Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Sarkadiné Hárs Éva: A pécsi képzőművészeti élet 20 éves (1944–1963)

KÉPZŐMŰVÉSZET PÉCSETT $0j vékenységét a következőkben sűríthetnénk: mértéket kell vonnia a művészi alkotás és az el nem fogadható, rossz munka között. Az iparban ezt a hálátlan feladatot („meozást") a szakemberek valamely előírt szabvány, vagy meghatározott mintadarab alapján, teljesen objektív módon végezhetik el. Van-e azonban a képzőművészet területén olyan írásba foglalható szabály, mely minden egyes alkotás művészi értékének elbírálásához igazságos, helyes mértéket ad? —• Sajnos nincs. Sem műszer, sem írott szabály nem segíti a bírálóbizottság munkáját, amely így kénytelen csak a zsűritagok ítélőképességére, becsületére, művészi gyakorlatára támaszkodni. És éppen ez az, amit a kizsűrizettek oly könnyen kétségbevonnak. A. zsürőröket a Szövetség jelöli ki tagjai sorából és a bizottságok a Képzőművészeti Alap lektoraival közösen végzik munkájukat.

18 A vidéki kiállítások, pályázatok elbírálását tehát budapesti művészek végzik és ez a gyakorlat is sokat vitatott ütközőpontja volt a vidéken élő képzőművészek ama törekvésének, hogy a fővárosiakkal azonos jo^ gokat élvezzenek. Kétségtelen, hogy ma a művészek zöme Budapesten él és az egyes vidéki városok csak néhány — a Szövetség mércéjének megfelelő — művészt tarthatnak számon, Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a. fővárostól távol élők hátrányos helyzetbe kerüljenek csupán távollétük és ennek következtében az országos vezetők előtti ismeretlenségük miatt. Éppen e problémák mind sürgetőbbé válása tűzte napirendre

1 a legutóbbi időkben a munkacsoportok szervezetének teljes felülvizsgálatát. A Szövetség „Dél-Dunántúli Csoport"-jának megalakulása és működése 1950 március 20-án alakuló ülésre gyűltek össze a pécsi képzőművészek és iparművészek a Múzeum Rákóczi úti helyiséglében. A Szövetség országos vezetőségét maga a titkár, Vali Zoltán képviselte, de itt volt Redő Ferenc festőművész is, aki akkor a Népművelési Minisztérium Képzőművészeti Osztályának vezetője volt. Az ülés eredményeként, a vidékiek közül elsőnek, megalakult a „Dél-Dunántúli Csoport", melynek működése kiterjedt Baranya, Somogy, Tolna megye területére, az itt élő művészek munkásságára. Az újonnan létrehozott szervezet Martyn Ferencet választotta meg vezető jé18 A zsűrizés! rendszert az évek folyamán többször átszervezték, módosították. Ma minden szövetségi tag meghívható a kiállítási, vagy vásárlási zsüribizottságba. nek s egyúttal kimondták a Pécsi Képzőművészek Szabadszervezetének megszűnését. Az alakuló ülés bizakodó, lelkes hangulatban folyt, s: mint minden újtól, a Szövetségtől is sok jót, előbbre jutást reméltek. Számos, határozat született arról, hogy miként dolgoznak majd a továbbiakban, hogy érvényesülhet a Szövetség: vezető segítsége a vidéken. Elhatározták, hogy az augusztus 20-án nyíló budapesti kiállításon, mely „A dolgozók alkotmánya" címet viseli majd, az összes művész résztvesz, méghozzá sajátos, helyi problémákat felvető művekkel. Ebben az időben járta az a szokás, hogy a kiállítások előtt megszabott témák ábrázolására hívták fel a művészeket. Ilyenek voltak például ez alkalommal: „Egy sztahanovista munka közben", „Első traktor a faluban", „Rákosi elvtársi a parlament folyosóján beszélget a parasztképviselőkkel" stib. Valami ilyen kívánságnak gondoltak eleget tenni a mi művészeink is, de arról már nem adnak hírt az újságok, hogy a kiállításra megvalósult-e valami a nagy elhatározásból. Határozatba foglalták ezen az alakuló gyűlésen azt is, hogy a Fővárosi Képtártól kölcsönanyagot kérnek, hogy pécsi, szekszárdi, bonyhádi, kaposvári kiállításon mutatják majd be a XIX. századi magyar realista művészek alkotásait. Azután szó esett arról, hogy a szabadiskolák célja: friss vérkeringést vinni az ott tanuló munkás és parasztfiatalokon keresztül a képzőművészeti életbe. Bár a szabadiskolák feladata nem tehetett a művészképzés, hisz erre a Képzőművészeti Főiskola hivatott, mégis a Martyn Ferenc vezetése alatt működő iskolából valóban több tehetséges fiatal jutott be később a főiskoláira, vagy vállalhatott olyan megbecsült munkakört, ahol művészi képességeit hasznosíthatta. A szabadsizervezet megszűnése és helyette a Szövetség Dél-Dunántúli Csoportjának létrehozása lényeges változást nem hozott a pécsi művészek életébein. A csoport szervezeti felépítése, munkássága a szokott mederben folyt tovább s talán csak a taglétszám lassú felduzzadása vetítette előre a későbbi problémák árnyékát. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Baranya megyei Munkacsoportjának megalakulása, szervezeti élete Amikor a Szövetség országos vezetősége a sorait rendezte, létrehozta a Vidéki Bizottságot, élén Baksa Soós György szobrászművésszel, akkorra, már a képzőművész körökből és szabadiskolákból jött új emberekkel erősen megnövekedett a vidéki csoportok