Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

148 FÜZES MIKLÓS tiségű katonák között tanult meg magyarul. A Pesti Hírlap olvasója volt. Magyar érzelmeit nyíltan hirdette, emiatt szólalkozott össze 1848. április 4-én Haynauval is, aki provokációs céllal szidta a magyarokat. A császári ház elnyomó politikáját Olaszországban értette meg. Elsőként jelentkezett 1848. májusában a megalakítandó honvéd zászlóaljakba. Feleségének írja június 21-én „... haladéktalanul oda kell mennem... a háború az én elemem, kivált egy olyan, amelyben drága hazám követeli igyekezetemet ..." Híve a függetlenség eszméjének, bízott a politikai vezetőkben. A nép előtt „... a mi apánk ..." néven illette Kossuthot. Kossuth írja róla 1849. március 23-án „... Damjanich olyan hü fi e hazának, mint amilyen hű ember lehet, tiszta mint az arany, bátor, minta villám, s határozott, mint az úr Isten akarata, - ő egyike e haza rendíthetetlen oszlopainak, kiben bízhatik a haza, mint bízhatik bennem, vagy akárkiben." A Délvidéken 1848 őszén és telén vívott hadműveletekben döntő szerepe volt. Ezután került előtérbe fovezérségének a kérdése. Dembinski is őt ajánlotta, mellette elvállalta volna a táborkari főnökséget. Kossuth és a politikai vezetők még nem tartották erre alkalmasnak. Mészáros véleménye: „.. .a küzdő és vitézi tehetség több benne mint a hadtudomány". Horváth Mihály szerint egyes hadtest élén nincs jobb tábornokuk mint Damjanich, de egy fővezérhez illő magasabb képzettség még hiányzott belőle. Kossuth szerint a tavaszi hadjárat legtalpraesettebb parancsnoka volt. Komárom után Damjanichot akarta megbízni a fővezérséggel, de lábtörése ezt lehetetlenné tette. Benne látta azt a támadó szellemű tehetséges hadvezért, aki szervező erő mellett kiváló stratéga is volt. A polgári történészek összeférhetetlennek írják. Nézeteltérései azonban, melyet gyakran társai tehetetlensége váltott ki, általában az ő igazát bizonyítják. Vérezel Mór Az 1843/44-es országgyűlés alkalmával találkozhattak személyesen, ahol Perczel az alsótábla vitáiban mint megyei követ először vehetett részt. Radikális nézetei őt is az ellenzék táborába vitték, ahol aktívan részt vett a Védegylet munkájában

38 és az Ellenzéki Párt szervezésében. Madarász Józsefről tudjuk, hogy a Szentkirályi Móric lakásán tartott országos értekezleten mindketten jelen voltak.

39 38 Horváth Zoltán: Teleki László 1810-1861. I. köt. Akadémiai Kiadó, Bp. 1964. 134. és 163. oldalak. 39 Madarász József: Emlékirataim. 1831-1881. Franklin-Társulat, Budapest, 1883. Kapcsolatuk bizalmassá, ha nem is bensőségessé vált. Perczel ugyanis szerepet vállalt Batthyány oldalán az ellene az uralkodóház által indított hajsza kivédésében, mely formabontó házasságkötése miatt következett be. Felesége, gróf Keglevich Auguszta (gróf Szapáry Antalné) református vallásra tért át annak érdekében, hogy férjétől elválhasson és az ugyancsak áttért Batthyányhoz feleségül mehessen. A házasságot az uralkodó nem ismerte el, a hivatalos körök pedig a házaspárt kiközösítették. Batthyány 1848 májusától októberig a megye főispánjaként és kormánybiztosaként Baranyában tartózkodott. A Róth- és Filipovics-féle sereg megyéjén keresztül vonult Székesfehérvár irányába. Miután Perczel lefegyverezte őket Ozoránál, a foglyokat Batthyány vette át és eskütétel után, miszerint a magyarokra többé nem támadnak, hazaengedte őket.

41 Az Ozoránál történtekről tehát közvetlen módon szerzett ismeretei voltak. A délvidéki hadműveletekben 1849 tavaszán együtt tevékenykedtek. Batthyány volt a Délvidék kormánybiztosa, Perczel pedig hadtestparancsnokként működött tábornoki rangban. Közösen jelentették Kossuthnak a Pétervárad bevétele előtti eseményeket, majd külön is méltatták egymás tevékenységét.

42 Újabb adatokkal csak az emigráció idejéből rendelkezünk több forrásból. Perczel Miklós naplójából,

43 arról értesülhetünk, hogy „baráti lábon" éltek Batthyányékkal, akik megosztották velük híreiket: a Teleki Lászlótól, az amerikai nagykövettől, az angol követtől stb. kapott levelei tartalmát. Az általánosított jellemzés nem tér ki a Mórnál elszenvedett vereségre, mely Görgey kapkodva végrehajtott visszavonulásával hozható összefüggésbe, a főváros feladásával kapcsolatos szerepére, a Tisza vonalának védelmére, majd a délvidéki harcokra, melynek legfőbb mozzanata Szenttamás bevétele és a római sáncok elfoglalása. Nem foglalkozik Perczel önkényeskedésével sem, amikoris felhatalmazás nélkül kapcsolatba lépett a szerb belügyminiszterrel és kedvezményeket helyezett kilátásba a magyarországi szerbeknek, ha Szerbia hátat fordít Ausztriának.

44 Batthyány az ilyen külön tárgyalások ellen szigorúan fellépett. 40 Deák Imre: 1848. A szabadságharc története levelekben, ahogyan a kortársak látták. Sirály Könyvkiadó, 1943. 41 Bm. L. Salacz-gyűjtemény. Batthyány Kázmér a miniszterelnöknek. 1848. szept. 28. 42 Bm. L. Salacz-gyűjtemény. Batthyány Kázmér és Perczel Mór közös levele az OHB-nak. Pétervárad, 1849. március 28. 43 Perczel Miklós i. m. 102. o. 44 Spira György: A magyar forradalom 1848-49-ben. Budapest, 1959. és Polgári forradalom (1848-1849). Magyarország története 1848-1890. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 259, 264, 276, 307, 330, 383, 408, 413, 424. o.