Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Sarkadiné Hárs Éva: A pécsi képzőművészeti élet 20 éves (1944–1963)
A PÉCSI KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLET 20 ÉVE (1944-1963) SARKADINÉ HÁRS ÉVA I. A Képzőművészek Szabadszervezete Pécsi Csoportja. 1944 — 1949 1944 telén, amikor hazánk nagyrészén még folytak a harcok, Pécs képzőművészei már az újjászülető élet sürgető feladataira szerveződtek. A várost szerencsésen elkerülték a bombázás és astroim pusztításai, ami természetesen kedvezett a kulturális munka, gyors megindulásának. A képzőművészek is hamarosan munkához láttak, újjá kellett szervezni a csoportot, új alkotások, bemutatkozó kiállítások programja foglalkoztatta őket már a felszabadulást követő hetekben. Sajnálatos módon elvesztek e lelkes kis művészgárda feljegyzései, naplójegyzetei, amelyek értékes dokumentum-anyaggal gazdagíthatnák ismereteinket a meginduló évek küzdelmeiről, programjáról. Azonban a fellelhető sajtóhírek, a szekrény mélyéről előkerült katalógusok, levélmásolatok és a művészek visszaemlékezései alapján mégis kibontakozik előttünk a csoport gazdag programja, sokirányú tevékenysége. A kezdeti hónapokban a szakszervezet irányítása alatt tömörültek egy közös csoportba a művészek és tudományos dolgozók. Egyetemi tanártól népzenészig a kulturális terület széles rétegét ölelte fel ez a szervezet, melynek elnöke Lissák Kálmán orvosprofesszor volt. 1945 tavaszán hazatért Budapestről Martyn Ferenc és a művészek ekkor köréje tömörültek. Létrehozták a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének helyi képviseletét és a felszabadulás előtt működő „Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága" feloszlott. A kiállításokat ezután a Képzőművészek Szakszervezete rendezte 1 . A kitűzött célok megvalósításának természetesen előfeltétele volt a, szervezett élet;, a közös munka. 1946 február 25-én a Szabadszervezet közgyűlésre hívta, össze tagjait és új tisztikart választott. 1 A csoport elnöke Martyn Ferenc festőművész, társelnöke Gebauer Ernő és Nikelszky Géza festőművészek, alelnök Török Gyula múzeumigazgató lett. Az elnöki kar kiegészítésére' két titkárt is választottak: Király Jánost és Gádor Emilt. Az új vezetőség még ebben a hónapban a tagság elé tárta a soronlevő, legfontosabb feladatokat, közösen tárgyalta meg kinek-kinek a munkáját. A csoport tagjai bensőséges, baráti kapcsolatban álltak egymással, Számuk sem volt nagy, néhányan a régiek közül, mint Gebauer Ernő, Király János, Johaín Hugó, Érdi Győző, Bolvári Alajos, Dabasi Kováts Gyula, Klug К. György, Nikelszky Géza, akik mellett már felsorakozott egy új, fiatalokból, vagy más városokból ideszármazott kis csapat. A kiállítási plakátokon feltűnt Bizse János, Gádor Emil, Cseh László, Bezzegh Zoltán, Kelle Sándor, Bezzegh Zoltánná neve s a hetente, hétfőnként megtartott művésztalálkozókra Szigetvárról utazott be Haraszti Pál, Mohácsról Kolbe Mihály, Rohácsek Anni és a fiatalon meghalt, kivételes művészi képességű Martinszky János. Ezeket a hétfői megbeszéléseket soha, egyikük sem mulasztotta volna el, pedig a Rákóczi úti múzeum köves padlójú, fűtetlen szobácskájában átfázott a lábuk, míg kora délutántól a késő esti órákig élénken vitatták, tárgyalták a képzőművészet fontos problémáit, eseményeit. Jellemző az ügy iránti őszinte lelkesedésükre, hogy már ebben az évben, 1946-ban felvetették az állandó Pécsi Képtár létesítésének gondolatát és szükségszerűségét. A gondolatot tett követte s hamarosan megegyezés jött létre a képzőművészek és a Városi Múzeum vezetője, Török Gyula között. Eszerint a gyűjteményanyag egy részét a Múzeum, más részét a művészek bocsátják majd rendelkezésre. A festmények és szobrok összegyűjtését el is kezdték s a sajtó 2 hírt adott arról, hogy rövidesen átadják a látogatóknak a „Modern Pécsi Képtár"-at, mely „az; újjáéledő múzeumi élet első megnyilvánulása lesz". A szép terv megvalósulására vonatkozóan nem találunk írott adatot, de többen emlékeznek rá, hogy hosszabb ideig, a Városi Múzeum emeleti termeiben, megtekinthető volt a modern képkiállítás. Ez azonban csak ideiglenes jellegű lehetett, mert 1 Űj Dunántúl, 1946. márc. 3. 2 Űj Dunántúl, 1946. jún. 26.
