Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Nádor Tamás: Bárdos Lajos és Pécs-Baranya

180 NÁDOR TAMÁS sőbbi, 1977. január 25-i keltezésű levélben pedig kedves figyelmességéért mondott köszönetet Borsynak, aki „már nagyon megviselt 30 éves öreg bélyegzőmet" újracsináltatta. 7. 1971. november 30-án kelt Szigetvár Tanácsa V. B. levele, melyben felkérték Bárdost kórusmű komponálására. 1972. február 5-én Bárdos megküldte a szigetvári Tinódi Vegyeskar 95. jubileumára Zrínyi Miklós „A szigeti veszedelem" с eposzának kijelölt soraira komponált Szigetvári ének c. vegyeskari művét. Ugyanakkor írt a kórus karnagyának, Hergenrőder Józsefnek is, melyben gyakorlati tanácsokkal látta el : ... Metronómokat nem írtam, azt majd csak a próba meghallgatása után rögzítjük. Ebben benne van, hogy szívesen felajánlok egy leutazást. .. Tanulgatás talán az írott magasságban, előadása majd egy félhanggal magasabban kezdve ... Bárdos május 23-án Szigetvárra érkezett, próbált a kórussal. Az esti hangversenyen hangzott el a Szigetvári ének bemutatóként. 1974. február 15-én a rádió Kóruspódium adásában is megszólaltatta e művet a kórus Hergenrőder József vezényletével. Bárdos 1976. december 29-i levelében tájékoztatta Hergenrőder Józsefet, hogy megjelent nyomtatásban a 95 éves Tinódi Vegyeskarnak dedikált Szigetvári ének. A 75 éves Bárdos Lajost köszöntő pécsi hangversenyen, 1975. március 8-án, 9 pécsi és baranyai kórus lépett fel a Liszt Teremben, összkarként a Láng és fény c. kánon csendült fel Bárdos vezényletével, aki másnap előadást tartott a TIT székházban rendezett karnagyi klubban. Ezekben az esztendőkben már minden kórushangversenyen, az Éneklő Ifjúság koncentjein Bárdos-művek nagy számban szerepeltek. Ezek felsorolására helyhiány miatt sem vállalkozhatunk. Viszont foglalkozunk még néhány olyan eseménnyel, amely Bárdos és Pécs-Baranya kapcsolatában kiemelkedő jelentőségű. 8. Ujabb Bárdos-mű született 1976-ban baranyai felkérésre. Komló várossá nyilvánításának 25. évfordulójára, a III. Komlói Nemzetközi Kodály Zoltán Gyermekkórus Fesztiválra készülve, Tóth Ferenc karnagy felkérésére Vargha Károly megírta Tárnák fölött c. versét, melyet megküldött Bárdosnak. Sűrű levélváltás tükrözte a versszöveggel kapcsolatos tanakodást. Bármilyen szép és megindító, versed megkomponálásra nagyon hosszú! Nem akarok én belefaragni, azért megkérlek, jelöld meg azokat a sorokat, amelyekre redukálni lehetne az éiieklést — írta 1976. február 12A levelében, majd két nappal később örömmel nyugtázta Vargha javaslatát: a vers bizonyos sorait Testo mondja el. Bárdos május 21-én Komlóra utazott. Kétórás kóruspróbát tartott a gyerekekkel a Tárnák fölött című kis kantáta hiteles megszólaltatása érdekében. A szeptember 3-i bemutatón is megjelent. A komlói kórussal és karnagyával, Tóth Ferenccel kialakult bensőséges kapcsolat mellett újabb művet kapott Bárdostól a már 100. jubileumára készülő szigetvári Tinódi Vegyeskar. A Sík Sándor versére komponált Zrínyi harmadik éneke bemutatója 1977. szeptember 10-én volt, a hagyományos Zrínyi ünnepségek előestéjén. 1978. június 1-én „Liszt és Bartók" címmel tartott előadást a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozata tanárai és növendékei részére. Sasvári Attila (aki azóta a tagozat vezetője lett) lelkes hangú levélben számolt be Bárdosnak: ...A Liszt és Bartók с előadás azóta is mindennapos beszédtéma. Még mindig nem „hevertük ki". Kollégák, tanárjelöltek, a főiskola volt növendékei egybehangzóan állítják: főiskolai tagozatunkon ilyen nagysikerű előadás még nem volt... Legtöbben talán azon döbbentünk meg, újra Tanár Urat hallgatva, hogy mennyire gyakorlati az az elvontnak hitt zeneelmélet és hogy milyen hihetetlenül leköti a gyakorló, hangszeres muzsikusokat. Haj, hogyan tudnánk mi is egy kicsit erre hasonlítani? Október végén Kodály Ady-prozódiá járói tartott előadást a Nevelők Házában. Október 28-án ellátogatott Komlóra, a Kun Béla Gimnázium kórusának egyik próbájára. Külön élmény volt, ahogy betoppant — emlékezett viszsza Nagy Ernő tanár-karnagy, aki még a 60-as évek elején, mint középiskolás kórustag találkozott először Bárdossal. — Egyedül jött, vonattal, majd autóbusszal. Minden segítséget visszautasított, mondván, mi csak végezzük a munkánkat. Három órakor kezdtük az éneklést, még a gyakorlás elején jártunk, amikor belépett, s meg sem várva, hogy elfogódottságunkat néhány keresetlen szóval leplezzük, beült a basszusba, és már fújta is a fiúkkal: „.. .naplementig meg sem állunk, friss erővel járunk". — Ettől kezdve gyakran váltottunk levelet, mindig szívesen segített, vagy válaszolt kérdéseimre. Lektorálta a Karácsonyi bölcsődalhoz írt diákstrófákat, s közben mindig humoros és kedves volt, még ha valamit kifogásolt is.