Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Néprajztudomány - Banó István: Berze Nagy János és a magyar mesekutatás
248 BÁNÓ szertani szakcikkéket írt pedagógiai lapokba, részt vett tankönyvbírálatban, sőt, tankönyvírásban is. Ezen a téren is igyekezett - ha mód volt rá - öszszekapcsolni kettős hivatását: különböző pedagógiai lapokban, kiadványokban a népköltészetről, a néphagyomány jelentőségéről stb. írt értekezése'ket, cikkeket. 5 A leglényegesebb, legállandóbb, életútja egészét befolyásoló kötédés azonban a néprajztudományhoz való kötődése volt. Érdekes és ugyanakkor nagyon jellemző jelenség, hogy egymástól függetenül azonos kezdőképpel indul Berze Nagy János néprajzi tevékenységének a leírása László Katalinnak Komárom megyei Dolgozók Lapjában (1979. augusztus 19.) és minden változtatás nélkül a Vas Népében (1979. augusztus 23.) is megjelent megemlékezésében - és az Ethnographia 1979. évfolyamában megjelenő tanulmányomban: Berze Nagy János úgy indult el a néprajztudomány csúcsainak a meghódítása felé, mint a népmesék legfiatalabb szegénylegénye. 6 Indíttatása a népköltészetben rejlő értékek spontán felismeréséből is táplálkozott. Besenyőtelki paraszti-pásztori család tizenegyedik gyermekeként már szinte csecsemőkorától benne élt a néphagyományok világában. Korán felismerte ennek sajátos értékeit; már gimnáziumi tanulóként gyűjtött népmeséket. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatott tanulmányai (1899-1905) során nemcsak tudós nevelőre, hanem segítőkész jóbarátra is talált egyik professzorában: az Európa-szerte ismert irodalomtudósban és népmesekutatóban. Katona Lajosban. A spontán felismeréshez Katona Lajos útmutatásai folytán a tudományos látásmód és a tudományos munka iránti érdeklődés is kapcsolódott. Ez a kettős indíttatás határozta meg Berze Nagy János néprajztudományi munkálkodásának az egészét. Sohasem szakadt el hosszabb időre a néphagyományoktól, állandóan végzett gyűjtő munkát és működésének minden szakaszában foglalkozott feldolgozó és elméleti jellegű tanulmányokkal is. Életpályájának az a negatívuma, hogy mindenkor meglehetős távolságban élt a magyar néprajztudomány akkori egyetlen jelentős fórumától, a fővárostól, azzal az eléggé alig méltányolható előnnyel járt, hogy minden új állomáshelyén újabb és újabb gyűjtőterületet talált. Ahol megtelepedett, azonnal hozzákezdett a gyűjtéshez. Ennek egy tiszteletet és nagyrabecsülést parancsoló példája, hogy amikor a Monarchia egyik vezető tisztviselője, 1919-ben Pancsován néhány hónapra börtönbe került, a börtönben is gyűjtött népmeséket rabtársaitól. 7 Berze Nagy János érdeklődése, gyűjtő és feldolgozó tevékenységének a kezdeteitől fogva a szelle5 Berze Nagy János 1977. 296 (13., 15), 297. (17.) 299. (43. 49.), 304. (5.) 6 Bánó István 1979 a 578. 7 Berze Nagy János 1957. I. 425., II. 553, 554. ISTVÁN mi néprajz széles körére terjedt ki. Gyűjtött és publikált meséket, dalokat, balladákat, népszokásokat, hiedelmeket, babonás történeteket. A néprajzi jelenségek iránti érdeklődésének a köre élete folyamán egyre tovább szélesedett. Amikor Pécsett megtelepedve alkalma nyílt nagyszabású gyűjtőhálózat létrehozására, a kutatás határait olyan széles körűre szabta, hogy a gyűjtés anyagát tartalmazó kiadvány címében a legátfogóbb értelmű „néphagyományok" kifejezést kellett használnia. Valóban a „Baranya vármegye közönségének" az áldozatkész támogatásával megjelent Baranyai magyar néphagyományok impozáns három kötete 8 színességében és gazdagságában egyaránt páratlan értékű monumentális néphagyomány-gyűjtemény. A népköltészet és néphagyományok széles körére kiterjedő érdeklődéshez, tevékenységének a kezdeteitől fogva korszerű, korát meghaladó mértékben modern szemlélet társult. Mindez azonban csak akkor válhatott közismertté, amikor eredeti formájában lehetett tanulmányozni Berze Nagy János néhány fiatalkori, a maga korában megcsonkítottan megjelent közleményét. Mivel az Emlékülés egyes előadásaival való esetleges fedések elkerülése végett nem foglalkozom bővebben Berze Nagy János legnagyobb jelentőségű posztumusz műveivel, az újrakiadásokkal kapcsolatos tevékenységet kell felhasználnom, hogy utaljak arra az értékes, példamutató, a néprajztudomány érdekeit szolgáló tevékenységre, amelyet főleg a Baranya megye Tanácsa, különböző baranyai és pécsi intézmények tesznek és tettek Berze Nagy János munkásságának minél gazdagabb és minél teljesebb megismertetése érdekében. Ilyen módon jelentek meg, hogy csak a legfontosabbakat említsem, a Magyar népmesetípusok 9 , az Égigérő fa 10 , a Régi magyar népmesék Berze Nagy János hagyatékából 11 с munkák. Bővebben foglalkozom azonban két kisebb terjedelmű - az említett probléma szempontjából viszont nagyon jelentős - munkájával, amelyeknek az eredeti kézirat alapján való újbóli megjelentetése már megtörtént vagy előkészületben van. Az egyik az Ethnographia 1901. évfolyamában „Balladák" címen csonkított formában megjelent gyűjtemény 12 , amelynek „Népköltési gyűjtemény a Palócságból és a Tiszamentről" címen való újrakiadását a Pécs-Baranyai Múzeumbarátok köre biztosította. 13 A másik az Ethnographia 1910. évfolyamában jelentősen megcsonkított formában megjelent besenyőtelki hitvilág- és szokásgyűjtemény, 14 amelynek 8 Berze Nagy János 1940. 9 Berze Nagy János 1957. 10 Berze Nagy János 1958. 11 Berze Nagy János I960. 12 Berze Nagy János 1901. 13 Berze Nagy János 1967. 14 Berze Nagy János 1910.
