Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Történettudomány - Kováts Valéria: Adalék Pécs középkori vízvezeték rendszeréhez (Pécs, Káptalan utca 4. szám)
210 KOVÁTS VALÉRIA szagaihoz, a vízvezeték építése nemcsak egy-egy jelentős városban valósult meg, hanem több város vízellátása, ha nem is teljes mértékben, de részlegesen ezen alapult. 30 Ennek ellenére Pécsen a vízvezeték kiépítését a török hódoltság vívmányának tartják. 31 Gosztonyi Gyula több tanulmányában érintette ezt a témát, s részletes feldolgozásában a problémát bár megfelelően exponálta, az ismertetésnél megkerüli a középkort, s pusztán formai okokra hivatkozva a török hódoltság időszaka!: tekinti a vízvezeték elterjedési idejének. 32 Több pécsi kutató hasonló módon török korinak véli a mind gyakrabban felbukkanó égetett agyag vízvezetékcső leleteket, megfeledkezve a részletes, körültekintő vizsgálatról. Ezeknek az álláspontoknak cáfolata jelenleg nem cél, de elöljáróban utalnunk kell arra, hogy az egyirányú formai vizsgálat nem visz közelebb a probléma feltárásához, megértéséhez, s a megoldástól egyre inkább távolodik. Irodalmi adatból ismeretes, hogy Pécsen vízvezeték volt a török időszak előtt. 33 Ha figyelembe vesz30 írott források alapján bizonyítható, hogy már a XV. sz. első felében vízvezetékkel rendelkező városok voltak : Buda, Bártta, Körmöcbánya, Pozsony. A század derekán: Eperjes, Kassa, Besztercebánya, Tata, Újbánya, Lőcse, majd Brassó, Komárom. A hegyi várak közül: Visegrád, Esztergom és Nádortehérvár. A vízvezetéknek mind a három, a középkorban ismeretes típusát felhasználták (gravitációs vízvezeték, — a nyomószivattyús vízmű taposómalom meghajtással és a közlekedőedények törvényén alapuló vízvezeték.) Német, olasz, francia, lengyel és magyar mesterek tervezték ezeket a nagy technikai tudást igénylő vízműveket. Részletesen ismerteti a régészeti és az írott forrásanyagot: Zolnay (1956) 10—15. U. ő. (1961) 16— 55. és U. ő. (1975) 132. 31 Gosztonyi (1941) 30—39. IV. tábla. 32 Uo. 39. V. ö. a IV. tábla tipológiai táblázat. 33 Oláh Miklós esztergomi érsek, korábban pécsi kanonok és prépost (1493—1568) Hungária Cap. VIII. 14. munkájában Pécs ismertetésénél egyértelműen ír a város vízvezetékéről: „Est hortus Episcopi ad Septemtrionale latus dicti montis in quo scaturit ions, cuius fluor civitatem versus quadraginta circiter molas, ex ordine circumagit. Erumpunt et alii ex montis latere tontes, quorum per candles diductione civitas reticitur." („A város északi részén van a püspök kertje, hol egy forrás fakad, melynek folyása a város irányában körülbelül negyven malmot hajt. A hegynek más pontjain is fakadnak források, melyeknek csöveken vezetett vize a várost táplálja.") Istvánüy Miklós történetíró, alnádor (1535—1615) hasonlóan ír „Pannonii historiarum de rebus ungaricis" libri XV. Köln 1622, 261. nagyszabású munkájában Pécsről: ,,Amoenitat et tarnen situs et decursu tontium et rivulorum perpetuo, qui per tubes et syphones derivati et inducti, urbem salubrioribus aquis tecundant et rerum om,nium victui necessariarum abudantia inter primas Pannóniáé civitates censetur." („Kellemes fekvése, forrásainak és patakjainak állandó lefolyása révén, melyek a városba csöveken keresztül vezetve azt egészséges vízzel látják el, valamint a megélhetéshez szükséges anyagok bősége és olcsósága miatt Pannónia első városai közé számítják (Pécset)". Közli és fordítását adja: E. Petrovich (1975) 153. Oláh Miklós és Istvánüy Miklós pécsi leírása már elterjedt a múlt század közepén. Hass 247—248.