Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Sarkadiné Hárs Éva: A pécsi képzőművészeti élet 20 éves (1944–1963)

A PÉCSI KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLET 20 ÉVE (1944-1963) SARKADINÉ HÁRS ÉVA I. A Képzőművészek Szabadszervezete Pécsi Csoportja. 1944 — 1949 1944 telén, amikor hazánk nagyrészén még folytak a harcok, Pécs képzőművészei már az újjászülető élet sürgető feladataira szer­veződtek. A várost szerencsésen elkerülték a bombázás és astroim pusztításai, ami termé­szetesen kedvezett a kulturális munka, gyors megindulásának. A képzőművészek is hama­rosan munkához láttak, újjá kellett szervezni a csoportot, új alkotások, bemutatkozó kiál­lítások programja foglalkoztatta őket már a felszabadulást követő hetekben. Sajnálatos módon elvesztek e lelkes kis művészgárda feljegyzései, naplójegyzetei, amelyek értékes dokumentum-anyaggal gazdagíthatnák is­mereteinket a meginduló évek küzdelmeiről, programjáról. Azonban a fellelhető sajtóhírek, a szekrény mélyéről előkerült katalógusok, levélmásolatok és a művészek visszaemléke­zései alapján mégis kibontakozik előttünk a csoport gazdag programja, sokirányú tevé­kenysége. A kezdeti hónapokban a szakszervezet irá­nyítása alatt tömörültek egy közös csoportba a művészek és tudományos dolgozók. Egye­temi tanártól népzenészig a kulturális terü­let széles rétegét ölelte fel ez a szervezet, melynek elnöke Lissák Kálmán orvospro­fesszor volt. 1945 tavaszán hazatért Buda­pestről Martyn Ferenc és a művészek ekkor köréje tömörültek. Létrehozták a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének helyi képvise­letét és a felszabadulás előtt működő „Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága" fel­oszlott. A kiállításokat ezután a Képzőművé­szek Szakszervezete rendezte 1 . A kitűzött célok megvalósításának termé­szetesen előfeltétele volt a, szervezett élet;, a közös munka. 1946 február 25-én a Szabad­szervezet közgyűlésre hívta, össze tagjait és új tisztikart választott. 1 A csoport elnöke Martyn Ferenc festőművész, társelnöke Ge­bauer Ernő és Nikelszky Géza festőművészek, alelnök Török Gyula múzeumigazgató lett. Az elnöki kar kiegészítésére' két titkárt is vá­lasztottak: Király Jánost és Gádor Emilt. Az új vezetőség még ebben a hónapban a tagság elé tárta a soronlevő, legfontosabb feladato­kat, közösen tárgyalta meg kinek-kinek a munkáját. A csoport tagjai bensőséges, bará­ti kapcsolatban álltak egymással, Számuk sem volt nagy, néhányan a régiek közül, mint Gebauer Ernő, Király János, Johaín Hugó, Érdi Győző, Bolvári Alajos, Dabasi Kováts Gyula, Klug К. György, Nikelszky Géza, akik mellett már felsorakozott egy új, fiatalokból, vagy más városokból ideszárma­zott kis csapat. A kiállítási plakátokon fel­tűnt Bizse János, Gádor Emil, Cseh László, Bezzegh Zoltán, Kelle Sándor, Bezzegh Zol­tánná neve s a hetente, hétfőnként megtar­tott művésztalálkozókra Szigetvárról utazott be Haraszti Pál, Mohácsról Kolbe Mihály, Rohácsek Anni és a fiatalon meghalt, kivé­teles művészi képességű Martinszky János. Ezeket a hétfői megbeszéléseket soha, egyi­kük sem mulasztotta volna el, pedig a Rá­kóczi úti múzeum köves padlójú, fűtetlen szobácskájában átfázott a lábuk, míg kora délutántól a késő esti órákig élénken vitatták, tárgyalták a képzőművészet fontos problé­máit, eseményeit. Jellemző az ügy iránti őszinte lelkesedésükre, hogy már ebben az évben, 1946-ban felvetették az állandó Pécsi Képtár létesítésének gondolatát és szükség­szerűségét. A gondolatot tett követte s ha­marosan megegyezés jött létre a képzőmű­vészek és a Városi Múzeum vezetője, Török Gyula között. Eszerint a gyűjteményanyag egy részét a Múzeum, más részét a művészek bocsátják majd rendelkezésre. A festmények és szobrok összegyűjtését el is kezdték s a sajtó 2 hírt adott arról, hogy rövidesen átadják a látogatóknak a „Modern Pécsi Képtár"-at, mely „az; újjáéledő múzeumi élet első meg­nyilvánulása lesz". A szép terv megvalósu­lására vonatkozóan nem találunk írott ada­tot, de többen emlékeznek rá, hogy hosszabb ideig, a Városi Múzeum emeleti termeiben, megtekinthető volt a modern képkiállítás. Ez azonban csak ideiglenes jellegű lehetett, mert 1 Űj Dunántúl, 1946. márc. 3. 2 Űj Dunántúl, 1946. jún. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom