Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Szabó Júlia: Néhány ikonográfiai előzmény Csontváry cédrus festményeihez

378 SZABÓ JÚLIA szabálytalannak tűnő szerkesztési elv ellenére klasszicizáló rend uralja. Mindezzel együtt hatal­mas vásznain hasító villámokban, vészterhes fel­hőkben, kitépett fákon, leomló épületeken jelenik meg az ókori nagybirodalmak bukása, vagy az utolsó ítélet monumentális látomása. John Martin több festményén találunk cédrus­ábrázolást. Itt is feltűnően pontos volt. Igaz már pályája kezdetén, 1817-ben rézkarcsorozatban je­lentette meg a különböző fák „jellemét". 52 A céd­rusokat természet után tanulmányozhatta Angliá­ban is, hiszen ekkor már tucatjával nevelték a Li­banonról és a másik jelentős cédrushegyről az Amanusról idetelepített fákat az angol kertekben, sőt az angolok cédrusültetései már a XVIII. szá­zadban német botanikusok, kertészek számára is mintaképül szolgáltak. 53 A kor vallástörténeti el­képzelései szerint ezeket az angol kastélyok kör­nyezetében megfigyelt és lefestett fákat John Mar­tin a babiloni zikkurat egyik terraszára helyezhet­te, mint a királyok és papnők által végzett ter­mékenységi kultusz egyik fő kellékét jelentő szent fát, vagy az üdvözültek lelkét befogadó új Jeru­zsálembe, vagy éppen a paradicsomkertbe állítot­ta. Utóbbira természetesen voltak évszázados ha­gyományok is az európai vallásos gondolkodás­ban és spekulációkban a paradicsomi fákkal kap­csolatban. 54 52 Martin, John: Characters of Trees. London. 1817. Etchings published by R. Ackermann. 53 Gothein, M. L.: Geschichte der Gartenkunst. Jena. 1914. Nissen, С: Die botanische Buchillustration, ihre Geschichte und Bibliographie. Stuttgart. 1951. A fenti munkákban történik említés egy XVIII. században működő botanikus, természettudós Cristoph Jakob Trew (1695—1769) munkásságá­ról, akinek két műve is jelent meg a libanoni cédrusokról. („Cedrorum Libani. História earumque character botanicus. Norimbergae. 1757." „Apolo­gia et mantissa observations de Cedro Libani et cedrorum Libani históriáé pars, altera. Norimber­gae. 1767.") Trew műveiben szó esik az angliai cédrusültetésekről, s ezek mintájára a szerző egész Európát szeretné beültetni a gyógyászati, kultúr­históriai szempontból egyaránt fontos fával. Az angol cédrusültetések után létrejött francia kísérletekről emlékezik meg, s további kísérle­tekre buzdít, Loiseleur-Ueslongschamps, M.-. 26. jegyzetben i. m. 54 John Martin Babilon bukása (1819), Józsua meg­állítja a napot (1816, 1817, 1849), Ninive leomlá­sa (1828), Az utolsó ítélet (1839) című festményeire utalunk itt, valamint 1835-ben készült bibliailluszt­rációira. A cédrus helye a paradicsomi fák között az euró­pai hagyományban az apokrif Mózes apokalipszis könyv és az ugyancsak apokrif „Ádám és Éva élete" és a Nikodémus evangélium alapján ter­jedt el. Ádám haláláról, temetéséről, a szájába ültetett magról, amelyből háromágú fa (cédrus­ciprus-fenyő) nő ki, amelyből végül Krisztus ke­resztje lesz, összefüggő történetként Jacobus a Voragine Legenda aurea-ja (De inventione crucis. с fejezete) és a 13—14. századi ú. n. „Historien­John Martin utolsó festményét 1853-ban festet­te. Az Égi mezők című olajfestményen egymás kezét fogó fehérruhás lányok csoportja kígyózik elő egy folyó habjaiból és láthatóan a kép jobb­oldalán látható cédrusfák felé igyekszik, hogy ott folytassa táncát a cédrusok tövében. 55 Ez a láto­más — noha részleteiben és kompozíciós elren­dezésében nem hasonlít Csontváry Zarándoklásá­hoz — motívumaiban és szellemében anticipálja Csontváry festményét az egyetemes művészet tör­ténetében. Feltételezésünk, hogy Csontváry művészetének előzményei között a német romantikusokon túl — amellyel a szakirodalom már korábban foglalko­zott, 56 — feltétlen helye van az angol romanti­kának is, konkrétan elsősorban John Martin fes­tészetének. De kik ezek a nőalakok és mit keresnek az égi mezőkön és a cédruserdőben? Ezzel a kérdéssel érdemes kicsit nagyobb távlatban foglalkozni. John Martin egyik monográfusa szép verssoro­kat idéz a habokból kikelő nők leírásához, a le­gendás Artúr király kertjében lévő vidám légi népség, az irisz szépségét megszégyenítő, tarka­szárnyú tündérek táncáról, akik cédrusok alléján lejtenek elő. 57 A párhuzam jó a cédrusokat ille­bibel" kéziratok emlékeznek meg. A történet ezen kívül szerepel világatlaszokban és óangol, középalnémet, latin nyelven különböző verses for­mákban is. A legendának a középkorban drámai feldolgozásai is voltak. A számtalan forrás közül egy középkori hagyományokra épülő magyar ba­rokk munkát idézünk: Molnár János: Régi jeles épületekről kilentz könyve. Nagyszombat 1760. („Alkotott az Úristen minden féle jóízű gyümöl­csös fákat a Paradicsomban, zöldellett ott szép sorban, szép rendben, hol tziprus, hol tzedrus, virágzott, bimbózott, gyümölcsözött, hol füge, hol narancs, hol pedig szép körtvélyes.") Ugyanez a könyv a Libanus hegyén lévő, „iszonyú magassá­gokra nevekedő" cédrusról is megemlékezik Theophratosra és a maronitákra (sic!) hivatkozva. írod. (a paradicsomi fák, a Krisztus keresztjét alkotó cédrus vonatkozásában). Kampers, F.: Mittelalterliche Sagen vom Paradiese und vom Holze des Kreuzes Christi. Köln. 1897. Wünsche, A.: Die Sagen vom Lebensbaum und Lebenswasser . . . Leipzig. 1905. Molsdorf, W.: Christliche Symbolik der Mittelal­terlichen Kunst. Graz. 1968. (Első kiadás: Leipzig. 1926.) Schlee, E.-. Die Ikonographie der Paradiesflüsse. Leipzig. 1937. Rost, H.: Die Bibel im Mittelalter. Augsburg. 1939. 55 John Martin: The Plains of Heaven. 1853. о. v. London. Tate Gallery. 56 Jászai, G.: Csontváry. Kritikai jegyzetek. München, é. n. Druck Heller u. Molnár. Perneczky, G.: Vita a cédrusok tövében. (1967) in: Tanulmányút a Pávakertbe. Bp. 1969. 57 Feaver, W. : 50. jegyzetben i. m. idézi Bulwer­Lytton, E.: King Arthur. Book. III. st. 69. („Adown the cedarn alleys glanced the wings) of all the painted populace of air, (whatever lulls the no­onday, while it sings) or mocks the iris with its plumes, is there.")

Next

/
Oldalképek
Tartalom