Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Helytörténet - Szabó, Gy.: A szocialista nőmozgalom útja Baranyában 1921-ig
A SZOCIALISTA NŐMOZGALOM 305 volt a cselédsorban sinylődő Csorba Máriára. Belép az SZDP ottani szervezetébe. Itt ismerkedik meg férjével, Kovács Péter cipésszel, aki mellett kitanulja a cipőfelsőrészkészítést, akivel együtt járnak a szakszervezetbe is. Minden szabad percüket a tanulásnak, a mozgalomnak szentelik. A fiatalasszony látókörét kitágítja a mozgalom, feltárulnak előtte az osztálytársadalom kibékíthetetlen ellentmondásai. Úgy érzi, sorstársainak emberibb, igazságosabb életéért kell küzdenie. Amint megalakul a Magyarországi Munkásnő Egylet, fáradhatatlanul agitál Vásárhelyen és a környező falvakban, tanyákon a helyi nőszervezet felállításáért. 1908-ban megalakul az SZDP vásárhelyi nőszervező bizottsága. Mint a nőcsoport elnöke, tagja lesz a hódmezővásárhelyi szakszervezeti tanácsnak és a párt bizalmi testületének. 1912-ben a munkanélküliség a fővárosba űzi férjével és két fiával, Nehéz életviszonyok között él, elválik férjétől, akiben csalódott, mert az eltávolodott a mozgalomtól. Maga napszámból él, de fiait tisztán, rendesen járatja. A nőmozgalom irányításában most már országos szinten vesz részt, mint a Nőegyesület alelnöke. Mint kitűnő szónok, jó agitátor, bejárja az egész országot s mindenütt hatalmas tömegű hallgatóság előtt ismerteti a nőmozgalom fontosságát és feladatait 1919 februártól kezdve az SZDP alkalmazottja. A Tanácskörtársaság idején a VII. ker. párt- és nőszervező bizottságának és a Szövetséges Közp. Intézőbizottságnak is tagja volt. Jelen volt a Tanácsok Országos Gyűlésén is, ahol országos fontosságú kérdésben, a közellátás ügyében szólalt fel. A Tanácsköztársaság bukása után előbb Kassára, majd Pécsre költözik. Amikor Csorba Mária Pécsre érkezik, a nőmozgalomnak — amint már láttuk — vannak előzményei. Pontos statisztika híján nem tudjuk érzékeltetni a pécsi és baranyai üzemi és háztartási munkásnők számát, csupán arról van megbízható adatunk, hogy nőmunkásokkal nagyobb tömegben a DGT bányáiban találkozunk. Már 1880 végén 300 körül van a bányamunkásnők száma s ez a létszám az első világháború végéig jelentősen megnövekedhetett. Minden bizonnyal tekintélyes volt a létszám a kerámia-gyárban és a szabóiparban, továbbá az építőiparban foglalkoztatott nők száma is, Az akkori helyi pártpolitika igen sok pozitívumának elismerése mellett sem törődött azonban a nődolgozók egyik igen régi, de egyben legelhanyagoltabb, mondjuk úgy. hogy lenézettebb táborával. Csorba Mária figyelt fel erre a hiányosságra s fogott hozzá 20 J- P- Múzeum 1964. annak felszámolásához. Egyik, ma is élő kortársától ezt a jellemzést kaptuk Csorba Máriáról. 31 40—45 év körüli, alacsony termetű, fekete kendőben járó, szerény, csendes, kevés beszédű asszony volt. Pécsett eredményes pártmunkát végzett. Létrehozta a háztartási alkalmazottak szervezetét, mintegy 200 taggal. A mozgalmi munkához igen jó érzéke s abban nagy gyakorlata volt. A pécsi háztartási alkalmazottak helyzete ekkor még igen nehéz volt. Munkaidejük sem volt igazában szabályozva. Csak későn este lehetett őket összegyűjteni. Nagyrészt fiatal nők voltak s amikor ezek számára a pártszervezetben előadókat kért, mindig erősen ragaszkodott ahhoz, hogy a párt fiatal embereket küldjön ki az agitációs munkára. Az emlékező kortárs is, aki akkoriban joghallgató volt, ily módon került vele közelebbi ismeretségbe. A kijelölt fiatal agitátorokat aztán idejében alaposan instruálta. Kioktatta őket, hogyan viselkedjenek e nagyobbára fiatal nők között, s mit, hogyan adjanak elő. ,,Szót se az értéktöbbletről és más eféle elvont fogalmakról! Beszéljetek csuk az életükről. Könnyen érthetően kell szólni, s a világ dolgairól is mindig úgy, hogy azokban a maguk problémáira ismerjenek," — hangoztatta minden alkalommal. — Időnként néhány napra, vagy hétre el-eltünt a városból s mi tudtuk, hogy ilyenkor odaát volt HorthyMagyarországon, nyilván fontos pártmegbizatással. Fgyelemreméltó egy másik pécsi kortárs emlékezése is 32 , akinek Csorba Máriáról adott jellemzése egyben az 1919—192l-es évek pécsi nőmozgalmán belül zajló ellentétek világába is némi bepillantást enged. ,,1920 egyik nyári délutánján, várakozva a Szabók Szakszervezetének gyűlésére a Zrínyi utcai szakszervezet udvarán, új arcot pillantottam meg. Közepesnél valamivel alacsonyabb, 50 év körüli munkásasszonyt, kis cekkerrel a karján és hallom, amint többen örömmel üdvözlik az illetőt, és mondják, „Szerbusz, kedves Mari néni!" Már akkor későbbi férjem, Lefkovics Ernő oda is hozta hozzám, egy másik, Filipovics Kató nevű elvtársnővel, akik bemutatták őt nekem mint egy olyan emigráns elvtársnőt, akit meg kell ismernie az ittenieknek, mert sokat tanulhatnak tőle. Rövidesen máskor is találkoztam vele. Nagyon jólesett kedves beszéde, mely mindig oktató jellegű volt és láttam, hogy az egyszerű ruha 31 Haraszti Sándor budapesti lakos emlékezése nyomán készült feljegyzés. 32 Lefkovics Ernőné sz. Kovács Erzsébet pécsi lakosnak kéziratban átadott emlékezése.
