Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Borsy Károly: A pécsi nyomdászok 1905. évi sztrájkja és következményei
212 BORSY KÁROLY Vandálok nyomdánkban. >zét|)iisztult minden, amit gondos kezok évek hosszú munkájával összegyüjtögettek, összerendezgettek. Volt lolk.uk ahhoz, hogy szétrontsák mindazt, ami ükét táplálta : a beszélő betűket. A bérharcok hiénái felbujtották a gyáva és hitvány gazokat, eljöttek az éj leple alatt »ebet ejteni a sajtószabadságon. Elérték céljukat : szélpusztitotlák a nyomdát ; Hosszú idö, nagy erő, nagy türelem kell ahhoz, hogy ismét a régi, példás rendbe jöjjön A földön fekszik összeszórva, összekeverve, mint idomtalan tömeg, a 10 métermázsa ólom (mert most már csak ez és nem beszélő betű) ami megfelel egy millió Cn'-nek) normal betűnek ; ezenfelül a többi anyag. Esztelea dühük különösen a .Pécsi Közlöny" ellen fordult. Megtalálták az ujságfejet, összetörni nem tudták, hát állati dühhel szétroncsolták. Hogy az olvasóközönségnek fogalma legyen a pusztításról, id^nyomjuk az összeroncsolt ujságfejet : zinger Andor szedő. Kupán a Lyceum nyomdában, a többiek pedig a Pécsi Naplót előállító Részvény-nyomdában dolgoztak. Este 11 óraikor indultak útnak s a többi szaktársakkal megállapodtak, hogy bármi is történik, a „Magyar király" kávéházban találkoznak, mely a Felsőmalom, és a Kossuth utca sarkán, a mai könyvesbolt helyén volt. Kupánék a Lyceum nyomda egyik utcai ablakát; benyomva hatoltak be a szedőterembe, Schlézingert az utcán hagyva figyelőnek. A szedőteremben a betűszekrényeiket a földreborították, a talált: szedésformák egy részét szétszórták, részben a gépek alá, végül a Pécsi Közlöny lapfejének összeroncsolása után elhagyták a nyomdát és a közelben lévő Magyar királyban találkoztak szaktársaikkal. A nyomda összeromlbolása nagy megdöbbenést keltett városszerte 1 s ha ismeretesek is voltak a fennálló ellentétek és sztrájk is az elmúlt év folyamán úgyszólván már minden számottevő pécsi üzemben volt, de üzemi rombolásra még soha nem. került sor. Апгtartására a nyomdászok ügyeltek) valóban nem érezvén azt magára nézve kötelezőnek, hangnemet változtattak, míg a Pécsi Közlöny, de főleg mit sem tanulva belőle, — a régi modorán mit sem változtatott. Valóban pattanásig feszült volt a hangulat, olyannyira, hogy Madarász a szállongó fenyegető hangú hírek hatására ismételten kérte a rendőrség segítségét a nyomda őrzésére. E feszültség azonban egy januári éjszakán elemi erővel kirobbant. A pécsi szervezett munkások egyleti helyisége az akkori Deák, ma Jókai Mór utcáiban volt, a Weindorfer-féle szállóban, melynek épületében és helyiségeiben napjainkban a Bútorház van. 25 A nyomdászok, mint máskor, január 14-én, vasárnap este is itt jöttek össze. Megbeszélésükön végleg elhatározták, hogy megleckéztetik Madarászt és a már szinte bőrébe^ nem férő, állandóan provokáló Pécsi Közlönyt. A rombolás végrehajtására négyen vállalkoztak: Kupán Lajos szedő, Újvári Imre gépmester, Marczin János szedő és Schléi 25 Az itt közölt események ismertetésében nagyrészt Tursics Imre tájékoztatására támaszkodunk. nak ellenére, hogy valóban igen nagy volt a károsodás és a rombolás, a lap legközelebbi, jan. 6-i, keddi száma mégis megjelent, igaz, hogy csak fele terjedelemben, négy oldalon. A lap élén álló vezér cikk ,,A gazemberek" címet viseli és így kezdődik: ,,Az internacionalista szocialista alapon szervezkedett szedők, akik a pécsi püspöki Lyceum nyomdában körülbelül egy hónap előtt beszüntették a munkát azért:, mert a nyomdász a nyomdára oktroyálni szándékozott bizalmi férfi rendszert elismerni nem akarta, mert hogy a, nyomda, isimét teljes személyzettel dolgozik, alávaló bűntényre 1 vetemedtek, mellyel igaz, hogy lapunk kiadójának mintegy kétezeirnyolcszáz korona kárt okoztak, de amellyel mégsem sikerült megakadályozni azt, hogy lapunk, amelyet a sztrájk egy hónapig nemi tudott megakadályozni a megjelenésében, most is meg ne jelenjék." 26 A vezércikk a továbbiakban elkeseredett és felháborodott hangon beszámol a rombolásról, majd megállapítja, hogy a rombolás 26 Pécsi Közlöny, 1906. jan. 16.
