az utcai kapun