Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)
Néprajztudomány - Mándoki, László: Az aradi vértanúk nótájának kérdéseihez
208 MÁNDOKI LÁSZLÓ E nótával kapcsolatban nagyon helyesen állapította meg SÁNDOR, hogy „ . .. egész munkát csak az összes folklórváltozatok felsorakoztatásával végezhetnénk" (1967:509), s nagyon meglepő, hogy ennek tudatában sem vállalkozott rá. Megállapításainak hibái, megalapozatlan következtetései mind abból származnak, hogy a maga gyűjtötte változatot tekintette alapszövegnek, nem végzett teljességre törekvő adatgyűjtést, és még a rendelkezésére állott anyagot sem értékelte és dolgozta fel kellően — de erről majd alább. Persze, az is igaz, hogy a „teljes" adatgyűjtés igen nehéz, mert a rendelkezésre álló anyag egyáltalán nem kezelhető könnyen: újra és újra kutatni kell az Etimológiai Adattár kéziratgyűjteményében, mert a mutatórendszer megtévesztő 4 és hiányos 5 ; ugyanez a helyzet a 48-as gyűjtések másolatainak az ELTE Néprajzi Intézetében őrzött anyagával is: a mutatókat nélkülöző cédulatömeg csoportosítása következetlen és (nemcsak azért, mert a sok használat során összekeveredett 6 ) megbízhatatlan. Ahogyan SÁNDOR nem találta meg a DÉGH hivatkozta 48-as adattárbeli szövegek egy részét (pontosan ötöt — vö. 1953:162), maIán használták valamennyit... Nekünk csak egyhez sikerült hozzájutnunk a hivatkozott anyagból (SZABÖ 1899), s ez éppen csonka példány volt (lásd 27. jegyzetünket). Rendet kellene végre teremteni a ponyvanyomtatványok rengetegében. Az eligazodáshoz elengedhetetlen lenne az évek óta késznek jelzett BORZSÁK István féle katalógus kiadása — ez lehetne a legbiztosabb fonál ebben a tömkelegben... 4 „Népköltészet" címszó alatt, az „Aradi 13" lovas mögött főleg semmitmondó közlések utalói sorakoznak, a 48-as kérdőívre adott (pozitív és nemleges) válaszok, legtöbbször mindenféle (nem csak művészi) megformáltság híjával... 5 Hivatkozásokból és a vak szerencse segítségével megtalált szövegeink zömét hiába keressük az Ethnológiai Adattár mutatóiban, amelyek rengeteg ballasztot tartalmaznak (lásd előző jegyzetünket), viszont például földrajzi mutató nem készült a szöveges dokumentumokhoz. 6 Csak egy példát: DÉGH említette (1952:299) VIKAR Béla két Pápán gyűjtött szövegét, amelyeket egy év múlva SÁNDOR már nem talált meg (1953:161). POGÁNY 1959-ben megjelent sorainak segítségével (melyekre K. KOVÁCS Péter hívta fel figyelmünket — ezt is és egyéb segítségét is hálásan köszönjük) kezdtünk nyomozni az Egyetemi Néprajzi Intézetben tárolt anyagban, amely —valljuk be őszintén — szintén reménytelenül kezelhetetlen. Ügy tűnt, hiába, amikor a 48-as gyűjtések másolatait tartalmazó VII. dobozban, a Veszprém megyében gyűjtött anyag cédulái között (a 38-as témakör — „48-as párt" — anyagába keveredve) megtaláltuk a Vikár-áttétel három kéziratos lapját, a 81—83. lapokat, amelyeken a Vikár-kézirat 118— 120. lapjain gyorsírásban található népköltészeti szövegek olvashatók: az aradi vértanúk nótájának három változata Pápáról, 1898—1906 közötti gyűjtésből ... gunk a SÁNDOR felsorolta adatok közül többet csak az Ethnológiai Adattárban találtunk meg, húszat pedig egyáltalán nem — pedig SÁNDOR is az egyetemen tárolt anyagot használta (vö. 1953:105, 1. jegyzet). Az Ethnológiai Adattárban néhányat bizonyára meg lehet majd találni ezek közül az eredeti gyűjtőfüzetekben, magunk azonban most — a fentiek miatt türelmünket vesztve — nem vállalkoztunk a tallózásra, hiszen az utalók még a TAKÁCS Lajos gyűjtötte kercaszomori változat (lásd SÁNDOR 1967:508—17, csak éppen három — általa invariánsnak nevezett — strófát nem közöl) megtalálását sem tették lehetővé.. . Szerencsére az Egyetemi Néprajzi Intézetben elhelyezett 48-as adattárban Ör[ség]. XIX. 8—10 jelzettel, VEGH József nyelvészeti hitelességű feljegyzésében magunk is találunk egy a kercaszomori vak istóriástól gyűjtött 17 strófás változatot, amely elkerülte mind DÉGH, mind SÁNDOR figyelmét, éppen úgy, mint az ugyanott található Göcsfej]. XXX, 4 jelzetű (Páka, Zala megye), szintén VÉGH József gyűjtötte 7 strófás változat, és az elterjedést dokumentáló, egy-egy strófát tartalmazó Ve[szprém]. X, 94 jelzetű változat (Kerta községből, ifj. SÜLÉ Sándor gyűjtése) és a Za[la]. XXIV, 3, BARABÁS Jenő nevéhez fűződő, Pálfiszegről való feljegyzés. Az anyag teljes rendezése még sok meglepetéssel szolgálhat (vö. 6. jegyzetünkkel)... Természetesen a ma is gyűjthető anyag tanulságai sem elhanyagolhatók, sőt... Itt kell szót ejtenünk a magunk gyűjtötte változatokról, melyek mind egy felhívásnak köszönhetők. 1968-ban, az évforduló napján „1849. október 6. a baranyai népköltészetben" cím alatt felhívással fordultunk a Dunántúli Napló olvasóihoz, hogy a cikkünkben közölt nóta 7 változatait, dallamát küldjék be múzeumunk Néprajzi Osztályára. 8 1969-ben a Pécs—Baranyai Múzeumi Hónap keretében már a felhívás nyomán begyűlt anyaggal színesített megemlékezést tarthattunk a gyásznap 120. évfordulóján a Pécsi Rádióban, 9 ugyanakkor, amikor a budapesti Kossuth 7 Egyik legaktívabb önkéntes társadalmi gyűjtőnk, HORVÁTH Ilona juttatta el hozzánk Bicsérdről nagyapja két daloskönyvét. Az egyikben (amelynek cím- és 120. lapját 2. képünk közli) 93. dalként szerepel Az aradi vértanúk с dal. 1895-ös bejegyzés lehet, mert a 114. lapon más kéz írásával a 90. dal („Oh drága nőcském, kit úgy imádlak...") végén ez áll: Pécs 1895. augusztus hó 4e Klumper Márton cs. és k. őrmester. — Az aradi nóta is Pécsett került bele ezen egyebekben is hallatlanul érdekes daloskönyvbe, amelyhez (HORVÁTH Ilonának a Német Demokratikus Köztársaságból való hazatérése után) pótlólag felgyújtjuk a dallamokat is. 8 A felhívás eredményeire lásd MÁNDOKI 1969. 9 A kb. 10 perces anyag archiválásra került, jelzete: D. 89.
