Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Papp Gábor–Buda György: Szabó József ásványtani oktatói és kutatói munkássága

Papp Gábor - Buda György 6. ábra: A Szabó József által leírt úrvölgyit eredeti rajza (1940-ben kiderült, hogy az ásvány a tizenöt évvel régebben, 1864-ben leírt devillinnel azonos, így már a herrengrundit sem érvényes fajnév.) Ismerve Szabó Józsefnek a kristálytan és az ásványkémia iránti eltérő affinitását, talán nem véletlen, hogy míg az ásvány krisztallográfiai adatait Brezina állapította meg helyesen, a kémiai összetételt illetően Szabó József álláspontja volt helyes. Megemlítendő még, hogy a korábban az ásványok közé sorolt szarvaskői wehrlit kőzet mivoltát L. H. Fischer korábbi sejtése nyomán Szabó József részletes vizsgálatai igazolták, ezek eredményeit 1871-ben, illetve 1877-ben közölte. Több kőzetalkotó ásvány hazai előfordulását tárgyalta elsősorban makroszkópos, mikroszkópos (vékonycsiszolati) vizsgálatok és vegyi elemzések alapján (pl. bazaltok kvarcásványai, 1867; oligoklász az Ajnácskő vidéki bazaltokban, 1870; gránát és cordierit magyarországi trachitokban, 1879). Szabó József intenzív levelezést folytatott a kor kiváló mineralógusaival, többek között Victor von Zepharovich-csal, a prágai német egyetem ásványtani professzorával, akinek adatokat szolgáltatott a monarchia ásványtani lexikonjához magyarországi ásványokról (pl. amfibol, augit, kabazit, sztilbit, gránát, hipersztén) (VENDL 1960). Megismertette a magyar szakmai közönséggel korának jeles ásványtani könyveit, így előadásban J. D. Dana rendszertanának IV. kiadását (1854-ben), Naumann és Quenstedt ásványtanát (1855-ben), nyomtatásban pedig Kenngott ásványtanát (1860ban). Az ásványtani vizsgálati eljárások és műszerek fejlődését is figyelemmel kísérte, így 1882-ben két új polarizációs mikroszkópot mutatott be. 44