Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Művészettörténet - Romváry, Ferenc: Sinkó András művészetéről

SINKÓ ANDRÁS MŰVÉSZETÉRŐL 275 földmíves emberek, szülőföldjének népe telis-tele művészettel. Ez volt az igazi örökség, a legtöbb, amit a szülőktől kaphatott. A díszes tálak, a színes szőttesek, a pompázatos népviselet és a karcsú templomtorony emléke, a szépség iránti leküzdhetetlen vágy veleszületett képessége. Ezt hozta útravalóiként gyermekkorából és szorongó, fájó emiéikeket. Az apró termetű »-Kicsi Andris« mindenkiméi védtelenebb, félénkebb és kiszolgáltatottabb volt. A félelem, a szorongás egész életét végigkísérte. Kis elemista korában annyira meghasonlott az élettel, hogy végül is fellázadt saját gyávasága ellen. Nagy tettre határozta el magát. Valahol az udvar mélyén, ahol senki sem iát ta, szembeszállt a lagnagyobb hatalommal a Nappal. Kegyetlenül farkasszemet nézett vele. Tőled fél mindenki! Majd én megmutatom! Még a legerősebb emberek is hogy szoktak hunyorogni, ha csak egy pillanatra is szembenéznek veled. És most megmutatom, hogy nem vagyok gyáva. Scfcáig, nagyon sokáig nézett a napba. Súlyos szemgyulladás lett az erőpróba következménye. Majdnem belévakult. Édesanyja házi szereikkel gyógyítgatta. Ez a balsiker egy életreszóló tanulsággal járt és hozzájárult ahhoz, hogy egész életéiben óvatos tapogatódzással érje el az igazát, ugyanakkor bizonyos biztonságérzetet is keltett benne a makacs szembeszegülés. Szülőföld Kalotaszegen mindenki művész volt a maga módján. Férfi és nő, öreg és fiatal mind alkotott valamit: szőtt vagy faragott, írásolt, karcolt. Kicsi Andrisinak is hamarosan bicska került a kezébe. Mindent faragott, asztalt és széklábat s mindezt művészien, díszesen. Ekkor azonban találkozói с az agyaggal. A tanító gyúratott vele először, ő aztán otthon képek után készített szobrokat. Elsőnek Petőfit mintázta meg, azután a történelem többi alakját is sorra vette. Tanítója a hatodik osztály után a Székely udvarhelyen működő agyagipari szakiskolába irányította a tehetséges fiút. Kályhásokat képeztek itt, iparosakat. Sinkó Andris ösztöndíjat is kapott. Halbrich Jakab művezető keze alá került. Négy év után felszabadult, de most már újabb cél serkentette: szobrász akart lenni. Iparművészeti Iskola. Simay Jelentkezett Budapesten az Iparművészeti Iskolába, ahová sikeres felvételi vizsga után bekerült keramikusnak. Rövidesen azonban átment a szoibrász szakra, Simay Imre osztályába. Ez a változás sorsdöntő lépésnek bizonyult Sinkó András pályafutásában. Elsősorban talán új mesterének személye miatt, aki az egyik legkitűnőbb állatszobrászunk volt és döntő módon befolyásolta Sinkó további művészi fejlődését. Sinlcó TŰeste:ében rokoniélekre talált. Lyka Ká12 roly a következőképpen jellemezte Simay t: mint festő a bécsi akadémián tanult, azután amúgy magából vált szobrásszá. Az állatok lettek a kedvencei, elsősorban is a mindenféle fajtájú majmok. Szabad óráiban a bécsi schönbrunni nagy állatkert volt a tanyája. Ott memorizálta kedvenceinek furcsa mozdulatait, társaséletük szokásait, barátkozásukat, civódásukat. Ezeket otthon megrajzolta, mert korán búcsút mondott a modell utáni mintázásnak. Rendkívül fejlett emlékezőtehetsége képessé tette őt arra, hogy majmainak minden mozdulatát és formaváltozatat megőrizze, s agyagba rögzítse. De csak annyit adott ezekből az emlékképekből, amennyi valóban fontos és elsődlegesen jellemző. Ezeket a jellemző főformákat is egyszerűsített plasztikai nyelven szólaltatta meg, nem engedett magának semmi részletezést. Az volt az eljárása, hogy nagy síkokba tömörítette a mellékesnek tartott részletformákat és e nagy síkok sorozata kiadta az állat jellegét. Ez nagyfokú áttétel, átírás, egyszerűsítés, a formák tömörítése és stilizálás kérdése. Erősen redukált mintázása semmi részletet nem enged. Nagy síkokból áll össze, mégsem merev, hanem érezteti a test puhaságát is. Mégcsak jelezve sincs a szőrzet, mégsem érezzük őket