Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány II. A Blackwell által összeállított jellemrajzok

AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY II. 163 szággyűlés adományozott s külön küldöttség vitt el neki. Seregének minden katonája - mondta - igényt tarthat erre a kitüntetésre, jobban, mint ő maga; s republikánus elvei nem engedik, hogy elfogadjon egy rendfokozatot, melyet - ő úgy gondolja - eltöröltek az egyenlőség elvének megfelelően, ezt az elvet érvényesíteni kellene a hadseregben és az államban is. Ő rendeltetett arra, hogy ezt az egyenlőséget megvalósítsa, mely elsősorban a generálisokat érinti, azért, hogy megalapozza a tervet, melyet mint ő alkotott, figyelembe véve az alacsonyabb rendíokozatúakat is. Az ember igazán nem tudja, minek adózzon nagyobb csodálattal ebben a melodramatikus gáncsoskodásban-, a képmutatásnak-e, az abszurditásnak-e, vagy az ártalmas hatásnak, amit a nemzetre gyakorolt. Görgei az állam fölé helyezte magát és a köztársasági diktátor szerepét játszotta. De ez még nem minden. Mind főparancsnoki, mind hadügyminiszteri minőségében elvitte az ... (outts?) az újonnan alakított kormányba (hoz), és a hadseregbe is, annak ellenére, hogy sohasem szűnt meg becsmérelni ezt a törvényt (Act), és minden alkalmat megragadott, hogy nevetségessé tegye. Az a fajta logika, mellyel Görgei ezt állami politikai kérdéssé tette, bizonyára jó téma lett volna a tullni katonai főiskola hallgatói között. Buda elfoglalása után például külön kabinetgyűlést tartottak a hadifoglyok közt levő tisztek miatt, akik magyar állampolgárok voltak. Mivel az ellenség soraiban szolgáltak s magukat felelősnek ismerték el, mégis mindenki megpróbálta megmenteni őket ezért a bűnükért járó főbenjáró büntetéstől, melyet egy hadbíróság kellett volna, hogy kiszabjon. Görgei ebben az ügyben osztotta kollégái véleményét, de egészen más alapon. „Az emberi szabadságot mondta — előírja a kormány által hozott törvény; s mivel a honvédeknek (12) Buda ostromakor megtiltották, hogy bárkit is felkoncoljanak, ennek következtében ők tartózkodtak is ettől, így sikerült megvédeni a szóban forgó tisztek életét. A honvédek ezzel a tettükkel azt a legnagyobb és mindenható jogot érvényesítették, s ezt a jogot senkinek, még a kormánynak sem szabad semmibe venni. Ez, el kell ismerni, igen erős érv volt egy olyan ember kezében, mint Görgei, aki ügyesen kihasználta. E kijelentés talán keserű irónia volt, talán fellengzős demagóg szóáradat, talán a kettő keveréke. Mégis, ez a férfi, aki ilyen képtelenségeket hirdet azon volt, hogy elhitesse az emberekkel, hogy ő törvénytisztelő katonája uralkodójának, V. Ferdinándnak, s mint ilyen, ellensége a nemzet képviselői által választott kormánynak, melynek hűséget esküdött. A kabinetgyűléseken Görgei ritkán beszélt sokat, de ha beszélt, ügyes volt a szavak megválasztásában és az előadás módjában is. Hozzászokott ahhoz, hogy ne legyen túl közlékeny a kormánnyal szembeni katonai intézkedéseit illetően, s gondosan ügyelt arra is, hogy egységei létszámát titokban tartsa. Általában úgy tudták, hogy 50 ezer ember van a keze alatt, amikor hirtelen bejelentette, hogy 20 ezer, katonai szolgálatra alkalmas embere van. Komáromból való utolsó kirohanásáig 60 ezer Jobban szerette véleményét emlékiratainak felolvasásával tudomására hozni a többieknek, ezeket alaposan kidolgozta, így ezek igen értékesek voltak. Nem volt köztük egy sem, amely ne tartalmazott volna valamiféle kirohanást a Függetlenségi Nyilatkozat ellen. Nagyon lovagiasan bánt társaival, de gyakran megengedte magának a diktatórikus tekintély hangnemét, mely ha nem árulta volna el azt a törekvését, hogy mindent a saját akaratának rendeljen alá; egyenesen nevetséges lett volna, vagy német nevelésének tulajdonították volna, mely második természetévé vált. Ez feltűnő volt minden alkalommal, s hibáit közszemlére tette a tanácsasztal előtt német professzorra emlékeztető hangkordozásávál, tudálékosságával, nyerseségével, nehézkes szókincsével, unalmas vicceivel, szűklátókörű, kicsinyes kényességével. Mélyen meghatva saját páratlan érdemeitől, természetesen hősnek képzelte magát. Görgeinek a hősről alkotott fogalma Schiller hős - fogalmával azonos, mely nem más, mint Burschen, az akkori idők német egyetemeinek alakja, aki korhű jelmezekben, kiszámítottan változtatva nézeteit, érzéseit, hogy elnyerje Jena és Göttingen könnyűvérű nőcskéinek (grisettes) szívét (13). Ügy tűnt, Görgei valóban Schiller melodramatikus hőseit tekinti példának és elkezdett egy nap kevélyen lépkedni és dagályos, üres szólamokat szavalni, mint Friesko, majd ember gyűlöletét mutatta ki élvezettel, mint Karl Moor. Nemcsak felvetette a fenséges viselkedést, hanem utánozta is a német színpadok Wallenstein alakjának öltözködését és hajviseletét.