Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Gáldonyi, B.: Adalékok Baranya és Pécs felszabadításának történetéhez

318 GÁLDONYI BÊLA A lehetséges átkelés térségében a Duna balpartja mélyen fekszik és behálózzák a mellékágak, a csatornák, a tavak, az ingoványos mocsarak, a törpefákkal és a bokrokkal sűrűn tarkított rétek. A Duna nyugati partján emelkedő magaslatok pedig lehetővé tették az ellenség számára, hogy Mohácsnál és Batinánál jól belássa a mi állásainkat. A hosszas esőzések után pedig a földutak nagyon feláztak és a gépkocsik számára szinte járhatatlanok lettek. Csak gyalogosan és szekérrel lehetett a földutakon közeledni ezekben a napokban. A Mohács felé vezető műút igen keskeny és nincsenek kitérők. Mindez jelentősen akadályozta csapatunk manővereit az átkelés előtt Az átkelésre legalkalmasabb szakasz a mi egységünk számára Mohács körzete volt. A Duna szélessége itt 600—700 méter, de mivel tartós esők voltak és az átkelésre kijelölt időben is esett, a folyó vízszintje megemelkedett és a szélessége elérte a városnál az ezer métert is. A felderítők adatai szerint Mohácsot északról a németek 39. őrzászlóalja, délről és a városban pedig az összevont magyar ezred védelmezte. Bár ezek az erők nem voltak jelentősek, a Duna, mint természetes akadály mégis nagy nehézséget okozott. Azonban helyzetünket megkönnyítette, hogy Apatinnál átkelt a Dunán M. Sarohin altábornagy 57. hadserege (amelyik később Pécset is felszabadította) és széles hídfőt épített ki, ezáltal lekötötte az ellenség főerőit. Ezt kihasználva egységünk a 4. gárdahadsereg kötelékében — amelynek a parancsnoka G. F. Zaharov vezérezredes volt — átkelt a Dunán Mohácstól délre és a következő napon elfoglalta a várost. Itt kiszélesítettük a hídfőt és november végére már 50 kilométert nyomultunk előre. Eközben elértük Tolna, Apar és Kisvaszar vonalát . .." Mint M. Fegyajev leírásából is kitűnik, a 4 gárdahadsereg egységei — miután Mohácsot elfoglalták — nem fordultak Pécs felé, hanem északnak törtek, hogy minél gyorsabban bekerítsék Budapestet. így nemsokára már a Velencei tó vonalánál volt a hadsereg éle és kapcsolatot teremtett az Alföldről támadó és a Csepel-szigeten átkelő 46. hadsereggel. Ugyanakkor a Sarohin altábornagy által vezetett 57. hadsereg Apatintól tört észak-nyugatra és Pécset is felszabadította. A két hadLevelek felszabadítóinkról (eredetik a budapesti Hadtörténeti Múzeumban)