Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Mándoki, László: Az aradi vértanúk nótájának kérdéseihez

AZ ARADI VÉRTANUK NÓTÁJÁNAK KÉRDÉSEIHEZ 225 nem vette fel külön dalként ezt a szakaszt, és a nóták végét jelző kettős vonal is aiatta van. Részben az ilyen dallamra énekelt, párhuzamos szövegek lehetnek az „invariáns" strófák forrásai, sokszor azonban csak a gyűjtés hiányosságai, a felhasznált adatok kis száma miatt tűnik úgy egy-egy versszak, mintha el nem fogadott, szűkkörű vagy egyéni kezdeményezés lenne. Például SÁNDOR „eléggé ügyetlen, bár egymásközt párhuzamos" kísérletnek nevezi a Nagy-Sándorról szóló strófát (1953:164), s később azt írja az általa ismert két (békési — Endrőd, és zempléni— Tarcal) változatról, hogy „természetes helye nyilván (? — kiemelés tőlünk, ML) a mezőkövesdi változat 6. és 7. versszaka között volna megállapítható" (SÁNDOR 1953:166). A magunk teljesebb adatgyűjtése alapján térképre vetettük ezt a strófát, s a legtöbbször véle együtt (előtte), de néha külön is előforduló versszak-változatot, amelynek utolsó sora „Belöletek egy-egy csillag lesz az égen" (14. kép). Az elterjedés és a változatok száma kellően bizonyítja, hogy joggal vettük fel strófatáblázatunkba (3. kép) ezeket a szakaszokat — a hagyomány szerves részei, sőt, a vértanúk nótájának külön redakcióját kell gyanítanunk ben-, nök. Az aradi nótával kapcsolatos kutatások eddig éppen a legkézenfekvőbb megoldást nem vetették fel, mégpedig azt, hogy a gyűjtött változatok nem egyetlen, esetlegesen ki-kibővülő alapszövegre mennek vissza, hanem több eltérő (bár azonos veretű!) alapszövegből származnak, s időnként kontaminálódnak is e redakciók variánsai ! Nem kívánunk külön foglalkozni az aradi vértanúk nótájának minden kérdésével, nem óhajtjuk tovább szaporítani a hipotéziseket sem — hiszen például amíg a zenei vonatkozásokról nem nyilatkoznak a szakemberek, sok minden homályban marad a szövegfolklorisztika kutatói előtt is. A dolgozatunkban közölt dallamváltozatok mellé, amelyek remélhetőleg nemcsak új, hanem jó anyagot is adnak a további vizsgálódáshoz, ide állítjuk (15. kép) nótánknak (tudomásunk szerint) első népzenei feljegyzését: Molnár Antal 191 l-es gyűjtése, Bartók Béla későbbi megjegyzéseivel. Összegezésül úgy véljük, hogy a rendelkezésre álló anyag alapján a következők szűrhetők le teljes, vagy több-kevesebb bizonyossággal: 1. Az aradi vértanúk műk öltői eredetű nótája az egész magyar nyelvterületen elterjedt, s még ma is gyűjthető, elevenen él. A térképen (14. kép) feltüntetett adatok származási helyei: 1 „Szigetköz" 2 Győr 3 Naszvad 4 Tárnáméra 5 Besenyőtelek 6 Mezőkövesd 7 Nagyvisnyó 8 Malvinka 9 Miskolc 10 Szakácsi 11 Golop 12 Tarcal 13 Szabolcsveresmart 14 Szamosszeg 15 Börvely 16 Botpalád 17 Csepreg 18 „Vas m." 19 Kerta 20 Pápa 21 Füle 22 Pákozd 23 Tiszaszentimre 24 Dévaványa 25 Debrecen 26 Kercaszomor 27 Páka 28 Pálfiszeg 29 Nemeshetés 30 Nemesszentandrás 31 Gelse 32 Valkonya 33 Szepetnek 34 Lendvahosszúfalu 35 Dalmand 35 Kalocsa 37 Endrőd 38 Nagyszalonta 39 Csomafalva 40 Csikharcfalva 41 D arány 42 Kálmáncsa 43 Somogyhárságy 44 Vásárosdombó 45 Bükkösd 46 Gerényes 47 Pécs 48 Birján 49 Kisharsány 50 Jánoshalma 51 Mélykút 52 Tompa 53 Szeged 54 Hódmezővásárhely 55 Pécska 56 Arad 57 Gyulafehérvár 58 Kórogy 59 Lászlófalva 60 Hertelendfalva 61 Versec