Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A dél-dunántúli parasztházak tetőszerkezete

214 ZENTAI TÜNDE Gaálok kaposkeresztúri birtokán pedig egy három helyiséges árendásházon és egy ugyanakkora hajdúlakáson.

60 Mindkét uradalomban tapasztalható a szalmafedél számának csökkenése, az épületek zöme már zsúptetős. A zsúpfedél elterjesztésében fontos szerepet játszanak az uradalmak. Gróf Széchenyi Ferenc 1805-ben kiadott Rendeléseiben előírja, hogy: „ . . . iparkodjanak a Jobbágyok újonnan f elállitandó ház és más hajioki vagy állásbéli födeleiket zsupp födél alá venni..." A zsúpfedés szorgalmazása az erdők védelmében történik, ugyanis a szalmafedelekre a jobbágyok nagy mennyiségű póznát használnak. Egy csokonyai (Mezőcsokonya) 1812-ben fogalmazott kérelemre adott válaszból kiderül, hogy: „...egy közönséges Hajlék fedésére 50 szál Póznát is fel raknak;. . ." A Széchenyi birtok marcali és csokonyai uradalmában rendre visszautasítják a pózna igénylést, azzal a javaslattal, hogy térjenek át a zsúpra. A tótszentgyörgyiek kérelmének elutasítása 1813-ban a következőképpen hangzik: „Kövessék mások példáját, fedjék zsúppal házaik fedelét, akkor póznára nem szorulnak. . ."

G1 Az uradalom e tárgyban folytatott levelezéséből azonban az is kitűnik, hogy a zsúpfedésre való áttérésnek ekkor még komoly akadálya a „tehetetlenség", amire a jobbágyok lépten-nyomon hivatkoznak, azaz a szakismeret hiánya. Kevés a hozzáértő specialista. A „zsuppoló Embert" a csokonyai uradalomban is igen megbecsülik, s amint egy 1810-ben Segesden keltezett levélből kiderült, alig tudják helyben tartani, mert „hiják minden felé" pedig mindent előkészítenek és megszereznek számára.

62 Következésképpen a zsiipfedél még igen drága. A Tolna megyében lévő Győrén a paraszti használatban lévő árendás vízimalom fölújítási költségvetésében 1778-ban a zsúp és annak fölkötése egyik legnagyobb tétel. 18 Ft 50 krajcárt fizetnek ki érte, míg 6000 Moór Tégla 9 forintba kerül.

63 A rázott szalmafödél elnevezés minden bizonnyal kötegeletlen, homogén búza-, esetleg árpa-, hajdina szalma födelet takar, amely a taposott szalma dél-dunántúli megfelelője lehet. Készítési módjáról keveset tudunk. Ma már nem emlékeznek rá, alig utal rá egy-két adat. A somogyi Széchenyi uradalom irataiból nagy mennyiségű pózna alkalmazásáról győződhettünk meg, amelyek a szalma leszorítására szol60 Gyulai Gaál István által megvásárolt kaposkeresztúri majorság és rákói puszta épületeinek összeírása 1824. OL. P 290. Gyűjtötte Ras

s

y Tibor, SZNMAH 607. 2. 61 Takács Lajos 1978. 109—110. 62 Takács Lajos 1978. 110. &i Kárpáti Andrásné 1987. 362. K

V. ö. Jankó János 1902. 187. 65 Hadik Béla 1927. 77. í- gáltak. Alatta a ragok sűrűn, arasznyi távol:- ságban helyezkedtek el.

6

'

1 Egy Pécsett keltezett i- levélben 1793-ban gróf Hofmannsegg arról pa;- naszkodik, hogy a gabonát lovakkal tapostatják ;- s ezért a szalma nem elég jó tetőfedésre. Mint к írja, törek szalmával fednek, amin léceket húzn nak végig, hogy szél meg ne bontsa.

65 Ez lehet a rázott szalma, amit a nyomtatóágyásból kiz szedve villával megrázogatnak, hogy a szem kip potyogjon belőle. Kötözetlen szalmafedélre köa vetkeztethetünk Ébner már idézett zselici leírásából, miszerint a hajdinaszalmát villával doő. bálják a szalufák oldalain meghagyott ágacs- kákra.

60 Kiss Géza is említi Ormánságból — 1866-tal kapcsolatba hozva —, hogy: „Volt, aki házára is csak villával rakott szalmát. ... Póz" na, meröglye meg nem mentette, hogy viher le ne fejtse."

67 A 18. századi kisebb épületek rázott szalma teteje, abban az esetben, amikor a nem szólnak a tetőszerkezetről, lehet bogárhátú is, hasonlóan a Dunamenti szállások 20. század: ban is gyakori fészereihez. Lakóház esetében azonban ilyenfajta fedéllel nem számolhatunk. 1 Lakóépületek fedésére a 19. század közepén már főleg a zsúpot használták. Az egykorú paî raszti inventáriumokban legtöbbször zsúpot jei íölnek meg héjazatként. Somogyban, Baranyában, Zalában bőven terem a rozs. Nem véletlen, hogy a Somogyba hazatérő ekkor tájt így sóhajt fel: „Kedves szép országom, csak rozsot termesz, de azért igen szeretlek!".

68 A megye t akkori monográfusa Nagyszakácsi Csorba Jó> zsef leírja, hogy ,,A' rozs — az egész megyében általánosan —• kiváltkép a' homokos vagy ellenkezőleg kemény agyagos földön a' középnép' i táplálmánya ..." s ezen túl, kévébe kötve házi födele.

00 A háztetőre szánt rozsot a legutóbbi időkig sarlóval aratták, és marokra fogva kéz'- zel csépelték ki, deszkához, padhoz veregetve.

70 i Zselicben úgy tartják, hogy egy házra három magyar hold termésének a szalmája szükséges.

71 A zsúpot Dél-Dunántúl legnagyobb részén ! hagyományosan csomókba szedve erősítik föl a 1 háztetőre. A csomót általában babicának nevezik, de Somogy északi részén (pl. Kéthelyen) gica néven is ismerik. Az eresz szélén alsó sornak fölkötözik a terjedelmesebb kanca zsúpot, tővel lefelé, erre kerülnek a kalásszal a lefelé álló apróbb kévesorok, a bafczsúpok, majd legfölülre a gerincszegés, a buksi. A csúcsokon 60 Ébner Sándor 1931. 92. {17 Kiss Géza 1937. 27. v

>*Baksay Sándor 1896. 303. m Csorba József 1857. 64, 70. 70 Az 1960-as években a Baranya megyei Luzsokon az egyetlen zsúpos ház udvarán még láttam ilyen zsúpverést. 7J Tarján Gábor 1982. 232.