Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Helytörténet - Holovics, Flórián: Haramiák Baranyában a XVIII. században

146 HOLOVICS FLÓRIÁN talis Kozloder nevű haramiák harambassája bó­lyi tisztartó uramnak, és András ispánnak megh izente, hogy ezen cselekedekért semmiképpen az alattok lévő jobbágyokat ne merészellyék habor­gatnyi, seőt vice ispán urnakis megh izente álta­lok, hogy semmiképpen ne háborgattasa, és ne birságoltassa ezen cselekedetekért az embereket, mert vice-ispán uramatis megh tanéttyák, és mégh ezen jövő nyáron akármiképpen kezekben kerüly, és kénzásokat ell nem kerülyi bólyi tisz­tekkel edgyütt; hozzá tevén aztis, hogy vice-is­pán uram, és bolyi tisztek cselekedgyék azt, a mit akarnak, eők-pedigh a mint nékik tetszik. Nemkülönben Sztánko Mánoelovicsnak termi­nust praefigáltok, hogy Szent György nap után két hétre 4000 foréntokat megh szerezvén ke­zekhez adgya, külömben nagy kínokkal megh köll halnyi. Zombory Josefftül pedigh kérték, hogy adgyon nékik hét pár nadrágot, skarlát posztóbul arany paszamánnyal, és három kalpa­got, azután békességhessen mehet minden vásá­rokra. Mentéjét, le fejtvén előbb az üst gombo­kat, viszsza adták néki mondván : Ezt azon okbul adgyuk viszsza, mert az atyád jó ember volt. Midőn pedigh ezek történtek volna, Bocsiak egész falustul azon erdőben vadásztak, kik közül edgyet a haramiák megh kötözvén, Kozleder ha­rambasa mellében tartotta a puskát mondván: Majd agyon lűlek kutya hitű, hogy mersz itt most vadásznyi. Erre a másik haramia azt mondgya: Bocsásd el, éppen megh nem engedem, hogy agyon lűjed. Ezen szókra ell bocsájtották. Ezek után minden ell vett portékát föll rakván föllül nevezett nyolcz lóra, s ell mentek ott hagyva megh kötözött embereket. Fönt nevezett emberektül praedául ell vett kész pénz, úgy többi portékának árra tészen, úgymint : ft dénár Vojnovics György 596 Sztánkó Manoelovics 340 Zombory Joseff 614 Zsidók — 600 Czigány 63 Koszta Dimitrovics 34 Kiss Tódor Radevojevics — — 67 Ezeken kívül 3 ló 120 10 80 40 50 30 Summa 2436 10 A bólyi plébános* kalandja a hajdúkkal (1745) Anno 1745. die 15a mensis Februarii három ha­ramia rongyos paraszt ruhában reggel circiter ki­lencz órakor Bollyra jöttek, ketteje közüllök a vendégfogadóban menvén, az harmadik pedig (mivel éppen akkor Schroncz András Bollyot lé­vő interimalis (= ideiglenes)Pater Administrator Uram a kápolnában lévén misét mondót) azon kápolnába menvén az misének, és egy gyerek ke­resztelésének végét meg várta, azután emletett Pater Schroncz szállása felé menvén azon egyik haramia csak nem a házáig késérte, a midőn már közel lettek volna házához, meg szollittya a Pá­tert mondván: meg álly Atya, hadd beszéllyek veled. Kire sokszor meletett Pater kérdezvén mit akarna, felelvén arra, engem kilencz harambasa, alattok levő hajdúival avégre küldöttek hozzád, mongyam meg te néked, hogy még ma dél után három'Örá tájban, Bollyhoz közel bizonyos sűrű­ben parolára, csak egy két szóra ki jőj, és ell se mulasd, ha eletedet, és egész bollyi sváboknak elettyeket szereted, és ha ki jősz, csak közel azon sűrűnél bagoly formán háromszor kiálcs. Erre sokszor nevezett Pater, noha nehezen, de ugyan­csak résolvalni (= dönteni, elhatározni) kelletet magát, és az haramia követet ezen izenettel bo­csátotta viszsza, hogy igenis compareálni (= meg­jelenni, részt venni) fogh. Midőn azért délután négy ora tájban ígíreti szerént az determinált helyre ment volna, a mint meg volt tanítva, kétszer kiáltott, melyre azon­nal két harambasa az sűrűből eleibe ki ugrott, és nagy rácz czeremoniával beneventáltak (= üd­vözölni, fogadni), kezet foghván véle, és egesse­giről is meg kérdezték. Onnéjt csak egy néhány lépésnére menvén, egyik harambasa egyszer meg rikkantya magát, melyre azonnal huszonkét le­gény a sűrűből ki ugrik, mindenik veres bársony leibliban, ezüst gombokkal és lanczokkal, minde­niknél négy par pisztoly, egy pár mordan, és hancsar kes, kard, s hoszszu puska, egyiknél pe­dig bozogánya, kiknek irtóztató nézésektül, és beszedgyektül ugy annyira meg éjedet, hogy szólni sem tudott. Ezt látván az fellyeb való ha­rambasa, mo(n)da néki németh nyelven, hogy semmit se fellyen, mert ezek mind uj legények, had papollyák ki csak magokat, néked semmit sem mernek tenni, mert én vagyok a fő comman­do. Azután meg szollítván az harambasa eőköt, mind megcsendesedtek. Monda azután az Páternek, tevagyé az Bollyi pap? íme látod, itt húszon negyén vagyunk, ti­zen hatot pedig pátrolérozni küldöttem. Jol tu­dod, hogy a midőn az elmúlt őszszel negyven né­gyen az falura ütöttünk, nagy lármával és lövöl­dözéssel, ell kergettek. Én akkor bosszúságom­ban, hogy szándékunkat véghez nem vihettük, hancsár késsel egy svábnak lovát által akartam •Schroncz András Antal világi pap 1719. dec. 11-én született Szigetváron. Pécsett tanult, 1743. dec. 21-én szentelték pappá, 1744 májusától a bólyi új telepü­lés lelkésze, 1745. jan. 1-től plébánosa, de csak szept. 3-án iktatták be. BRÜSZTLE, Posephus: Recensio Universi Cleri Dioecesis Quinque-Ecclesiensis II (1876) : 298.

Next

/
Oldalképek
Tartalom