Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

V. A korsós és a fazekasáru értékesítése

berakni csak eléli 12 órától volt szabad. A megszegőkkel szemben a céh szigorúan eljárt.

1

'" A hajónak nevezett vízieszköz fából készült dereglye volt, amit „tót" kereskedőktől vásároltak.

1

'

1

' Az edények berakását a kereskedő irányításával a korsósok és fazekasok lerakati tételek szerint végezték. Egy-egy tételt deszkával választottak cl. A berakást mindig a legtávolabb eső megrendelő tételével kezdték. Alul a nagykorsók, vagy nagyobb méretű edényeket rakták, középre a közepes méretűek, a tete jére és a közte lévő lyukakat kisméretűek töltötték ki. A dereglye oldalát, hogy több edény férjen el, dcszkafallal magasították. Az edények közé semmit sem raktak, azokat csupaszon egymásra rakták. A nagy dereglyére kb. M 000 db, a közepesre loooc darab korsó fért el. A balkáni piacra szállított cserépárukról az egykori vámhivatali adatok nem maradtak meg.

1

'" A Pécsi Kereskedelmi és Ipari Kamara jelentése szerint 1892-ben Mohácsról ^0000-60000 korsót exportáltak.

1

'"

3 A belföldi piac és egy műhely korsótermelése mellett ez az összeg igen alacsonynak bizonyul. Az agyagipar hanyatlása ellenére a korsós és fazekasmesterek száma 142 fő volt. Egy műhely átlagos az Isteni szolgálat, és Prédi Kátio tartani, mellyen ők legszámosabban jelenni szoktak; ennél fogva úgy vélnénk leg alázatosabban, hogy a régi bevett szokáshoz járuló leg Kegyessebb Engedelem mellett a más hitbéli attyafiak, a szükséget is bé látván, ha már egyszer a mi féléink Szent Misét és Prédikátiót hallgattak, meg nem botránkoznak, ha azonban vasárnap reggel jönnek a mondott hajók, ekkor a rakodás dél utánra maradván, a mondott okok a más hitbéli Atyánkfiai mind ekkoráig meg nem botránkoztak annál is inkább minthogy az minden cscndességgel szokott végbe menni. Mellynck nagyobb el hitelére adjunk ezen bizonyság Levelünket Városunk szokott Pecsétjével meg erősítve - Mohácson sz. Mihály hava 14-kén 1836. Általam Erdcődi János Kováts András Város hiteles jegyzője városi bírája és N. N. Tanát s Mivel a Mátsi Korsós Czeh körülményei olly különösök: hogy azok a Legfelsőbb királyi Parantsolásokban, mcllyck eddig az Ünneptartásáról kihirdettessék, ne érinttethessék, - de ugyan azon kegyelmes rendelésekben is különféle kivételek olvastatna az élőmbe terjesztett figyelmet érdemlő okokra nézve a Becsületes Korsós Czéhnek megengedtetik: hogy a midőn a szerbiai hajók Pestről Mohátsra bcérkezendenek, a korsós mesterek edényeiket vasárnapon, vagy más ünnepen is déli tizenkét órától fogva, de nem hamarabb szabadon és minden hüntetésfizetés nélkül a hajókba bérakhasják. Ezt a N. és Plébános Urnák is tudtára adám. Pétsctt Szent Mihály havának 19. 1N36. Dr. Szepcsy Ignátz 1853 évi Martius 28-án mint Húsvét másnapján a folyamodásban kitett körűiméin felmerülvén, a délutáni órákban lehet szabadon rakodni." (Az engedély megadása a kérelem lapjára van rávezetve.) Céh bevételek könyve. KDM Hgy. 56. 81. 50. Lukácsé vics Mihály 1868-ban megparancsolta legényének, Horváth Pálnak, hogy korsókat a hajóra vasárnap délelőtt rakja be. Tettét nem akarja beismerni, ezért az egész céh vezetőségét és a céh elnökét bűnösnek mondták ki. Büntetésüket elrendelték. Miután az áru Mohácsig elfogyott, a dereglyét is eladták. Itt agyagáruval megrakták és útjuk a Dunán a Balkán felé vezetett. '" Az Országos Levéltár közlése szerint a Balkán felé kilépő áru nyilvántartása megsemmisült. l4r< A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1896ik évről. Pécs, 1896. 28. termelése egy nyári hónapban hatliteres korsóból havi 800 db. Közepesen dolgozó mester napi teljesítménye 50 db. A kiváló mesteré (Lcovics) 80 db volt. 1873-ban, amikor a mesterek száma a legtöbb volt - egy hónapra cső termelés mennyisége 92 800 db lehetett. Májustól októberig 464000 db készült el. Ebben a számadatban nem szerepelnek az inasok és a segédek által készített korsók. Az őszi, téli és tavaszi hónapokban a készített korsók száma alacsonyabb volt. Egy mester egy év alatt 7000-8000 db-ot készített. 1830-tól 1880-ig évente közel 700000800000 korsó (bendis, mozsár) készült Mohácson. A dunai útvonalon levitt korsók száma elérte a 400 00c darabot. Az említett 50-60000 korsóhoz az 5-6 dereglye elegendő lett volna. Ez az alacsony szám nem tette szükségessé az edények vasárnapi berakásának az engedélyezését. Fényes Elek statisztikája szerint 1840-ben Mohácson közel 300 hajót raknak meg nyersáruval.

