Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Művészettörténet - Aknai, Tamás: Képelemzés. (Galimberti Sándor: Amsterdam, 1914.)

KÉPELEMZÉS (Galimberti Sándor: Amsterdam 1914.) AKNAI TAMÁS Jelenleg harmincegynéhány bibliográfiai adat, majdnem ugyanennyi ismert festmény ad „elégséges" alapot ahhoz, hogy kijelentsük; Galimberti Sándor és felesége, Dénes Valéria a magyar művészeti progresszió élvonalába tartoznak. Kettejük együttes említése elengedhetetlen, művészetük és „házasság, szerelem és barátság normáit messze meghaladó"

1 viszonyuk hatalmaz fel erre. Mindketten 1915-ben haltak meg, éppen kiteljesedő és egyre gazdagodó életművet hagyva maguk után. Kutató művészek voltak — igazából ezt felesleges is hangoztatni, hiszen minden igaz művészet kutat valamit, még ha a semmiből teremt relációkat: a gondolat speciális affinitását élezi. Nem véletlenül próbálta törekvései közé illeszteni a Ma köre és Kassák a Galimberti házaspár működése nyomán kialakult látásmódot. Uitz interpretációi

2 legalábbis erről tanúskodnak. Fejlődésük egyenként szinte tagolhatatlan, végeredményben azonban 1907-től 1915-ig, s különösen a házasságkötésüket követő években, 1911-től magukévá teszik a szociális helyzet, természettudományok, világhatalmi politika és provincializmus szellemi és művészeti vetületeként Európán végigszáguldó első formabontó törekvéseket. Az Amsterdam keletkezési ideje A Galimberti házaspár a világháború kitörésekor Párizsban, a rue Vaugirardon lakott .(RipplRónai gyakran felkereste őket, amikor Párizsban volt.) 1914 júliusának végén Belgiumon keresztül Amsterdamba mentek, augusztus első napjaiban értek oda. Három hétig maradtak Amsterdamban. Három heti itt-tartózkodás után, augusztus végén elutaztak Scheveningenbe. A kép keletkezési ideje tehát 1914. augusztusa. Ekkor azonban Galimberti már a hágai magyar követségen jelentkezett katonának, így rövidesen szolgálati helyére, Pécsre kellett utaznia. Ide is elkísérte felesége.

3 1 Szabó Júlia: A magyar aktivizmus története, 1972. 28. 1. 2 Uitz Béla: Galimbertiék. MA, 1918. 12., 20. 1. 3 Dénes Valéria Pécsett halt meg egy nedves hónapos szobában. Haláláról az Est 1915. július 22-i száma ad hírt, „Két művész tragédiája" c. cikkében. Az Amsterdam című kép alighanem egyik utolsó műve Galimbertinek.

4 A kép előzményei Feltételezésünk szerint az Amsterdam című kép összefoglalja: 1. a magyar Fauves-érzésvilágának és stílusának (nézetünk szerint Czóbel Bélánál összetettebben), 2. a kubizmus tér-forma-szín viszonyokat rendező elvének, 3. a naturalizmusban gyökerező expresszionizmus Közép-Európában annyira sztereotip szemléletének, 4. az új képi szimbólumoknak, később a szocialista művészeti mozgalmakban részben feldolgozott jellegzetességeit. A felsorolt általános formai és tematikai összefüggések szinte elválaszthatatlanul következetes formában alakulnak Dénes Valéria és Galimberti Sándor munkásságában, ezért még ma is gyakoriak a hibás attribuciók.

5 Az Amsterdam című kép elemzésekor tehát szükségképpen vissza kell utalnunk Dénes Valéria bizonyos munkáira. Annál is inkább, mivel az ő művészi fejlődése kevésbé volt ellentmondásos, mint Galimbertié. Idősebb volt férjénél hat évvel (született 1877-ben), s amíg Galimberti 1904-től Nagybányát, Münchent, és Hollósy técsői szabadiskoláját látogatta, addig Dénes Valéria a nagybányai tanulmányutak mellett a KÉVE aktív tagja volt. 1910-től Matisse tanítványa Párizsban, Galimbertinek a „művésszé válás" hagyományosabb, korábban Rippl által követett útját kellett vállalnia; a Julián-akadémiát. Számára is az 1910-es év hozza a fordulatot, bár már 1908-tól résztvevője a Salon dAutomne és a Salon des Indépendants kiállításainak. Megismerkedett Wilhelm Uhdéval, a kubizmus egyik gyűjtőjével és propagatorával, és Dénes Valériával kötött házassága után mindketten a tér-kifejezés közösen kimunkált programjának éltek. Az eredmények is közösek voltak, így együtte4 Galimberti (feleségének halála után) öngyilkosságot követett el. 5 1972. december 12-én a BÁV aukcióján 84. tételszám alatt Galimberti Sándornak tulajdonított Dénes Valéria képet adtak el. A kép a pécsi Janus Pannonius Múzeumba került.