Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Néprajztudomány - Mándoki László: Újonnan felfedezett festett református templomok Baranyában

ÚJONNAN FELFEDEZETT FESTETT REFORMÁTUS TEMPLOMOK BARANYÁBAN MÁNDOKI LÁSZLÓ „A LEGUTÓBBI ÉVEKIG ISMERETLENEK VOLTAK BARANYA MEGYE ORMÁNSÁGI FESTETT FAMUNKÁI. SZlNES FÉNYKÉPFELVÉTELEKBEN VALÓ DOKUMENTÁLÁSUKAT TILLAI ERNŐ ÉPÍTÉSZNEK, PUBLIKÁLÁSUKAT TÓTH JÁNOS ÉPÍTÉSZNEK KÖSZÖNHETJÜK." (TOMBOR 1968: 39) Tóth könyve (1961) csakugyan szép, színes felvételeken (I—

III. tábla) és fekete-fehér képeken (72—74) mutatja be néhány templomunkat, Kórós, Drávaiványi, Nemeske és Kovácshida festéseit, azonban HEGEDŰS tizenöt évvel korábban (!!!) közli — Temesi Mihály és Temesiné Tomanóczy Jolán kérdései alapján — Bony ár Péter szavait a kórósi templom kazettáiról : ... „annyi szín van, valamennyi család vót akkor". Már 1942-ben azt is elmondta az informátor e templomról, hogy „vótak má nekünk ezek a régiség kutatók. — Ezek osztán főkutatták, . . . hogy van nálunk ez a jeddzőkönyvvezetés . .. ebbe találták meg, hogy az a rajz minden családnak a je\ké+ pét képezi." (1946: 129) TOMBOR egyébként így ír könyvének bevezetésében: „Mintegy két évtizedes gyűjtés után kíséreljük meg ezeknek a vonzó, de sajnálatosan elhanyagolt és pusztuló kézműipari munkáknak összefoglaló feldolgozását. Kísérlet ez is, mint a legtöbb korpusz-összeállítás. A teljes anyag birtokában csak Magyarország topográfiai bejárásának befejezésével lehetnénk. Mai ismereteink mellett még mindig előkerülhetnek félreeső, kis falusi templomokban . . . rejlő emlékek. Egyiket-másikat, ha látta is valaki, talán nem méltatta feljegyzésre." (1968: 7) Gyakori eset, hogy elfeledett, eldugott publikációk egész sora esik ki az újabb kutatásokból: Soksok templomunk veszett el amiatt, hogy „Magyarország topográfiai bejárásának" megkezdésekor nem vették figyelembe ezeket. Mindössze kettőre utalnék itt, melyek Baranyából hoznak adatokat: BAKSAY Sándor 1896-ban írt meleg hangon Cún templomáról : „ .. . mikor felépül a templom, és mikor annak majdnem 4 öl magasságú falára ráborul a kék virágos deszka-mennyezet, melynek koczkáit ügyes asztalos-kéz a földmívelő életéből vett motívumokkal (sarló és ekevas, kék fürtökkel megrakott szőlőtő, nagy búzakévék, stb.) ékesíti: felteszi a kérdést az ennyi szépség szemléletén dagadozó ormáni kebel: Melyik szebb már most: a pécsi püspök temploma-e, vagy a czúni szent eklézsiáé? Azt feleli rá a czúni kurátor: „A mienk. A pécsi asztalosok nem tudnának ilyen szép nehéz kötött kévéket festeni." (OMMIK XIII: 347—8) — Ma már nyomait is hiába keressük! Három (tudomásom szerint máshol nem említett) festett templomunkról adott hírt a Pécs—Baranyai Ismertető (a továbbiakban: PBI), 1934-ben, melyben a szerkesztő (KALOTAY László) előszava megjegyzi: „...az egyházi adatok összeállításában Árpás Ferenc és Illés Géza lelkész urak ... voltak segítségünkre". Szaporca. „A XVIII. sz. végéig Kémeshez tartozott. Mikor utóbbi földigégett, Szaporca Tésenfával külön templomot épített, a szaporcai lelkészlak kertjében. Ennek a fatemplomnak az ékességeit, faragott és festett berendezését, mint híres érdekességeket emlegették messze vidéken. . . . 1888ban Szaporca templomot épít. . ." (PBI 308) [Kémes égése 1795. május 6-án történt: „Leégett a falu templomostól, tornyostól, paplakostól." — PBI 162—3] T u г о n y. „Temploma az Árpádok alatt épülhetett; . . . 1709-ben a rácok a faluval együtt a templomot is fölégették. A lakosok ekkor elhúzódtak . .. a templom 1726-ban visszahívta őket a régi faluba. A falak állottak még, bár meglazulva; mindkét oldalon kőlábakkal erősítették meg azokat. .. . Azelőtt a templom bolthajtásos volt, most deszkával fedték, s a mennyezetet négyzetenként régi magyar mintájú festményekkel díszítették, minden négyzetet mással. 1913-ban ez a mennyezet elkorhadt; a festményeket a Zsolnay-gyár lemintázta s majolika készítményeinél felhasználta." (PBI 325) V a j s z 1 ó. „1784—85-ben épült a templom erős matériából, deszka mennyezete kifestve . . ." (PBI 328) — nem lenne érdektelen még ma > sem, megbontani az utólagos stukatúrozást. . . Az újabb irodalomból TOMBOR Ilona mesternévsorát (1968: 213—6) új névvel ([Asztalos] Botos János), és ezen emlékek elterjedési területét Szlavóniával bővítő írást idéznék: CSIKESZ Ferenc Haraszti és a mára már Eszékbe olvadt (Magyar) Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1975-76) 20-21, p. 155-168. Pécs (Hungraia), 1977.