Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Mándoki László: Szalmásjút

294 MÁNDOKI LÁSZLÖ Sok helyről csak a Via lactea nevére van adatunk és (különösen a régi közléseknél) hiányzik, vagy nem teljes az interpretáció. Ezekben az esetekben 2. térképünk megfelelő helyein az „ismeretlen" jelet alkalmaztuk, szintúgy a táblázaton is. Mivel a neveket a megfelelő jegyzetekben már felsoroltuk, alább csak a hiányos interpretációkat ismertetjük, amelyeknek jellegzetes példáját képviseli rigácsi adatainak egyike: „Egyszer takaruláskor a szénát elpotyogatták, annak a jele a Tejút". Baracskáról ezt az adatot kaptuk: „A Tejúton kenderpozdorja van". Szólád: „Vitték a szalmát, azt elpotyogatták"; Gilvánfa: „A Tejúton szalmát szórtak el." Zalátán például ezt hallottuk: „Tejút. Ez valahogyan úgy lett, hogy elszórták a szalmát. Az öregek mondták úgy is, hogy Szalmásút". Kemsén még tömörebb adatot gyűjtöttünk: „A Tejúton szalma van". Debrecenben úgy vélekednek a Via lactea keletkezéséről, hogy „Jézust üldözték, s a szalmát elszórták, hogy az üldözői a nyomát ne találják". A két fő interpretáció-típust képviselő mondák közül is csak néhányat, főleg még közöletlenek idézünk, először az első típusra, mely szerint a Via lactea növényi anyagát cigányok szórták el.

8 Hernyókén úgy vélik, hogy „A Tejút a cigányok szalmázódása", Szentmihályhegyen pedig azt mesélik, hogy „A cigány elment szalmát lopni. Ütközben a szalma elszóródott és hosszú csíkban ott maradt az égen. Ez a Szalmás út". Bár már megjelent nyomtatásban, megérdemli, ihogy közöljük Kálmány Klárafalváról való adatát: „A Czigány emönt a Szürürü' szalmát lopni, lopott is jócskán, vitte haza felé, hanem a Csősz észrevötte, mönt utánna, most is mén, elébe akar kerülni, de nem bír. A more csak mönt a Czigány, mindönütt eszórta a szalmát, azután lácczik az Országút" — itt ugyanis az általunk kurzivált terminusok mind csillagokat, illetve csillagképeket jelölnek. Békésen a Via lactea neve is Cigányok útja, eredetének mondája pedig így hangzik: „A cigányok szalmát loptak és útközben elszórták". Nyírbátorból teljesebb szövegünk van: „A cigányok költöztek keletről Erdélynek. Ütjük az égen vezetett keresztül, ahogy hurcolkodtak. A szalmazsákjukból elcsorgatták a szalmát, annak a nyoma maradt ott, abból 8 Ez is kifejezésre jut az elnevezésekben: cigányok útja (34, 50), Czigányut (45); 6, 9 — lásd 5. jegyzet. lettek a csillagok és maga az egész Tejút". Az újabb kalotaszegi adatok szerint a Via lacteának már nincs is neve: Magyarvalkón a Tejutat így írják körül: e szórta a cigány a szalmát, Márkófalván pedig ezt mondják: „a cigány elhullatta a szalmát, az látszik az égen". A második interpretáció-típusra vonatkozó adatainkról változatos kép tárul elénk. Lássuk először azokat a mondákat, amelyek szerint az Ursa maior szórta el az égen látható növényi anyagot. „Egyszer a Cigánygyerek (= Alcor! — ML.) pozderját vitt a Göncölszekéren, azt ahogy vitte, elhullatta; abból lett a Tejút" (Balatonszentgyörgy). Csornán így vélekednek: „A Tejúton ment a Göncölszekér és elszórta a szalmát", Sükösd községben pedig „A. Göncölszekéren szalmát vittek és elszórták". Hiricsi adatunkat („A Göncölszekér szórta el a Hadak útját") fentebb már idéztük, de Bellyén is ezt állítják a Tejútről: „Elhullatta a Göncző szekere a szalmát". Kunmadarasi adatunkat a táblázatban megkérdőjeleztük, ez ugyanis így hangzik: „Tejút. Egy szekér szórt el szalmát, az látszik ott meg" — bár minden bizonnyal a s z ek é r alatt az Ursa maior értendő. Ugyanez a helyzet a nyirmihálydiból származó névvel (Szalmásszekérút). Nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, csak gyaníthatjuk, hogy e mögött is az Ursa maior rejlik, ugyanis így folytatta az informátor: „Elhullajtotta ott a szalmát". Az Ursa maior Szalmásszekér nevére ez az első adat, ezért bizonytalan. Gyakori az az elképzelés is, hogy Szent Péter (néha Krisztus) szórta el a Via lactea növényi anyagát: Ödörögdpusztán például azt tartják a Tejútről, hogy „Szent Péter arra vitte a szalmát, elszórta, élfolyatta"; Berze Nagy gyűjtésében így olvashatjuk: „A Tejútrul Bánfán ászt tartik, hogy Szent Pétör azon járt, szómát vitt, oszt elpotyogatta"; a Magyar Nyelvatlasz szóföldrajzi anyagának gyűjtője Cserkuton csak a nevet jegyezte fel, de az is erről tanúskodik (szempétörszómájo), ugyanígy Dobozon is (szempétörszalmája); Kálmány Szeged-vidéki, szőregi adata így szól: „Mikó Jézus vitte a szalmát, mönt az Országúton oszt' mindön felé szórta le a szalmát, azuta homájos az Országút (az égőn)" — mivel azonban a legtöbb monda arról beszél, hogy Szent Péter (vagy Jézus — ritkán) az Ursa maior utasaként szórta el a Via lactea növényi anyagát, feltételezhetjük, hogy a csak Ursa maiorról, illetve a csak Szent Pé-^