Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Mándoki László: Szalmásjút
2S6 MÁNDOKI LÁSZLÓ térről beszélő mondák is eredetileg az Ursa maioron utazó Szent Péterről szóltak, s akkor a magyar szalmásút típusú nevek interpretációinak két főtípusa így módosul: 1. cigányok szórták el, 2. az Ürsa maioron járó Szent Péter 9 szórta el az égen lévő, termesztett növényi anyagot (= Via lactea). 9 MELIUS bibliafordításának (1564, p. 24) egyik jegyzete szerint még az az általános, hogy az Ursa maior csillagképet a Szent Péter szekere névvel jelölik, s még napjainkban is sok helyen előkerül ez az elképzelés és elnevezés, mint azt 3. térképünk is bizonyítja. 1 Sárvár, Vas megye = ВЕКЕ, 1941, p. 6. 2 Rigács, Zala megye. = Saját gyűjtés, 1957. 3 Sümegprága, Zala megye. = Saját gyűjtés, 1957. 4 Basal, Somogy megye. = Saját gyűjtés, 1961. (Kérdőív) 5 Varga, Baranya megye. = MOLNÁR MÁRIA gyűjtése, 1960. 6 Pécsvárad, Baranya megye. = Saját gyűjtés, 1958. (Kérdőív) 7 Gilvánfa, Baranya megye. = Saját gyűjtés, 1961. 8 Boda, Baranya megye, = BERZE NAGY, 1940, II, p. 605. 9 Kisherend, Baranya megye. = MNyA Szóföldrajzi kérdőfüzet. 10 Alsóeger szeg, Baranya megye. = BERZE NAGY, 1940, II, p. 605. 11 Martonfa, Baranya megye. =MNyA Szóföldrajzi kérdőfüzet. 12 Kórógy, Szerem megye. = MNyJ I (1951), p. 168. 13 Szőreg, Torontál megye. = KALMÁNY, 1891b, III, p. 181. 14 Szeged (Csongrád megye) vidéke. = KÁLMÁNY, 1893, p. 15. 15 Kúnágota, Csanád megye. = MNyA Szóföldrajzi kérdőfüzet. 16 Mezőkövesd, Borsod megye. == Saját gyűjtés, 1958. (Kérdőív). 17 Felsődobsza, Abaúj-Torna megye. = Saját gyűjtés, 1958. (Kérdőív) 18 Debrecen, Hajdú megye. = Saját gyűjtés, 1961. (Kérdőív). 19 Nagyszalonta, Bihar megye. = MNGy XIV (1924), p. 253. 20 Andrásfalva (Bukovina). — Saját gyűjtés, 1957. Meg kell jegyezbiünk, hogy az utolsó (20.), bukovinai székely adatot egyetlen informátortól gyűjtöttük Kakasdon (Tolna megye), de ő is hozzátette, hogy ,,Jobbára Göncölszekerénék mondják", azt azonban nem sikerült tisztáznunk, itt hallotta-e új lakóhelyei valamelyikén. A bukovinai székely csillagnévanyag ismeretében állíthatjuk, hogy ez a senki által meg nem erősített, egyedi adat nem általános körükben, azonban éppen e csillagnév régisége nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kitelepülés idején, a XVIII. század második felében még a székelyeknél is megvolt, s ennek emléke, valószínűbb azonban, hogy a telepítések után, a Dunántúlon hallotta az informátor. E második elképzelést direkt módon tükrözik az alábbi mondák: ,,Szent Péter a Göncölszekéren pozderját vitt, elhullatta, az a Tejút"; „Jézus járt a Göncölszekérrel és elhullatta a pelyvát, úgy keletkezett a Tejút" — Rigács. „A Tejúton borult fel Szent Péter szekere tele szalmával. Ahol kiszélesedik a Tejút, ott borult fel a Göncölszekér a szalmával" — Sümegprága. „Szent Péter szekere ment а Tejúton, azon hordott szalmát" — Varga; „Szent Péter szekere szalmát szórt el az égen, az a Tejút" — Basal. Berze Nagy foodai adata, mint az «században feljegyzett változatok egyik legszebbje, megérdemli az újra való közlést: „Szent Péter szekerének azér görbe a ruggya, mer amikor eccer Szent Péter szómát hordott, farkasok ugrottak az ökrök elé. Ezök mögijettek, oszt a rudat hörtelen balra f ordétották. A szekér fődűt, de az ökrök tovább rohantak vele, oszt a szórna szétszóródott az úton. Ez a hoszszi szürke út a tejút", éppen úgy mint alsóegerszegi változata is: „Szem Péter a zégön a Göncölszekérön pazderját vitt, oszt elpotyogatta. Mast is láccik". Kórógyon, csakúgy, mint Kalotaszegen, nincs is neve a Via lacteának, csak körülírják, de a második interpretáció szerint (MNyj I. p. 168). A közismertnek nevezhető nagyszalontai adat (MNGy XIV, p. 253) közlésétől szintén eltekintünk. A viszonylag bő adatközlés és a részletes, elemző térképek ellenére sem felesleges, ha összegezzük a Via lactea ezen névtípusának magyar anyagát. A tárgyalt névtípus csak a Kárpátmedencén belül, mégpedig a magyar nyelvterület nyugati, déli és keleti peremterületein fordul elő, sok esetben más, most nem tárgyalt nevekkel együtt, 10 mint a fentebb közölt mondáknál is láthattuk, az interpretációk is gyakran kontaminálódnak más névtípusok magyarázataival. Az e névtípusra vonatkozó intepretációk (aethiológikus mondák) két főtípusának területi elrendezését illetően pedig azt mondhatjuk, 10 Hangsúlyoznunk kell, hogy az ötven adat alapján készült 1. és 2. térkép csak a Via lactea ezen névtípusát hivatott szemléltetni, az egyéb névtípusok csak esetlegesen szerepelnek dolgozatunk anyagközlő II. fejezetében. További adataink feltüntetése nem látszott célszerűnek, még: e névtípus elhatárolása érdekében sem. Elegendőnek tartjuk csupán megjegyezni, hogy a magyar nyelvterületről — többé-kevésbé arányos megoszlásban — körülbelül 200—220 helyről vannak saját gyűjtésű csillagneveink, amelyek szépen kitöltenek térképeink fehér foltjait.
