Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Sarkadiné Hárs Éva: A pécsi képzőművészeti élet 20 éves (1944–1963)

298 SARKADINÉ HÁRS ÉVA az állandó képtár szükségességének hangosatatása újra meg újra visszatért, tervekben, újságcikkekben. Mégegyszer konkrét lehetőség is nyílott a terv megvalósítására ebben az időben s a sajtóihír

3 szerint; már eldöntött tény volt, hogy a múzeumok újjárendezése alkalmával, 1949-ben a várostörténeti és néprajzi kiállítás mellett egyenrangú társként a Rákóczi út 15. sz. épület egész földszinti területén az állandó modern magyar képtárat rendezik be. A szabadszervezet már biztosította a képtár számára: Mednyánszky László, Fényes Adolf, Nagy Balogh János, Nagy István, Dési Huber István, Koszttá József néhány művét, A helyi művészek időszakosan változó tárlatai számára ugyanitt külön termet szándékoztak biztosítani. Ez időben a budapesti szabadszervezetet képviselve itt járt Vedres Márk, Pogány Ö. Gábor és Dési Huber Istvánná, akik örömmel támogatták e gazdag tervet, és nagy elismeréssel nyilatkoztak a pécsiek lelkes munkájáról. A képtár azonban mégsem, került megrendezésre, talán a másfajta kiállítási koncepció, talán a képgyűjtemény hiányossága miatt, mindenesetre, még nyolc esztendőnek kellett eltelnie addig, míg ez a régi terv végre megvalósulhatott. Kiállítások A „Képzőművészek Szabadszervezete Pécsi Csoportja" sokirányú tevékenységéből, mint legfontosabbat, a kiállítások szervezését kell először áttekintenünk. A kiállítás az a fórum, ahol a művész számot ad munkássága egy periódusáról, kisebb, vagy nagyobb időszak folyamán elért eredményeiről, fejlődéséről. Itt kerül egymással szembe művész és közönsége, a kép és szemlélője, a csoportos bemutatkozáson alkalom kínálkozik a különböző törekvések, más-más művészek alkotásaiinak összevetésére, egyszóval, a kiállítás nemcsak zárókő, hanem kiindulópont is, vitafórum s az elkövetkező időszak munkásságának lendítőkereke. Érthető hát, ha művészeink a tárlatok rendezését tekintették legfőbb feladatuknak. Amikor pedig e kiállítások mérlegét megvonjuk, értékelésüknél nem annyira, számszerű adataikat, mint inkább tartalmi jegyeiket, a kiállított alkotások: művészi becsiét vesszük figyelembe. 1945-ben a pécsi művészek már jelentős kiállítói múltra tekinthettek vissza, hiszj a háború előtti években rendszeresen voltak tárlataik. Mégis, a felszabadulást követő idő3 Dunántúli Napló, 1949. jún. 26. Martyn Ferenc nyilatkozata. szak megnövekedett kulturális igénye sokkal szélesebb feladatkört szabott a szabadsze'rve^ zet tevékenysége elé s ez, a kiállítások és a megszaporodott és összetételében is megváltozott közönség szorosabb kapcsolatában is kifejezésre jutott. A helyi szerepléseken túl a művészeik figyelme és tevékenysége jóval többre terjedt: gondoltak a megye nagyobb városainak, községeinek művészi igényére, de versenyre keltek Budapesttel is. Nemcsak a főváros művészeit látták vendégül kiállításaikkal Pécsett, hanem ők maguk is sikerrel szerepeltek a budapesti tárlatokon.

4 Friss aktivitásukra jellemző, hogy már 1945 március 25-én ,,a pécsi képző- és iparművészek reprezentatív kiállítására" gyülekezett az érdeklődő közönség.

5 A pécsi művészek úgyszólván teljes létszámmal szerepeltek a tárlaton, melyet Marton István és Muszty László buzgólkodása hozott létre, a Pedagógus Szakszervezet támogatásával, a Kardoss Kálmán utcai kiállítóhelyiségben. Martyn Ferenc két olajfestményei, szerepelt, Gebauer Ernő „Vihar" с kompozícióját, Gábor Jenő, Kálmándy Papp László pécsi, baranyai tájakat állított ki, Rainer Márton és Sinkó András porcelánfigurái népi motívumokat dolgoztak fel, Marton István pedig ötvöstárgyait mutatta be. Ezen a kiállításon tűnt fel vízfestményeivel a fiatal Tillai Ernő, akit akkor nagy reményekkel biztattak s aki azóta inkább az építőművészet szolgálatába állította tehetségét. Az események gyors egymásutánban peregtek, a művészeti programok egymást érték. Alig két hónap múlva „Magyar—Szovjet Kultúrhetet" rendeztek Pécsett, melynek keretében két képkiállítás is nyílott, csoportos és egyéni bemutatkozásra nyújtva lehetőséget a helyi alkotóművészeknek.

6 A kiállítások, melyekből nem kevesebb, mint tizenkettő nyílott ebben az évben, jelentős eseményszámba mentek, élénk színfolttal gazdagították a város kultúréletét. A sajtó a tárlatok látogatottságáról, sőt vásárlásokról is hírt ad. Dr. Bombay János igazgató a Megyei Régészeti Múzeum legszebb termeit bocsátotta a képzőművészek időszakos kiállításainak rendelkezésére. Itt nyitotta meg dr. Boros István 1945. szept. 23-án a későbbi években hagyományossá váló, ezúttal először 4 Űj Dunántúl, 1946. XII. 15. A Budapesti Képzőművészek Szabadszervezetének pécsi kiállítása. A Pécsi Szabadszervezet 1947. márciusában résztvesz a Fővárosi Képtár Szabad Nemzeti Kiállításán. Szepesi Freund Lajos budapesti kiállításához Kállai Ernő ír katalógust. 5 Üj Dunántúl, 1945. márc 30. 6 Űj Dunántúl, 1945 május 9.