Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete

A DÉL-ZSELIC NÉPI ÉPÍTKEZÉSE 233 gezték. A csép szára bodzafából, hadarója bükkfából volt. A csépléshez legalább б emberre volt szükség. Négyen csépeltek, ketten teregettek. A rozsot kalászával szemben két sorban rakták le. Ahogy elhaladtak a csépelők, a teregetők favillával megforgatták a gabonát. A cséplést nappal végezték, a rostálásra este került sor. A nyers szalma finomabbjából kötél készült, amit a zsupozáson kívül kévekötésre használtak más gabonaféléknél is. A többi szalmát zsupkévének kötötték össze, így szállították a tetőfedés helyére. A zsupkévéből készültek a bábicák, melynek több 12. Zsupkészítés : a babica megkötése, Magyarlukafa fajtája volt. Bakbabicából készítettek a legtöbbet. Ezt a tövénél kötötték meg olymódon, hogy előzőleg megtekerték és megtörték, lábbal meggázoltak. Evvel érték el azt, hogy a tetőre rakáskor a szál hajlékonyabb lett, jobban odalapult az előző sorra. A kancababicát a fejénél kötötték meg és szintén megtörték. A szegélybabica, vagy koszorú szintén a fejénél van megkötve, csak vastagabb és rövidebb mint a kanca, mert fejszével egyenesre vágják. Ez kerül a szegélyre és a tető élére buksinak. Készítettek még kisbabicákat is, melyek a legvékonyabbak és a szegélybabicával együtt kötözik föl, a kötél nedvességtől való megóvása céljából. 13. Zsupkészítés: megteker és, Magyarlukafa 14. Zsupkészítés: meggázolás, Magyarlukafa A zsupozás a szegélyek fölkötözésével kezdődött. A kontyos tető oldaléleit lépcsőzetesre zsupozták, vagyis minden lécre két szegélyzsup került. E megoldás területünkön nem általános, máshol a szegélyre egyesével teszik a babicákat, így az egyenletes felületű lesz. A lépcsőzetes megoldás tartósabb.