Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Iharos Gyula: A Mecsek hegység Tardigrada-faunájának vizsgálata

A MECSEK TARDIGRADA FAUNÁJA 69 hasonlóságot mutat, pl. az avar- és nedvesebb talaj moha lakóhelyekben. Mivel a medveállatkák nemcsak egy szintben találják meg létfeltételeiket, velük kapcsolatban néni beszélhetünk szinthezkötöttségről. A talált 36 Tardigrada faj közül 22 (61%) több szintben (2—5) fordul elő. A nedvesebb tavaszi aszpefctusiban vizsgált lakóhelyekben a medveállatka népesség legtöbbször 2—4 fajból állott, de elég szép számban találtam olyan populációt, amelyben 5—6 faj volt. A nyári és téli aszpektusokban a legtöbb lakóhelyen szegény, 1—2 fajból álló népességet találtam. Ritkább volt a gazdagabb populáció és 4-nél több faj ezekben sem fordult elő. Bár nern végeztem rendszeres cönológiai vizsgálatokat, mégis a fajok száma, előfordulásuknak gyakorisága és egyedsűrűségük alapján arra lehet következtetni, hogy a moha-, kő- és fatörzs-szintközösségekben a Macrobiotus hufelandii a konstans faj, míg a talaj- és avar-szintközösségekben a Macrobiotus ritíhtersi. Vele nagy cönológiai affinatásban van a Hypsibius tuberculatus faj. Vizsgálataim során adatokat gyűjtöttem arra vonatkozólag, hogy milyen pH értékek mellett fordulnak elő a medveállatkák. Általában legkedvezőbb számukra a közömbös, vagy gyengén lúgos vegyhatású környezet. Részletesebben a következő pH értékeket találtaim az egyes szintekben, ahol a medveállatkák éltek. Fekete talaj : 6,47, barna erdei talaj: 6,7; lombos avar: 5,68—7,15; tűlevelű avar: 6,5; mohok- 5,35—7,5; zuzmók: 4,95—5,52. A pH^értékeket Dr. Szabó Ernő állapította meg a Tihanyi Biol. Intézetben. Szíves segítségét ezúton is megköszönöm. A harmadik főbb kérdés, amelyre választ szeretnéd adni, a Tardigradák egyedsűrűségére vonatkozik. Ezzel kapcsolatban sok quantitativ vizsgálatot végeztem, melyeknek eredményei szintén csak tájékoztató jellegűek és a gyűjtés időpontjára vonatkoznak. Szerencsés körülménynek tartom., hogy a három nagyobb gyűjtés idején merőben ellentétes időjárás volt és így a különböző klimatikus tényezőknek hatása jól tükröződött a vizsgálat adataiban. Az 1960. évi tavaszi gyűjtésikor nagy esőzések voltaik. A nedves lakóhelyekben jól elszaporodtak az, állatkák. Télen viszont a fagyasztó hideg, 1961. évben a nagy nyári szárazság, mint kedvezőtlen tényezők hatottak az egyedsűi űségtre. Az, átlagos értékeket az 1. grafikon tünteti fel. A Tardigradák egyedsűrűségének átlagos adatai a tavaszi, nyári és téli aszpektusokban. A dolgozatom elején feltett utolsó kérdésre a VI. összehasonlító táblázat adja meg a feleletet. Ennek adatai alapján kitűnik, hogy a különböző típusú erdőkkel borított területek Tardigrada népessége között jelentős különbség van, főleg a patakparti nedves erdők és a szárazabb karsztbokorerdők élőhelyeiben. Ezeknek a különbségeknek okát nemcsak az eltérő ökológiai viszonyokban kell keresni, hanem a gyűjtés fogyatékosságában is, pl. egyes erdőségeikben több mintát gyűjtöttem, mint másokban; vagy egyik területen több alkalom volt, avar-, vagy nedvesebb mohaminták gyűjtésére, míg a karsztos területeken főleg napos helyekről lehetett anyagot gyűjteni. Mégis az adatok tájékoztató és áttekinthető képet adnak a kutatott területeik Tardigradáiról, és a medveállatka népesség jellege alapján következtetni lehet az illető terület környezeti viszonyaira.