Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Néprajztudomány - Kresz, Mária: Egy mohácsi fazekasműhely termelése (1904–1912)

EGY FAZEKASMÜHELY TERMELÉSE (1904-1912) 267 237495 edényt készítettek. Évi 25 000 edényt véve alapul, 40 év alatt a fazekasműhelyből 1 millió edény került ki, ennyi ideig állt fent Scheidler Ala­jos műhelye 1896-tól 1937-ig. Felesége, akit 1894-ben (17 éves korában) vett el, már leánykorában mívelte a mesterséget és férje halála után is folytatta az ipart, kb. 1893-tól egészen 1943-ig, összesen 50 évig. A tálasedény mind mázas, nem egyszer, hanem két­szer kell égetni, a festés, cifrális, mázolás asszonyi munka, nem szólva az örökös gondot jelentő szárí­tásról, - elgondolhatjuk, mennyi dolga volt adat­közlőnknek, (Vica néninek), több mint egy millió edény ment keresztül kezén az évek során. A balkáni országokba, meg a törököknek készült temérdek tálat, tányért nem úgy díszítették, mint a helybelieknek szánt edényt. Vica néni jól el tudja mondani, hogy melyik vidék népe milyen díszítést, milyen színt kedvelt, ö maga különösen a gurgu­lyával „cifrázott" virág- és madármintás edények­hez értett, de a balkáni piacra nem ezek kellettek. ,,A töröknek csak macskanyomás, sárga, kék és zöld, van amelyiknek csak a széle körül zöld macskakar ­molás". A házban lévő két régi tál ilyen díszű: a ,,macskanyomás" pöttyökből alkotott kerek minta, cgyszínben vagy váltakozó színű csoportokban. 11 Ezeknek az elvont mintáknak különböző változatai készültek ezerszámra, a díszítés mindig színes, mázú és kissé lágyan folyt el. Ezt kedvelték a sokacok kö­zül az idősebbek. „Voltak öreg sokac asszonyok, azok a tiszta sárga vagy zöldet szerették jobban." A Scheidleréknél látott macskanyomos tálak meg­ismerése után került a Néprajzi Múzeumba a Schu­bert Ernő-féle műgyüjteményből egy különösen szép ilyen díszű tál, amelyet ezek alapján mohácsinak ha­tároztunk meg. 12 Olyan, használói által is „macska­nyomos tál"-tidk. nevezett darab is került múzeu­munkba, amelyen fröcskölés van a minta alatt, rá­adásul a mohácsi edényeket kedvelő szeremlei ma­11 NépraJ2i Múzeum gyűjteménye, ltsz. 68.45.20 és гг. A további tárgyak is mind a Néprajzi Múzeum gyűjteményében vannak. 12 Ltsz. 61.46.36. „Macskanyomásos tál" Scheidlerék háztartásából gyaroktól. 13 E darabok alapján jöttünk rá arra, hogy az ezredéves kiállítás anyagából Torontál megyéből bekerült egyszerű díszű tálak is nyilván Mohácson készültek. 14 E tálak formája megegyezik az ismert mohácsiakkal, többsége fröcskölt díszű, népi nevén rázott díszű, egy tál macskanyomos mintájú. 15 Az ez­redéves kiállításon Torontál megyéből két házat ál­lítottak ki, egy német házat és egy szerb házat, utób­bit Crepájáról (Cserépaljáról), 16 e község kb. 20 kilo­méternyire van Pancsovától, ahová a mohácsi edé­nyeket vitték. Feltételezhető, hogy a torontáli szerb ház cserépedényeit is a pancsovai vásártéren vették. 13 Ltsz. 61.28.20. Csilléry Klára gyűjtése. 14 Ltsz. 21.211-21.216, 21.283-21.287. 15 Ltsz. 21.216. 16 Jankó János, Az ezredéves országos kiállítás néprajzi faluja. Bp. 1898. (Matlekovits Sándor, Magyarország közgaz­dasági és közművelődési állapota с kötetben), 917, 920. Tál „rázott" díszítéssel „Macskanyomos" tál (Az 1896-os kiállítás torontáli szerb házából) Tál „cifra" mintával (L. alább a *-os megjegyzést)

Next

/
Oldalképek
Tartalom