Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Mándoki, László: Az aradi vértanúk nótájának kérdéseihez

AZ ARADI VÉRTANUK NÓTÁJÁNAK KÉRDÉSEIHEZ 221 első sorral jelölve, „Dal a szabadságharcból" al­címmel közölte négyszólamú vegyeskarra, ad Li­bitum zongorakísérettel GESZLER (1923:28). 30 Térjünk azonban vissza a vizsgálódásaink alapját alkotó népköltészeti adatokhoz. Az eddigiekből is láthattuk, hogy a nehezen memorizálható, hosszú, sokstrófás dalt igen gyakran leírták, 37 s mivel már az első feljegy­zések, a kéziratos népi énekeskönyvek 38 múlt század végi, e század eleji változatai között is akadnak csonka, romlott, a Zersingung hatását mutató változatok, bizonyos, hogy nemcsak ponyvaváltozatok másolataival találkozunk a sárgult lapokon, hanem az akkoriban énekelt, szájhagyományozás útján terjesztett változatok­kal is. Ilyen lehetett a kisharsányi SZUJKÓ Ist­ván daloskönyvébe 39 első helyen bejegyzett vál­tozat is, melyet facsimilében közlünk (10—11. kép). A feljegyzés ideje nem állapítható meg pontosan, csak a kézirat 169. lapján található ,,Apró jegyzetek" (12. kép) alapján következ­tethetünk az 1887-es dátumra, s ekkortájt már — • parasztságunk ad notam emlékezetének bi­zonyítéka — nóta jelzésként is szerepel az „Ara­di vár" ugyanezen kézirat 175. lapján (13. kép). 40 Nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy az e kéziratban három csillag után az aradi nó­ta végéhez illesztett strófát (lásd 11. képünket) ugyanarra a dallamra énekelték, azonban na­gyon összetartozásuk mellett szól az a tény, hogy a 186. lapon kezdődő „Tartalom" (jegyzék) 36 Ezt az adatot — és a dal másolatát — VARGHA Károlynak, a pécsi Tanárképző Főiskola tanszékve­zetőjének köszönjük. 37 DÉGH feltevése szerint a Kálmány-hagyaték­ban közölt szegedi változat (59A — 297—8. lap) is ilyen, s mint ŰJVÁRY írja (1960b :170); „Egészen bizonyos, hogy a kéziratos könyvek áttanulmányo­zása nyomán — mint ahogy azt az eddigi tapaszta­lat mutatja — a szabadságharc népköltészetének anyaga erősen kiterjedne." 38 Ezeknek problémáit legutóbb ŰJVÁRY fesze­gette (1960a, 1960b), s igen találó megjegyzést fű­zött éppen az aradi nóta egyik lejegyzéséhez: „...feltétlenül irodalmi élményt jelentett mind a lejegyző, mind a kéziratos könyv olvasója számá­ra." (ŰJVÁRY 1960a :121). — Á dolgozatunkban említett baranyai dalosköny­vek anyagát magunk is hamarosan közre szeret­nénk adni. 39 A kötött, 208 lapot tartalmazó könyvecskét (90x 140 mm) a szinten Baranya megyei Nagyharsány­ban szereztük meg (Dombi) VARGA Sándortól. 1959-ben, de a 208. lapon olvasható bejegyzés sze­rint már 1936-ban az ő tulajdonában volt. — Jelen­leg a JPM Néprajzi Adattár 340. tétele. /j0 A versezetnek a fotón nem olvasható folytatá­sa (a 176. lapon, melynek alján ez áll: Szujkó Ist­ván Kis Harsány 1892 Nov. 20.) a következő: Hogy ha akar ez a jó bor csodát tészen Ez által az öreg is ifjúvá lészen Többet ér ez minden or ... Ezt a szöveget egyébként máshol is éneklik az aradi nóta dallamára. A Zala megyei Gelsén fel­jegyzett változat (KERÉNYI 1953. júniusi gyűjtése — az MTA Népzenei Kutatócsoportjának archívu­mában) 5—6. strófája a következő: A magyarban barátságot élleszt a bor Fuvolánkat érte ja szerelem dus szókba forr Nagyszivüek a magyarok úgyis látszik Bennek a nemes vér ereje szikrázik. Ezen tüzet ki ne haggyuk hát aludni A jó bornak hullájával kell locsolni Koccogtassuk poharunkat hármasával Mutassuk meg hogy él a magyar egymással (VIGH Rudolf lejegyzése). SÁNDOR is felfigyelt az aradi vértanúk nótájá­nak dallamára énekelt, de attól teljesen független, önálló szövegekre, azonban Jelentéktelen tréfálko­zás" kifejezéssel illette az egyik Kalocsán feljegy­zett ilyen jellegű versszaktöredéket (1953:166). Az MTA Népzenei Kutatócsoportjának archívu­ma az aradi nótával rokon dallamok között e szö­vegnek két változatát is őrzi, s az egyik (LÉVAINÉ GÁBOR Judit 1955 májusi gyűjtése Nagymaroson, egy Naszvadról áttelepült informátortól) igen ta­nulságos lehet, így közöljük is szövegét (a palócos kiejtés jelölése nélkül) : Gyere haza, édes uram, dél az idő. Látod már a szomszédod is most ebédő'. Várakozik a kanalad, koplal a szád, Levesedbe mind elázik barna csuszád. Ha megfőzted az ebédet, meg is eheted, Ha van dolgod odahaza, meg is teheted. A konyhád is csupa korom, szennyes a ház, Én nem tudom, napról-napra hogy micsinász? Eredetileg ez volt a szöv ege : „Szomorúan sűt az őszi nap sugara Az aradi sötét börtön ablakára. •Szomorúan nézi azt a magyar vitéz Ki a börtön fenekébe halálra kész." (Ezt a versszakot nem engedi leírni, mert ez most „tilos".) A támlap alján a gyűjtő így utal a dallam forrá­sára: Pfálóczi], H[orváth]. Á[dám]. 37. Nemcsak a változatok megléte miatt kell módo­sítanunk SÁNDOR fogalmazását, hanem azért is, mert az ilyen „tréfás" szövegek adtak lehetőséget . arra, hogy azokban az időkben, amikor csakugyan „tilos" volt egy-egy dal, az ilyen szövegekkel mégis énekelték, s ezek a változatok ezután önálló életre keltek. Magunk is például a Klapka-indulót először az alábbi szöveggel ismertük meg és fújtuk a többi gyári gyerekkel együtt Kőbányán, a 40-es évek ele­jén: Fel-fel szalonna a padlásra, Te meg, kolbász, az én számba, Mennydörög a sonka, csattog a lapocka, Ez lelkesíti babot a fazékba. Ilyen tréfás szövegeket már a múlt században is lehetett hallani — Vö. KÁLMÁNY 1952:291.

Next

/
Oldalképek
Tartalom