Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Sarkadiné Hárs Éva: A pécsi képzőművészeti élet 20 éves (1944–1963)

310 SARKADINÉ HÁRS ÉVA gátnak táj élményeiről, de szerepelt néhány — a Franciaoriszáigtban eltöltött éveket idéző tengerparti táj, vagy városkép, párizsi látkép is, végül három portré: Liszt Ferenc, Bartók Béla és Ángyán János; pécsi orvosprofesszor nagy emberismerettel megfestett arcképe. Az? 1957 évi kiállítási zsűri jegyzőkönyveket lapozva, megakad a tekintetünk a következő sorokon: „ ... a zsűri meglátogatta a „Független Csoport" kiállítását, vásárlás céljából, Megállapítást nyert, hogy a kiállítás anyagának csupán egy része volt zsűrizve. Ezenkívül kizsürizett plakettek is kerültek a kiállításra, Megállapítást nyert az is, hogy a kiállítás képeinek színvonala romboló hatású és zömében dilettáns. A Bizottság javasolja, mint művészileg ízlésrontó kiállítás, ennek bezárását".

27 A korábbiakban rámutattunk a, Munkacsoporton belüli széthúzó erőkne, a dilettánsok hangos követelőziéseire. A belső forrongások természetesen mindig a kiállítások és a zsüri-határozatok körül kulmináltak, s most, hogy a vezetés négyfelé tagolódott a;z elégedetlenek, akik úgy érezték, hogy őket elnyomják, most a függetlenség igényével, csaknem mind e csoportba tömörültek. Hosszú ideig élvezték a várost vezető kulturális szervek türelmét és a Munkacsoport anyagi támogatását. Hangos erőszakosságukkal szemben a vezetőség erélye és fe^ lelősségtudaita nem volt mindig elegendő, s így e dilettánsok sokáig hátráltatták a csoport közös munkáját, a, kibontakozást. A Munkacsoport pécsi kiállításain és csoportos csereakcióin kívül jelentősek azok az egyéni szereplések is, amelyek révén a megye művészei a budapesti közönség előtt is ismertté váltak. Az évente megtartott fővárosi országos kiállításokon gyakran találkozhatunk a pécsiek neveivel, bizonyságául annak, hogy megállják helyüket az országos seregszemle versenyében. Ugyanakkor gondjuk volt arra is, hogy a megye művészethez ritkábban jutó községeibe vándorkiállításokat vigyenek. Többször tettek erejüket is meghaladó erőfeszítéseket; e célból, sajnos nem sok bíztató eredménnyel. Nem a kiállítás összeállítása,, a megrendezés, vagy a tárlatot ismertető vezetés megszervezése volt probléma, ezt a művészek feladatuknak, kö27 A Munkacsoport Irattára, Jkv. 1957. dec. 12. F/392. telességüknek érezték egy-egy vándorkiállítás alkalmával, Azonban a képek csomagolása,, szállítása, a helyiség megszerzése, a képek felfüggesztési lehetőségéinek biztosítása, a, kiállítás propagálása, stb. stb. mind olyan feladatok, amelyeik megoldása nélkül nincs kiállítás, de amelyek elvégzését a művészek mégsem, vállalhatták, hisz, nekik elsősorban a képek megfestéséről, kellett gondoskodniuk, így aztán ezek a kezdeményezések valahol mindig elakadtak s a legjobb szándék mellett sem valósult meg évente 1—2 vidéki tár-i latnál több. A képzőművészeti alkotások vásárlására rendszeresen a, megyei csoportos, tárlatokon került sor

1

. A vásárlásokat a Képzőművészeti Alap, valamint a Megyei és Városi Tanácsok Művelődési Osztályai eszközölték, az e célra biztosított évi hitelkeret erejéig. Ezek a vásárlások körülbelül 1953—54-től váltak rendszeresebbé és biztosították egyre inkább a művészeti mecénás iránytmutató szerepét. Később a Megyei Tanács által vásárolt művek legjobbjai közül néhány a Múzeum gyűjteményébe került. Néha, eléggé ritkán, a kiállításokon egyéni vásárlás is történt. 1957-ben végre

1 megoldódott — mégha csak ideiglenes elhelyezésben is — az állandó képtár rég napirenden szereplő problémája. Martyn Ferenc közvetítésével dir. Gegesi Kiss Pál akadémikus nagyértékű modern magyar kép- és szoborgyűjteményt adományozott a Janus Panonius Múzeum részére, azzal a feltétellel, hogy Pécsett, Forgács Harm Erzsébet emlékgyűjtemény címmel legyen állandó jelleggel kiállítva, A gyűjtemény számára a Városi Tanács vezetősége egy éven belül végleges hely kijelölését Ígérte', aminek reményében a Múzeum lebontotta a már úgyis régi néprajzi kiállítását és helyén, a Rákóczi úti épületben, megrendezte a Modern Magyar Képtárat. Ezzel megvalósult a pécsi művészek régi kívánsága, Gegesi professzor' alapító adománya pedig lehetőséget teremtett ahhoz, hogy Budapest után itt fejlődjék ki az ország legnagyobb modern magyar képzőművészeti gyűjteménye. A végleges elhe^ lyezést, a Megyei Pártbizottság és a Városi Tanács támogatásával, 1963 őszén, sikerült megoldani s az alapító gyűjtemény azóta gazdagon kiegészült anyaga, legszebb darabjaiból válogatott kiállításával a Szabadság út 2 sz. alatti szerény, de saját otthonában várja az érdeklődőket.