Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Mándoki, László: Az aradi vértanúk nótájának kérdéseihez

207 AZ ARADI VÉRTANUK NÓTÁJÁNAK KÉRDÉSEIHEZ MÁNDOKI LÄSZLO Pannónia! Vésd A Dicsőültek Szent Nevét Lelkedbe. Könyörögnek Teérted!* 1969. október 6-án volt 120 éve, hogy a magyar szabadságharc bukása után, a Bresciában kipróbált „hiéna", HAYNAU irányította megtorlások során vértanúhalált halt tizenhárom főtisztünk: DESSEWFFY Arisztid, LÁZÁR Vilmos, SCHWEIDEL József és KISS Ernő életét golyó oltotta ki, PÖLTENBERG Ernő, TÖRÖK Ignác, LAHNER György, KNÉZICH Károly, NAGY-SÁNDOR József, LEININGEN-WES TERBURG Károly, AULICH Lajos, DÁMJAIN ICS János és VÉCSEY Károly pedig bitón halt meg.

1 * BARÓTI Dániel „Az aradi tizenhárom vértanú" című, Budapesten, év nélkül megjelent munkájának V. fejezete (A tizenhárom vértanú) adja a közismert német szövegnek — lásd alább, tanulmányunk német kivonatának mottójaként — ezt a megmagyarított változatát (25. lap.) 1 A kivégzések sorrendjét és körülményeit, a vértanúk utolsó szavait és érzelem-megnyilvánulásait, tetteit, s általában ezen időszak eseménytörténetét számos mű tárgyalja, amelyekről témánk vonatkozásában jó áttekintést adott SÁNDOR (1953). Az általunk átnézett irodalom némiképp kiegészíti az amazokban elmondottakat, s az alább említendő munkák inkább „feltételezhető népi olvasmányok", mint az „Aradi vértanúk albuma" (VARGA Ottó szerkesztésében), vagy GRACZA Györgynek SÁNDOR által idézett (1953:150) munkája, amelyekel SÁNDOR a paraszti adatközlésekkel összevetett (151—4. lapok). A megemlékezések sorát KUTASI Imre nyitja meg Í867-ben, amikor Debrecenben kiadja XVI lapos füzetkéjét: Az aradi vértanúk. (Egy lap az 1848/9. magyar forradalom történetéből.) cím alatt, azonban a kivégzés első részletes hazai ismertetését „a még életben lévő s a borzasztó eseményben közvetlenül résztvett tanúk írott s mondott elbeszéléseiből" A Honvédmenház könyve (Szerkesztette TÖTH Kálmán, Pest, 1870.) adja TISZTI Lajos tollából (6—41. lapok): A tizenhármak kivégeztetése. (Történeti rajz.) címmel. Az egészen természetes, hogy „,.. gyászünnepeink csakis az 1867-i kibéküléssel kezdődhettek." (LUKÁCSY 1890:163) Ismertetésüket LUKÁCSY további lapjain kívül megtaláljuk az aradi gyásznap félszázados évfordulójára kiadott. BENEDEK Árpád által szerkesztett füzetben is (1899:42—57). Mindig az aradi ünnepségek voltak a legemlékezetesebbek. Az 1868-as aradi „országos dalárünnepély"-re például önálló színpadi mű („drámai kép") is készült Az aradi, vérnap címmel (RÁKOSI 1872:259—72). Ezek a művek közvetlenül vagy közvetve hatottak a magyar parasztságra is, sőt e kérdéskör (és Az „aradi gyásznap" emlékét egy országszerte elterjedt nóta is őrzi. Tanulmányunkban hatvanegy helyről (lásd 1. képünket) származó változatok alapján kívánunk megvilágítani néhány olyan kérdést, melyet az aradi vértanúk nótájával foglalkozó eddigi kutatások

2 homályban hagytak, illetőleg nem igazoltak kellően.

3 sok hasonló kérdés!) vizsgálatakor legnagyobb szerepe, jelentősége az iskolai vagy egyéni, iskolán kívüli olvasmányélményeknek van, hiszen például a népszerű fogalmazású aprónyomtatványok egy része — a kelendőség biztosítására — ilyen feliratokat visel: „A tiszta jövedelem az aradi vértanúk mauzóleuma javára" (Az aradi tizenhárom vértanú története 1848—1910. — Kolozsvár), „Ezen füzet tiszta jövedelme a vértanúk vesztőhelyének megváltására fordíttatik" (Az aradi vértanúk emlékezete. 1848. szabadságharc története nyomán összeállította: J. Julia. — Cegléd, 1910.) * * * Annak ellenére, hogy hazánkban is sokan foglalkoztak a paraszti olvasmányoknak a folklóranyagra gyakorolt hatásával, a felvetett problémák megoldására, vagy legalábbis konkrét anyagon történő vizsgálatára alig akadt vállalkozó. A romániai magyarságtól említenénk egy példát, ahol Trunk község teljes zenei anyagán vizsgálták meg az óvodai és iskolai énektanítás hatását (FARAGÓ—JAGAMAS 1954:52—3, 56. jegyzet), határainkon belülről pedig POGÁNY Pétert említenénk: 1959-es munkájának (igért!) folytatását érdeklődéssel várjuk, annál is inkább, mert módszertani és elvi tanulságait nem nélkülözheti az a kutató, aki majd a XIX. század második felének népi olvasmányait vizsgálja. Az iskolai oktatás — ezen „alig vizsgált terület" — jelentőségét és hiányosságait egyaránt jól világította meg ORTUTAY (1962), s ma már közhelynek számít szakmánkban, hogy az olvasókönyvek hatására folklórunkba került és ott továbbélő, alakuló anyag ismerete, elemzése, elhatárolása nélkül minden megállapítás tudományos hitelének egyik pillére hiányzik. 2 Lásd a DÉGH Linda összeállította jegyzetanyagot Kálmány Lajos népköltési hagyatéka I. kötetének 59A—

В dalaihoz (1952:299), továbbá DÉGH 1952b :184; SÁNDOR 1953:160—8; UJVÁRY 1965; SÁNDOR 1967. 3 Sajnos, a száj hagyományozott, illetve kéziratos népi daloskönyvekből származó sok új változat mellé nem sikerült feldolgoznunk azokat a (ponyva) forrásokat, amelyekre DÉGH és SÁNDOR hivatkozott, bár érzésünk szerint ők sem vonták le belőlük a megfelelő következtetéseket, ha egyálta-