Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Muzeológia - Zentai, János: Fejfaarchívum Pécsett

242 ZENTAI JÁNOS Az eddigi eredményeket és a további lehetőségeiket mérlegelve 1965. évben Mándoki László osztályvezető ötlete és javaslata alapjain a JPM elhatározta a (Néprajzi Osztály keretében egy f ejfaarchívum létrehozását. A tervet tett kövétte. A gyűjtemény aliapja már megvolt, amire lelhetett építeni. Az első lépés az elérhető irodaiam számbavétele volt. Ebiből azután össze lehetett állítani egy majdan továbbfejíleisztendő bibliográfiát, s az, ott pulbliikált fejfaképefcet reprodukálhattuk is. Az egyéb múzeumi feladatok elvégzése mellett ez volt a munka együk fele, a másik: tovább folytatni ai saját gyűjtésit terepen. Hátráiltaitta a munkát egy másik, már régebb óta vajúdó, de a megvalósításra, megérett hasonló nagyszabású terv, a Baranyai Néprajzi Atlasz elkészítésének a (megkezdése és folytatása'. Akadályai még a munkának az egyes szervek, személyek meg nem értése, amely észrevehetően hátráltatja a gyorsabb eredményt. Azért minden nehézség ellenére, rövid három év alatt le nem kicsinyelhető eredményeket értünk el. Lássuk ezeket számokban,: Bibliográfiánkban 107 szerző 141 műve szerepel. Fényiképelink: a múzeum törzsanyaga (saját gyűjtéssel együtt) 1413 db megjelent közlések reprodukciói, adattári rajzokkal együtt 1290 db más szervektől, egyéneiktől 851 díb Összesen: 3554 db Temetők száma, melyekből adatokkal rendelkezünk fcb. 500. A mellékelt térképen 436 megnevezett helység szerepel. Ehhez jönnek a gyűjtőnév alatt közölt, de pontosan meg nem határozható számú temetővel rendelkező területek, mint pl. Kalotaszeg, Baranya, Székelyföld sítb. Továbbá az a gyakori tény, hogy egyes helységeiknek több temetője is van, ami szintén növeli a menynyiséget. i(Eziért írtuk: kb. 500.) Ezek látszólag tekintélyes számok, és ha viszonylag azt a rövid időt nézzük, mióta az archívum létezik, az eredmény egyáltalában nem is lekiesimyélendő. Ellenben, ha a célt nézzük — mint alább látni fogjuk —, még elég kevés. Mik is hát azok a célok, további terveink, és az ennek elérésével kapcsolatos teendőlink? Röviden ágy foglalhatnánk össze: 1. a gyűjtemény gyarapítása, 2. kapcsolataink kiszélesítése, 3. rendszerező munka. A három szervesen egymásba kapcsolódik. Az elsőnek egyik feltétele a második pont alatt említett, s a kettőinek összegezése a harmadik. Lássuk sorjaiban: Ha rendeltetésűinknek eleget akarunk tenni, akkor tőreikednünk kell összegyűjteni a teljes magyar — és minél több ehhez kapcsolódó rokon, sőt idegen népi — anyagot, a) Gyűjtenünk kell az idevonatkozó irodalmi címanyagot, — ez elsősorban könyvtári és levéltári munka; b) öszsze kell gyűjtenünk az összmagyarság még felkutatatlan temetői fejfaállományának fényképeit; c) egyéb kiegészítő gyűjtésieket kell végezni, ezek közül arra kell törekednünk, hogy legalább megyéink, rendeltetését már betöltött, egyébként úgyis elpusztuló fejtfái bekerül jenek a múzeumba, lelhető legteljesebb számban. A továbbiakról még alább lesz szó. A gyűjtésnél nemcsak terepmunkára gondolunk, hanem a más szerveknél, magánosoknál levő fényiképek másolatainak megszerzésére is. Nézzük a feladatokat kissé részletesebben is. Az irodalom gyűjtését, természeténél fogva, nem lelhet olyan részletesen boncolni, mint a fényképgyűjtést. Hisz ezek hollétéről ritkán tudunk, mennyiségükről talán még kevesebbet. Az itteni munka sokszor csak sötétben való tapogatódzás, a szerencsiének néha nagyobb szerepe van, mint a tervszerűségnek. Éppen ezért ennek részletezésébe nem is megyünk bele. Más a helyzet a temetők kutatása terén. E téren sokkal világosabb kép áll előttünk. Csak Magyarországon mintegy 3300 helység van. Ezekben — néhány egészen kis településtől eltekintve — legalább e

gy> gyakran több temető. Azt már tudjuk, hogy fejfakutatás szempontjából csak a református (illetve unitárius) temetők, helyesebben sírok, veendők figyelembe. Sajnos olyan statisztikai kimutatás imég neim készült, amelyből kiderülne, hogy hány ilyen temető létezik az országiban. Így tehát a régi népszámlálás adataira kell támaszkodni, annak felekezeti megoszlását feltüntető részére. Másik ilyen támpont a Magyar Református Egyház általában tíz évenként kiadott egyetemes névtára. Ezek felhasználásával megállapítható, hogy a mai Magyar országon legalább 1250 temető van, ahol rendszeres református temetkezésisel számolhatunk. (Természetesen ennél sokkal több kisebb szórvány is van, de ezeket most hanyagolj ulk 'el, /ámbár néha az ilyen helyekről is értékes leletek kerülnék elő). Kutatásaink menetében természetesen nem állhatunk meg az ország határainál. Tudjuk nagyon jól, ihogy az országhatárok nem határai egyúttal az egyes néprajzi jelenségeiknek

1 is. Egyegy nép több évszázados vagy ezredes képződmény. Ezek nagyobb tömegükben a népvándorlás óta csak kevésbé változtatták letelepedési helyeiket, míg az országhatárok politikai okokból többször változnak. Ha tehát a magyar fej fáról teljes képet akarunk kapni, akkor a teljes mac gyar nyelvterületre ki kell terjesztenünk a vizsgálatot. A Kárpát-medence magyarságának, pontosabban annak református részének a mai határokon túli területeken — a fenti adatok alapulvétele melletti kiszámítás alapján — kb. '1450, e