Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Kováts Valéria: A szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum története. Adalékok a szigetvári Zrínyi-kultusz múltjához
A SZIGETVÁRI MÚZEUM TÖRTÉNETE 239 arról nem a Ms vidéki múzeum tehetett, hanem az akkori múzeumpolitika. 111 A Zrínyi Miklós Múzeumnak még másolásra, fénykén рек készítésére sem telt. A gyűjtemény kezelését egyedül a titkár végezte, az esti óráiban. így is csak a legszükségesebbekre futott az időből, a leltározás elmaradt, csak a számbavételre szorítkozhatott, bár ez is sok időbe telt, nem, szólva arról, hogy egy-egy gyűjtemény csoport, vagy nagyobb tárgy beéirkeiaése a gyűjtmény részleges átrendezését kívánta, s a több ezer kötetes levéltári anyag rendbetétele is hoszszú hónapok munkájának az eredménye volt. Az 1936-ban készült feljegyzés szerint a gyújtemiény nem teljes pontossággal 9000 darabból áll. Ebből 5000 darab a levéltári anyag. 3000 darab a numizmatikai, 1500 darab a múzeumi tárgyak szárma, 500 darab a könyvállomány. 112 A városházán elhelyezett gyűjteményt az első rendezés után a második helyiség megszerzésekor ismét át kellett rendeizni. A helyhiány miatt a folyosóra is kerültek tárgyak, Zrínyi Kata nevéhez kötve — Budapest, Nemzeti Múzeum. — Sodronyingek, pallosok, sisak, II. Szulejmán puskája, a Csáktornyai Fegyvertárból a budepesti Történeti Múzeum Fegyvertárában. — Majláth Béla: A Nemzeti Múzeum sordonyos páncéljai. Arch. Ért. 1891. — Szendrey János: a Zrínyieknek tulajdonított emlékek. Arch. Ért. 1905. — A zágrábi múzeumokban is jelentős Zrínyi anyag, található, többek között a költő Zrínyi Miklós könyvtárának nagyrésze. A Légrádi Múzeum szintén több Zrínyi ereklyét őriz. A bécsi Waffensammlung őrzi Zrínyi Miklós egyik sisakját, szablyáját, zekéjét, — hogy a legjelentősebbeket említsük. A másolás problémája már 1932. óta felmerült, de nem volt olyan személy az Egyesületnél, akinek módjában állott volna rendszeres kutatást végezni a Zrínyi ós a szigetvári anyagra vonatkozóan, a múzeumi szakemberek közül sem foglalkozott senki a Zrínyi család tárgyaival. A Közgyűjtemények Országos Felügyelősége hívta fel először a múzeum figyelmét a másolatok fontosságára. 1935. II. 18-i levelükben többek között azt írták, hogy a szigetvári gyűjtemény csak akkor lesz igazán jó nevelő értékű, ha teljes: tekintettel a múzeum anyagi helyzetére ez a teljesség csak reprodukciók útján érhető el. A múzeum hiába próbált a különböző budapesti múzeumokkal gyűjtemények másolásáról tárgyalni, anyagiak híján minden jószándékuk kárba veszett. (ZMME 1935. III. 6, levele a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségéhez.) 111 1936-ban a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége ígéretet tett, hogy a helyszínen megvizsgálja a gyűjteményt, s amennyiben módjában áll, azt közgyűjteménnyé nyilvánítják. Ezért még abban az évben a múzeumi anyagot a titkár számbavetette, arról XI. 11-én részletes jelentést tett az Egyesület elnökének. Arra vonatkozóan nincs adatunk, hogy a kiküldött járt-e Szigetváron. Csak azt a tényt tudjuk megállapítani, hogy a szigetvári gyűjtemény nem lett közgyűjteménnyé nyilvánítva. 112 1936. XI. 11-én készült leltár alapján. sőt az el nem mozdíthatók a lépcsőházba jutottak. 113 A folytonos helyiséghiánnyal küzdő múzeum nem is gondolhatott időszaki kiállítás bemutatására, ezt azzal igyekezett pótolni, hogy amikor alkalom kínálkozott, más kiállításán, anyagával szívesen résztvett. 1936-ban a Pécsi Városi Múzeum,, Pécsnek a töröktől való megszabadulásnak 250 éves évfordulójára rendezett, az 1526—1668 közötti időszakot bemutató történeti kiállításon szerepelt néhány Szigetvár nagy történeti múltját dokumentáló tárggyal, 114 1937-ben Budapesten rendezett Országos Kézműves Ipari kiállításon a múzeum, gazdag céhes gyűjteményanyaga a szigetvári kézművesség történeti emlékét képviselte. A szigevári bemutató után, amint várni lehetett, sikerült a pesti bemutató is. 115 A városházán elhelyezett kis gyűjteményt — a vidéki viszonyokhoz képest, — szép számmal keresték fel. A szigetváriak lassan megszokták a múzeumot, s a város kulturális érdeklődésében ez megmutatkozott: „Ma már nagyon sok szigetvári, nemcsak a templomokat, a várat mutatja meg vendégének, hanem elviszi a múzeumba is" — mondja az 1936-ból való titkári jelentés. A rendezett gyűjtemény már nem összezsúfolt tárgyak halmaza, mint a várospinoében, olyanná fejlődött, hogy „ ... városkánkat felkereső idegeneknek minden szégyenkezés nélkül, bátran mutogathatjuk .. ." írja Salamon Béla beszámolójában. A látogatók nemcsak szigetváriak, vagy környékbeliek voltak, az ország legkülönbözőbb vidékéről való helyiségbeliek nevét is megörökítette 1 a vendégkönyv, több alkalommal külföldiek is megtekintették a kis gyűjteményt. A feljegyzéseik szerint 19394юп 370 személy és 9 iskola növendékei látogatták a múzeumot. 116 A múzeumi anyag erejét teljesen kiimerítették az alkalomszerű tárgyvásárlások, a gyűjtemény rendbentartása. Az ásatás mindig csak mint a távoli jövő feladata szerepelt. Egy alkalommal néhány napon keresztül a szigetvári határban, az ún. „török temető" területén próbaásást végeztek néhány kutatóárok erejéig. Az, őskori cserepekkel tarkított föld113 Salamon Béla Sziebenliszt Bélához írt leveléből 1936. V. 27. 114 1936. IV. 8. — 1936 VI. 6-án kelt levelek. 1936. VI. 7—2i0-ig terjedő időszakban rendeztek meg az emlékkiállítást. 115 Üj Délsomogy 1937. VII. 11. és 1937. IX. 1. — A kiállítást Szigetváron az Olvasó Egylet helyiségeiben VIII. 20—22. között, Budapesten IX. 2—20. között rendezték meg. 116 1938/1939. IX. 7-i beszámoló alapján.
