Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Holub József: Adatok a Baranya és Tolna megye közt folyt határper történetéhez (1695–1720)

152 HOLUB JÓZSEF ezért mondta Vas megye 1701-i statútuma, hogy „egy megye jóléte és fennmaradása nem utolsó sorban a reá kirótt terhek igazságos és arányos megállapításán nyugszik, ezt pedig csak a pontos összeírás alapján lehet elvégezni". Az összeírókat a megye közgyűlése küldte ki részletes utasításokkal, s amikor elkészültek munkájukkal, bemutatták a legközelebbi közgyűlésen, hogy alkalma legyen az érdekelt földesuraknak kifogásaikat, megjegyzéseiket előadni. Miután az összeírásból világos képet kapott a megye hatósága az egyes helységek anyagi viszonyairól, került sor az adónak és a porcióknak az elosztására, a repartícióra „iuxta locorum et possessionum facilitates". Ezt a kényes és hosszadalmas munkát azonban nem maga a közgyűlés végezte, — erre ideje nem lett volna, hiszen Baranyában már 1696-ban 254 községet írtak össze —, hanem az általa kiküldött bizottság, s az ő javaslata került a legközelebbi közgyűlés elé. Ha ő jóváhagyta, a jegyző írásban közölte valamennyi helységgel a rájuk kirótt adó összegét, kiadta nekik a paletát (boletta), az adócédulát, hogy a bíró annak alapján feloszthassa és behajthassa a faluja adóját.

4 Ezek után megértjük, hogy miért került sor oly korán s oly gyakran elkeseredett küzdelemre a határok miatt egyes szomszédos megyék között: nem volt ugyanis mindegy, hogy az amúgy is nagy terhet jelentő hadi adót és elszállásolást több vagy kevesebb helység között osztják-e fel; a Tolna és Baranya közt folyt határperben pl. több mint húsz vitás helységről volt szó. A Dunántúl keleti felének, így Tolna és Baranya megye Dunával határos részének pusztulása hamarosan megindult 1526, Mohács után, mert erre vonult az Eszékről Budára vezető fő útvonal. Buda elfoglalása után ugyan rögtön hazavonult seregével Szülejmán, és 1529 után sem vetette meg sehol itt a lábát a török, de bizonyára sokat szenvedtek az átvonuló ellenségtől a budai út mellett fekvő falvak. Buda birtoka 1541 után megkívánta a hozzávezető út biztosítását, s az 1543-i hadjáratban és a következő években a szultán uralma alá került Tolna egészen, Baranyának pedig jó része. Végkép 4 „Determinatum est, quatenus modernus perceptor secundum ultimam repartitionern cuique loco suam paletam extradare valeat" (Szekszárdi Állami Levéltár, Közgyűlési jegyzőkönyvek, I, 17. — A következőkben így rövidítve: Tm. jkv.). azonban még akkor sem szakadt meg kapcsolatuk a királlyal, mert falvaiknak egy része Szigethez csatoltatott és oda is adózott, s ez a helyzet fennmaractt mindaddig, míg állt a déli vidéknek ez a védőbástyája.

5 1542 nyarán még összeírták a baranyai szolgabírák járásuk községeit, a télen, Besztercebányán tartott országgyűlésnek azon rendelkezése folytán, hogy mindenegyes jobbágy-porta után egy forint hadiadó fizetendő, de Pricsy Józsa szolgabíró munkája Nagykozárnál megszakadt, mert, mint az összeírásban olvassuk, a többi községét nem tudta összeírni, hanem csak cédulán közölte velük, hogy mennyit kell fizetniök, „minthogy valamennyi már török uralom alatt van". Tolna megye számos községénél is azt a megjegyzést olvassuk a 42—43-i adólajstromokban, hogy a török felprédálta, vagy pedig hogy lakói elfutottak előle. A negyvenes évek elején járványok is pusztítottak ezen a vidéken és sok falut puszta hellyé tettek, megértjük tehát, hogy Dernschwam János, aki 1553-ban utazott át erre Konstantinápolyba, puszta, vadnövényekkel benőtt tájat látott a Sárközben ott, ahol még nem sokkal előbb 24 falu és két „város" virágzott.

6 Nem szabad azonban ezeket az adatokat szó szerint vennünk s e vidék teljes elpusztulására gondolnunk. A parasztlakosság ugyanis, ha megtizedelten is, de otthonában maradt vagy csak egy időre futott és rejtezkedett el, s a török adólajstromok is azt mutatják, hogy a XVI. század második felében a lakosság száma nem egy helyen még meg is nőtt. A XVII. század elejétől kezdve azonban általában a falvak rendszeres pusztulását figyelhetjük meg a török hódoltságban. A török ugyanis a lakosság számára való tekintet nélkül kezdte kiróni a terheket, s mivel a számban egyre fogyó parasztok nem bírták az adókat és a robotot, máshová költöztek. De sokat elpusztítottak közülük a járványok, és ezerszámra hurcolták el őket rabságba is. Aki azután még átvészelte ezeket 5 Inquisitio universorum oppidorum, possessionum et villarum ad arcem Zigeth pertinentium (Orsz. Levt, U. et С. 153/9); Hofkamnierarchiv, Bécs, Hungern, f. 15.423. — Vö. Takáts Sándor: Századok, 1905, 889. 6 Babinger. F., Derschwaim's Tagebuch. 1923, 267—9; Pataki József, A Sárköz gazdaság- és települési öldrajza. Pécs, 1936.