Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Parádi Nándor: Beszámoló a pécsi Tettyén az 1957. évben végzett ásatásról

130 PARÁDI NÁNDOR tozatát tartó gyámkövek ma igen rongált állapotban vannak; a részletformák rajtuk kevéssé vehetők ki. Pontosabb megismeréséhez segítséget ad Schulcz Ferenc 1861-ben készített ceruzavázlata

10 (LXIII. t. 2), valamint az 1904. évi konzerválás után készült fényképfelvétel

11 (LXIII. t. 3). Hasonló gyámkő ismeretes Esztergomból

12 és a gyalui várból.

13 Az említett renaissance gyámköveken kívül a palota ÉNy-i sarkában az emeleten profilált ablakkeret erősen kopott töredékei látszanak. Az 1957. évi ásatás során a 4. kutatóárokban a palota K-i falába épített tagolt, mindkét végén lezárt töredék került elő (LIX. t. 4). Valószínűleg ajtókeret lábazati része volt.

14 Balogh Jolán megállapítása szerint a palota faragott töredékei a firenzei quattrocentohoz kapcsolhatók, bár az olasz formákat helyi mesterek átalakították.

15 Az elmondottakból is láthatjuk, hogy az eddigi kutatás a meglevő maradványokból a palotával kapcsolatos építéstörténeti kérdéseket csak hézagosan tudta megoldani. E hiányosságokból kiindulva már eddig is felmerült a palota műemléki szempontból történő vizsgálatának és a területén végzendő ásatásnak a szükségessége,

16 annál is inkább, mivel újabban felvetődött az a gondolat is, hogy a palota esetleg római falmaladványokra épült. Ezt a feltevést alátámasztani látszott az a körülmény, hogy Pécsett a római építészet továbbélésének, a falak kontinuitásának nyomát már több helyen megtalálták.

17 Ilyen előzmények után Pécs város Tanácsa és a Pécsi Idegenforgalmi Hivatal anyagi támogatásával 1957 őszén ásatást kezdtünk a Tetytyén.

18 Az ásatás során a palota K-i falánál több kutatóárkot ástunk (1. kép). Az ÉK-i sarkon a pa10 MOB leltári száma 32/1889. (Ma az Országos Műemléki Felügyelőség tervtárában.) 11 Az Országos Műemléki Felügyelőség fényképtárában. Leltári száma: 13236. 12 Balogh J., Az erdélyi renaissance. I. 1460— 1541. (Kolozsvár. 1943) 232. 13 Balogh J., i. m. 80., 53. kép. 14 A század elején a lábazati kő valószínűleg még a felszínen volt, s Reéh Gy. ennek alapján írja azt, hogy a palota bejárata a torony mögött, a K-i oldalon volt. Reéh Gy. i. m. 130. 15 Balogh J., A magyar renaissance építészet. (Bp. 1953) 23. 16 Gosztonyi Gy., i. m. 89—90. 17 Bercsényi D., Sz. 81 (1947), 209—211. — A magyarországi művészet története a honfoglalástól a XIX. századig. — A magyarországi művészet története I. (Bp., 1956) 13. 18 Az ásatás során nyújtott segítségükért e helyen is fogadják hálás köszönetünket. lota falához csatlakozó ÉD-i irányú 4 m hosszú, 1,2 m széles falmaradványt találtunk (LIX. t. 1,3). Téglával kevert fala nincs kötésben a palota falával. A palota falánál mélyebb alapozása kissé a palota ÉK-i alapozása alá nyúlik

19 (3. kép, LIX. t. 1). Az alapozással — a 2. kutatóárok D-i metszetfalának tanúsága szerint — egy korábbi és az alapozásnál mélyebbre nyúló beásást (gödröt) vágtak keresztül (2. kép, LIX. t. 3), amelyből késő-középkori, XV—

XVI. sz-ra keltezhető lópatkó került elő

20 (LXII. t. 10). Megállapíthattuk, hogy a falalapozás a palotánál későbbi időben épült, és mint támpillér a palota ÉK-i sarkának É felé eső oldalát támaszthatta.

21 Az 1. kutatóárok É-i bővítésében a palota K-i falalapozásához, kívül, 1,5 X 2,4 m alapterületű, sekély (alig 30 cm mély) falalapozás kapcsolódott (1. kép, LIX. t. 2). Ez alatt a sekély alapozás alatt mély beásást észleltünk, amely majdnem az alábbiakban ismertetett földbeásott ház padlózatáig húzódott. Megfigyeléseink-szerint a beásáskor a földbeásott ház ÉK-i részét is megbolygatták. Ezzel magyarázható, hogy a beásás későközépkori leletei a házból származó IX—

XI. sz-i fésűs hullámvonalas cserepekkel keveredtek. Ugyaninnen, a sekély alapozás alól, 30 cm mélységből, II. Mátyás 1619-es körmöcbányai dénárja került elő,

22 ami az alapozás idejét a XVII. sz. eleje utáni időre határozza meg. A sekély alapozás rendeltetését illetően vizsgáljuk meg kissé a palota ÉK-i sarkában levő tükörboltozatos helyiséget. Az alapozás irányában a palota belső osztófalán ugyanis ma ajtónyílást találunk. Ha figyelmesebben megnézzük ezt a nyílást, azt látjuk, hogy É-i felső sarka kiképzésekor a tükörboltozatot tartó egyik gyámkövet és a boltozat egy részét is elfaragták. Arra gondolhatunk tehát, hogy az ajtónyílást későbbi időben vésték ki, talán akkor, amikor az 1. kutatóárokban megtalált sekély kőalapozást készítették, amely itt az említett belső ajtóval szembeni külső bejárat lépcsőalapozása lehetett. Az 1. kutatóárokban a palota falalapozásix alatt négyzetes alaprajzú földbeásott házat találtunk (mérete 280 X 280 cm) ; D-i oldalán lejtős lejárata volt (4. kép, LX. t. 1, 3—5). A ház ÉNy-i sarka közelében, a ház Ny-i oldalán nagyméretű 19 A falrészletet a palota alapozásánál 40 cm-el mélyebbre alapozták. 20 Szabó K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bibi. Hum. Hist. III. (Bp. 1938) 558. kép. — Méri I., Arch. Ért. 81 (1954) XXIX. t. 9. 21 A felszínen látható falmaradványt Reéh Gy. is említi, s kerítésfalnak, vagy támpillérnek gondolta, i. m. 131. 22 Meghatározását Huszár Lajosnak köszönöm,