Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Mándoki, László: Az aradi vértanúk nótájának kérdéseihez

220 MÁNDOKI LÁSZLÓ találjuk azt a fölöttébb fontos közlést, amely nótánk istórián való szereplésének harmadik bizonyítéka: „Ezt' egy istóriábul tanultam, katonaságnál kaptam az önkéntesektől." TAKÁCS Lajos is elmondja a kecaszomori változat közlőjéről, NÉMETH („Vak") Vendelről, hogy ,, . . . több mint 70 esztendeje járta az Őrség különböző falvait. Hét éves korában megvakult és azóta csaknem állandóan koldul, 10— 12 éves korától énekkel, és harmonikával." . . . „ . .. szamaras kordéval szokott tavasztól őszig vándorolni, faluról-falura, vásárokra, búcsúkra." . . . „A históriákat inkább vásárokon, és a szentes témájúakat búcsúkon énekelte. Persze énekelt ott másokat is, sok „hazafias nótát', mint pl. az „aradi tizenhárom" dalát. . ." (TAKÁCS 1958:106—7). A fenti két adatból világosan kitűnik, hogy már az 1870-es évek második felében históriáьок terjesztették nótánkat, s kellett legyen olyan redakció, amelyben az ismert LÉVAY versekből hiányzó strófák is szerepeltek. Véleményünk szerint itt kell az egész kérdést megragadni, és az aprónyomtatványok, röplapok, „istóriák" rengetegéből kiszűrni az alapszövegeket és kielemezni a redakciók egymáshoz való viszonyát. Csak e munka elvégzése után mondhatjuk ki a végső szót a szerzőség kérdésében, azonban már most felvetnénk azt a lehetőséget, hogy LÉVAY József, matuzsálemi kort ért költőnk versének első változatait kell látnunk a históriák anonym lapjain. Legnagyobb költőinkről is tudott, hogy nemcsak kaptak a ponyvától, hanem adtak is a ponyvának, s az aradi vértanúk nótája igazán nem olyan versezet, amelynek minél szélesebb körben való terjesztése érdekében ne tehetne engedményt akár a legigénj'esebb költő is .... Àz elterjedés eddig említett organikus módjai mellett nem feledkezhetünk meg nótánk orge nizált terjesztéséről sem, amelyben legfontosabb szerepet az október 6-i évfordulók gyászünnepségei vittek. Az erre utaló eddigi közlések

34 mellé magunk is sok adatot gyűjtöttünk,

35 de a különféle katona-, bányász-, vasutas- és egyéb fúvószenekarok idősebb tagjaitól a további adatok százaival lehetne dokumentálni dalunk elterjedtségét, életét. Régi kórusok körében is lenne keresnivalónk, hiszen bizonyára sokuk műsorában szerepelt az aradi vértanúk nótája, amelynek 1. szakaszát, cím helyett az Ц VOLLY 1947:36, DÉGH 1952b :184, ugyanő (KÁLMÁNY 1952:299) „az egykor október 6-i iskolai ünnepélyekre betanított vers"-ként emlegeti nótánkat. 35 Mutatóba álljon itt kettő: GAJDOS Sándorné szerint „a 20—30-as években a pécsi katonai zenekar egy okt. 6-i emlékünnepélyen játszotta ezt a dalt." (Özv. SCHLEIFER Károlyné levélbeli közlése.) SZIGETVÁRI Sándor riy. iskolaigazgató az aradi nóta általa gyűjtött 14 strófás változatát (a Somogy megyei Kálmáncsáról, 1910 — lásd 9. képünket) tanította be és énekeltette — évtizedeken át! — október 6-án a becefai iskola tanulóival. 9. kép