Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
Holub József: Adatok a Baranya és Tolna megye közt folyt határper történetéhez (1695–1720)
HATÁRPER BARANYA ÉS TOLNA KÖZÖTT 159 tokáik melyik megyének a határain belül feküsznek. Az 1719. évi decemberi közgyűlésen újból tárgyalták ezt az ügyet, s ekkor úgy döntöttek, hogy 1720. január 8-án szálljanak ki a helyszínre a két megye megbízottai s vizsgálják felül a határokat. Tolna megye közgyűlése igen nagy számú bizottságot jelölt ki, amelyben helyet foglaltak az alispán, a főjegyző és a főbírák is, ami mutatja, hogy mennyire fontosnak tartották ezt az ügyet. Ugyanakkor szóba került Kozár hovatartozása is, ezt a kérdést azonban egyelőre függőben hagyták. Ezt a helyszíni szemlét azonban, úgy látszik, nem tartották meg; nem csupán abból következtetjük ezt, hogy nincs semmi nyoma, hanem főképp abból, hogy 1720. február 29én a főispán, aki addig is sürgette a határper elintézését, felhívta Tolna megyét, hogy barátságosan rendezze vitáját Baranyával. Tolna megye erre úgy határozott, hogy figyelmezteti a határmenti földesurakat, ne engedjék meg jogaiknak megcsorbítását, s felkéri a bécsi ágensét, Döry Lászlót, hogy okleveles bizonyítékait közölje a nádorral, a főispánnal és a megyével, a főjegyzőt pedig megbízza, hogy szerezze meg a pozsonyi és a vasvári káptalantól a megyét érdeklő okleveleketl Hangsúlyozta ezzel kapcsolatban a közgyűlés, hogy szerezze meg a pozsonyi és a vasvári reste, hiszen Kozárt is átengedte Baranyának, a jogaiból azonban nem hajlandó engedni. 45 Ezzel le is zárjuk tárgyalásunkat; a folytatására 4 akkor kerülhet majd sor, ha Baranya megyének hosszú időn át lappangó legrégibb jegyzőkönyvei ismét rendelkezésre fognak állni. Különben is ennek a hosszúra nyúlt pernek az első, a fentiekben ismertetett szakasza volt a döntő, az eredmény ugyanis, mint a mai határok mutatják, az lett, hogy végül is Baranya megye győzött. Nem egészen értjük, mikép történhetett ez, mert kétségtelen, hogy az igazság Tolna megye részén volt. Sok száz 14—15. századi oklevél és több 16. századi adólajstrom, bizonyítja, hogy a vitás helységek legnagyobb része a török időkig Tolna megyéhez tartozott. 46 Hogy csak egy példát említsünk, ami45 Orsz. Levt, Jány-levt, fasc. 2. fol. 102; Tni. jkv., II, 392, 441, 446—7 (Dr. Hadnagy Albertnek, a Szekszárdi Áll. Levéltár vezetőjének szíves közlése). 46 Csánki Dezső, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III, Budapest, 1897, 397 jskv. 11. kor Podmaniczky János 1504-ben az anyja, Lévai Cseh János leánya, Borbála után az őt megillető részt kérte nagybátyja Cseh János fia Zsigmond jószágaiból, köztük mint tolnamegyei birtokok szerepeltek Köblény, Szalatnak, Kapás, Bikal, Hüle, Maróca, Oroszló, Oroszlószentmihály, Balta, Zsibrik, Szemefalva és Kerekliget, amelyek később Baranyához kerültek. 47 Tolnához számították Nádasd mezővárost és Maré várát is, bár az előbbi a 15. század derekán mint baranyai helység is szerepelt. 48 Marócát viszont baranyai birtokként említették, amikor 1515-ben II. Ulászló új adományt adott rá Verpelétfalvai Csorba Péter fiainak, 49 bár különben tolnamegyeinek tekintették. A határokat egyébként pontosan számon tartották már a középkorban, s csak királyi engedéllyel lehetett egy helységet az egyik megyéből a másikba áthelyezni. Ha középkori okleveles adatainknak alapján meghúzzuk a határt a két megye között, akkor azt látjuk, hogy a nagyjából a Bátaszék—Bonyhád—Nádasd vonalakkal elhatárolt háromszög, amely ma benyúlik Tolna megye területébe, a török idők előtt Tolnához tartozott, hasonlókép a Máza—Mekényes —Dombóvár vonalakkal bezárt rész is, minthogy Kárász, Mocsolád, Ófalu, Hidas, Egregy, Vaszar, Vázsnok, Tarros, Tékes, Vásárosdombó, Jágónak, Nyerges, Páli, Hörnyék, Kercseliget, Szekcső, Mezed, Lengyel, Bikal mind tolnamegyei helységek voltak. Ami már most magát a pert illeti, érthetetlen Tolna megye képviselőinek az eljárása. Amikor 1696-ban a nádor a Baranya és Somogy, továbbá a Somogy és Tolna közti határpert tárgyalta, az 1534-i adólajstrom alapján döntött. Ilyen részletes adólajstrom azonban fennmaradt Tolna megyéről is 1542-ből, majd készült ilyen, az utolsó, 1564ben mindkét megyéről, tehát a megvizsgálásuk elégséges lett volna a régi határok pontos megállapítására. Különben is Broderichnek említett 1695-i összeállításából, de főképp Radanay püspök-főispánnak 1696 októberében tolnai alispánjához, továbbá az 1698-i döntés után a nádorhoz küldött leveléből azt látjuk, hogy mindketten, de főképp Radanay pontosan tudták Tolna megye régi határait, ezeket pedig csak oklevelekből vagy a dikális lajstromokból ismerhették meg 47 A Podmaniczky-család oklevéltára. I, Budapest, 1937, 429. 48 Csánki i. m. III, 404, 410. 49 Pécsi Püspöki Levéltár, 1720/26.