-ban közíi. Bár tanulmányában szintén szűk Pécs középkori jelentőségét, a püspöki székhely kiemelt voltát, akkor természetes, hogy vízvezetékkel rendelkező városnak kellett lennie, még abban az esetben is, ha ez sem tárgyi anyagból, sem az irodalmi utalásból teljes részletességében nem lenne nyilvánvaló. Ezzel szemben, sem irodalmi anyag, sem a hódoltság korából napvilágra került tárgyi leletek nem bizonyítják, hogy hazánkban a török nagy építkezésbe fogott volna. A megmaradt építészeti emlékek is ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A legfontosabb intézményeiket, így elsősorban a vallás gyakorlásához szükséges templomaikat először keresztény templomok minimális átrendezésével, átépítésével biztosították, s csak később, uralmuk megszilárdítása után építik fel a leglényegesebb középületeiket, főleg lebontott, elhordott középkori épületek anyagából. Vízvezetéképítés nem mutatható ki sehol a megszállott ország területén, csak elvétve egy-egy fürdőnél. A Káptalan u.-i csatorna ezzel viszont nem hozható kapcsolatba. A város középpontjában lévő, a török időkben működő fürdők pontos helyét ismerjük, de azok vízellátását más forrásoknak kellett biztosítani. A csatorna kitűnően kiépített volta, költséges építőanyaga már önmagában is utal arra, hogy jelentős szerepet tölthetett be. A Káptalan utca és a Janus Pannonius utca és a Leonardo Vinci utcák tömbje és közvetlen környéke a pécsi Káptalan birtoka, élén a nagypréposti házzal, a Káptalan u. 2-vel. Erre több XIV. sz.-i adat utal. 34 A visszafoglalás után a Káptalan ezt a területet kéri és kapja új adományként, 3 " illetve szerzi vissza 38 békésen, esetenként per útján, mivel a minden kétséget kizáró bizonyító iratok elvesztek a rendkívül mozgalmas, megpróbáltatással teli századok folytán. 37 A visszafoglalás utáni időszak nagy nyomorúsága, a város elnéptelenedése ezt a városnegyedet is olyannak jelzi, mint a város többi részét. Az 1695-ös összeírás 38 is idézi munkájukat Gosztonyi (1941) 32., ennél többre már nem vállalkozik, s így a középkori pécsi vízművek, vízvezeték feldolgozását meg sem kísérli. 34 Petrovich (1956) 31. U. ő. (1975) 147—160. Bercsényi (1966) 37. 35 Szentkirályi (1912a) 19—20. U. ő. (1912b) 4—5., továbbá U. ő. (1912c) 2—3. és U. ő. (1912d) 3—4., valamint U. ő. (1924), Babies (1937A) 70—74. U. ő. (1937B) 7. U. ő. (1934) 3—4. Bercsényi (1966) 45—46. Petrovich (1969) 193. 36 V. ö. Szentkirályi u. a. és Babies u. a. Babies (1960) 13. V. ö. a káptalani telkeket 12., valamint a térképrekonstrukción jelzett káptalani területeket. Petrovich (1969) 193., valamint a 210 és 211. között a rekonstrukciós helyszínrajzon feltüntetett utcahálózat. Madas 21—35. és a mellékelt térképen a káptalan birtokában lévő terület. 37 Szabó (1941a) 12. Babies (1937A) 1—79. és U. ő. (1937B) 1—42. Bercsényi (1966) 45—46. Babies (1931) 4. Szabó (1941b) 110. Hodinka 109—115. 38 Petrovich (1969) 211—216). A meglévő épületek statisztikája 217. A Káptalan u.-i épületek állaga 216., lásd 18. sz.-nál. Az összeírás eredeti szövegközlése (Káptalan u.) 210 és magyar fordítása 211.
