Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Helytörténet - Reuter, C.: Földrajzinév-gyűjtések a Baranyában végzendő régészeti és településtörténeti kutatások szolgálatában
FÖLDRAJZINÉV-GYÜJTÉSEK BARANYÁBAN 227 cióban tette közzé eredményeit. 18 Szabó T. Attila és tanítványai, gyűjtőtársai munkássága nyomán földrajzinév-gyűjtésünk új tetőpontra jutott. Igen nagy kár, hogy munkássága, példája csak Erdélyre szorítkozott, nem keltett életre itthon is hasonló szorgalmú gyűjtőgárdát, publikációkat. Része volt azonban ebben a második világháború okozta nehézségeknek. Utána pedig félreértések nyomán súlyos válságba jutott a helynévkutatás, 19 amelyből csak nehezen tért magához. Éppen 1955-re tehető az az időpont, amikortól újabb fellendülés látható, s remélhető ennek tartamossága. Legújabb és legértékesebb eredménye — számos kiváló publikáció után — Zala megye helyneveinek egyidejű összegyűjtése. Ez a megyei tanács anyagi támogatásával készült. Megyénkben Palkó Sándor megyei tanácselnöknek köszönhetjük, hogy 1963-ban hasonló munka megindulhatott a Janus Pannonius múzeum anyagi segítségével, s reméljük, hogy kitartó munkával sikeresen be is fejezzük. Országosan keltette és kelti az érdeklődést a Magyar Nyelvőr és a Néprajzi Múzeum évente kiírt gyűjtőpályázata, amelyre megyénkből is számos pályamű érkezett be. Ezzel — igen tömören — ismertettem földrajzinév-gyűjtésünk jelentősebb eseményeit napjainkig. Amint látjuk, európai színvonalat tekintve is, nincs mit szégvenkeznünk, ebben is érdemeset alkotott a magyarság. Ha most azt vesszük vizsgálat alá, hogy az előbbiekben összegyűjtött anyagot mire hasz18 Szabó T. A., Kalotaszeg helynevei. I. Adattári. Kolozsvár 1 , 1942. Gyergyói helynevek a XVII—XIX. századból. Magyarország földrajzi nevei 1. sz. Budapest, 1940. Dés helynevei. Turda, 1937. — f Gergely Béla, A dobakai völgy helynevei. Kolozsvár, 1940. — A szolnofcdobokai toki völgy helynevei. Kolozisvár, 1945. Márton Gyula, ördöngösfüze® helynevei. Kvár, 1944. — A szolnokdobokai Árpástó helynevei. Kolozsvár, 1945. Imreh Barna, Mezőbánd helynevei. Kolozsvár, 1942. Árvay József, A barcasági Hétfalü helynevei. Ko^ lozsvár, 1943. Benkő Lóránd, A Nyárádmente földrajzinevei. Budapest, 1947. —' A Nyárádmente földrajzinevei. Adattár. Debrecen, 1950. 19 Kázmér Miklós, Földrajzinév-kutatásunk 1945 és 1955 között. Kny. a Magyar Nyelv 1956. 2. sz.-ból. Bp., 1956. 15* nálták, mit kíséreltek meg belőle megállapítani, újabb támasztékot kapunk arra vonatkozólag, hogy a munka szükséges, a munkát érdemes, sőt sürgető mielőbb elvégezni, és eredményeit nem nélkülözhetik és nem hagyhatják figyelmen kívül a társtudományok. Nem számítva a régebbi (mint említettem sokszor romantikus) kísérletezgetéseket (e gyermekbetegségen a külföldi gyűjtések is átestek), maradandó eredményeket a XX. század elején végzett kutatások hozták. Jankó János néprajzkutató, majd követői már hivatkoznak a földrajzi nevek tanúságaira (halászat, vadászat, gazdálkodás stb.). A XX. század elején fellendülő nyelvtörténeti kutatás írásbeli emlékeink viszonylagos szegénysége miatt nagy érdeklődéssel fordult okleveleinkben előforduló, úgynevezett nyelvi szórvány emlékeink felé. Ezek latin (esetleg másnyelvű) oklevelekbe, írásokba ágyazott magyar szavak (ritkábban kifejezések). A fennmaradt írások adottsága miatt (legtöbbször birtoklási viszonyokra, jogokra vonatkoznak) a szórványok legnagyobbrészt személy és földrajzinevek. 20 Ez okozta azt, hogy nyelvészeink igen hamar nagy érdeklődéssel fordultak földrajzi neveink felé (elsősorban Melich János, majd Pais Dezső, Kniezsa István, hogy legkiválóbb kutatóinkat említsem). Miután az első adatot igen sok sza- t vunkra földrajzi neveinkben találták meg, sőt egyes szavainkra csak földrajzi (esetleg személy-) neveinkből ismerünk adatot, ezek jelentőségét lényegesen hangsúlyozza. A kutatás természetesen szétágazott, egyrészt a szófejtéshez szóigáltattak szótörténeti adatot, másrészt kutatás tárgyává tették, hogy a magyar földrajzi névadás miért, miképpen, milyen törvényszerűségek szerint alkotja neveit, hogy használja fel a magyar személynév és szókincs egyedeit a névalkotásban. A földrajzi névadás törvényszerűségeinek megállapítása is nevezetes feladata lett e kutató munkának. Ugyanúgy vizsgálat alá vették a Kárpátmedence népeinek névadó tevékenységét, az együttélésnek a földrajzi névadásban jelentkező szabályosságait. E közel két emberöltőn át folyó munka eredményeit azután sikerrel használták fel a társtudományok. Elsősorban a településtörténet az, amely ma már elképzelhetetlen a földrajzi nevek gyűjtése, felhasználása nélkül. Ennek eredményei vonták azután maguk 20 A szórványemlékeink kérdéséről igen jól tájékoztat Jakubovich Emil— Pais Dezső, Ősmagyar olvasókönyv. Pécs, 1929. V—-XXVII. lap.
