Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Mándoki, László: Az aradi vértanúk nótájának kérdéseihez

AZ ARADI VÉRTANUK NÓTÁJÁNAK KÉRDÉSEIHEZ 219 8. össze egy (BANÖ István gyűjtötte) adat tanúskodik erről: Szepetneken özv. KARNER Lajosné azt állította az első strófa előadása után, hogy „Nem tudom a többit, én is kilenc verset tudtam. Mint lányok, legények szoktuk énekelni. Ha a lányok összejöttek táncolni, mulatni, akkor énekelték, lakodalmakon..." (Za[la]. XXVI, 42). Az MTA Népzenei Kutatócsoportjának archívumában szintén egy zalai adat (Valkonya — BARTÓK János 1954. áprilisi gyűjtése) tanúsítja, hogy „lakodalomban vacsora előtt éneklik, játsza a cigány is" az aradi vértanúk általánosan ismert nótáját.

32 A másik fontos alkalom, ahol az aradi nóta előkerült — s mivel itt még többen hallották, ezt kell fontosabbnak tekintenünk terjedése szempontjából —- a sokadalom, a búcsú. Bár BARÖTI szerint (1910:13) „... régen elmúlt már az az idő, midőn vásárok alkalmával földre terített ponyván kirakták szép sorjában a magyar népnek szánt s néhány fillérbe kerülő apró nyomtatványt" — néprajzi leírások sora tanúsítja, hogy milyen sokáig élt a vásári ponyva.

33 Tipikus históriát említ nótánkkal kapcso32 Külön vizsgálatot érdemelne az, hogy miért a lakodalmak a történelmi múltat idéző énekeink előadási alkalmai, hiszen az aradi nóta mellett például Kádár István éneke is ilyen. (Ennek lakodalmakban való előfordulására HEGYI Imre kollégánk hívta fel a figyelmünket.) 33 GYÖRFFY könyvének 4. fejezetében (1942:17— 22 — A népi és népies irodalom. A magyar írás.) íoglalkozik a az istóriáknak a népköltészetre gyakorolt hatásával. ORTUTAY is megemlékezik' a Székely népballadák bevezetőjében (1948:23—4) a históriák, a népi vásári ponyva szerepéről, s különösen tanulságos POGÁNY összeállítása (1959:61— 83 — IV. Költészet és ponyvasátor). TAKÁCS egész könyvet szentelt e kérdéseknek (1958), mégis idéznénk néhány újabb leírást: KISS Lajos személyes élmények alapján számol be a hódmezővásárhelyi sokadalmak könyv- és nótaárusairól, istóriásairól (1956:32, 37-46, 52-3), s kükép latban maga BARÓTI is (1910:65—6), amikor ezeket írja: „Ugyanebből a fajtából való az az egylapnyi vers, melyet N.—Enyedi Bende Albert v. dalnak „szerkesztett" Marosvásárhelyt és Brassóban s ezt a czímet viseli homlokán: Űj szózat 1848 49. évről. Petőfi- és Aradi vértanúk emlékszobraihoz! (Üj dal. — Hej de szépen felsütött a nap sugara! — szerint.)" — Később, a versezet négy e]ső strófájának közlése után megjegyzi BARÓTI, hogy „A vers többi része az aradi tizenhárom vértanú dicsőítésében merül ki." — Nem lenne érdektelen ezen „dicsőítés" pontos szövegét ismerni! Az ilyen vásári ponyva, „istória", Flugblatthed szerű előfordulásokat a fentebb közlöttük, Mélykúton előkerült példányon (4—5. kép) kívül nemcsak BARÓTI említése bizonyítja, melyet SÁNDOR is idézett (1953:160, 168). hanem az a 48-as gyűjtések között megbúvó adat is, amelyre viszont nem figyelt fel SÁNDOR, pedig használta BERECZKI Imre gyűjtését, hiszen az aradi nóta szövege előtti megjegyzést, az 1858ban született közlő, PINTÉR János szavait — részben — citálja is (SÁNDOR 1953:142). Mi itt a teljes közlést felidézzük, amely — bár ki nem mondja — azt sugallja, hogy a nóta összefügg a (radnai) búcsúkkal is: „Vótam Aradon, mikor a búcsúra mentem. El is tudom énekülni a vértanuk nótáját" (Bé[kés]. VI, 115 = EA 2035: 302—). A 48-as adattárban őrzött, gépelt cédulán 7, az Ethnológiai Adattárban 8 strófa után lönösen érdekes könyvének az a része, ahol felsorol néhányat az árult históriák, ponyvák közül (41—4. lap). KIRNER szintén személyes élmények alapján írja le a régi békési vásárokat (1964:114—9), s felvonultatja a nótaárusokat, a ponyváról áruló históriásokat, vásári verselőket. DANKÓ „A históriás" címmel külön fejezetkét szentel a gyulai vásárok ezen alakjainak (1963:65—7).