149 Feltételezhető, hogy a déli útvonalon járó hajókon főleg korsós- és fazekasáru lehetett. Az elmondások szerint a kereskedők Boszniából jött mohamedán vallású bosnyákok voltak, akik üzleteiket földre terített szőnyegen kötötték.

1

''

0 Érkezésüket a helyi megbízottal előre közölték, aki végigjárta a mestereket és gondoskodott, hogy a jelzett időre az áru készen legyen. A korsóval megrakott dereglyék a Dunán hetenként indultak lefelé. Minden nagyobb helyen megállott a dereglye és onnan az egész környéket bejárták.

151 Egyes kereskedők tavasztól őszig 4-6-szor is megfordultak, módosabbak 2-3 dereglyére való árut vittek le egy-egy alkalommal. Az agyagmesterség mellett Simonovics István korsós, Tóth Mihály és Cukor Sándor fazekas vállalkozott az edények kereskedésére. A többi mestertől összevásárolt edényt a dunamenti városokban nag\ tételekben közvetlen a kereskedőknek adták el. Simonovics István Nikopolja városban: Arambasics Ibrahim töröknek, Szamurovics és Miksity Kosztya bolgárnak, Zimonyban Szcmnity Albertnek, Apáti nban Bolsecz Jánosnak szállított korsós- és fazekasárut.

1

'- Schcidlcr Alajos fazekas egy év alatt (1904ben) 36 174 db tárgyat adott el Simonovics István és Tóth Mihály kereskedőknek. Ebből Simonovics [stván 35 174 db edényt Zimonyba és Pancsovába szállított, amelynek többsége tálasedény volt. Az I. világháború után ismét megkísérlik, hogy az áruikat a balkáni piacon értékesítsék, de a kivetett magas vám miatt a vállalkozással felhagynak. Faluzds. A mestereknek saját lovasfogatuk nem volt. Faluzásra sokác parasztokat fogadtak fel cséplés után, amikor már az edényt gabonáért el lehetett cserélni és amikor a mezőgazdaságban a munka kissé 1 lenyes Elek: Magyarország geographiai szótára III. Pest 1851. ni. 1,1 Volt köztük több olyan mohamedán bosnyák kereskedő, aki házában vendégül látta a vele üzleti kapcsolatban álló mestert. (Kovacsics Mátyás szíves közlése.) l5J Mohácsi Hírlap, 1938. IV. 24. Treier Ferenc szíves közlése. 1,1 Scheidlcr Alajos: kézirat, KDM Adattára 213-69. Részletes ismertetést lásd a Függelék c. pontjában)