Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Hála József: Emlékek és vélemények Szabó Józsefről

Hála József adott, de még inkább a hallgatókkal tett geológiai kirándulásokon kiki meggyőződhetett, hogy Szabó, lelépve a kathedráról, ott hagyta azt a trachitköntöst is, melybe a rendes előadásokon burkolódzott. Tudom, hogy azok, kik csak népszerű előadásainak voltak hallgatói, talán méltatlankodással fogják a volt tanítvány, de az őszinte tisztelő ezen nyilatkozatát fogadni." (STAUB M. 1895. 236.) „Reánk nézve Szabó jelentősége nagyobb, mint a tudomány nagy köztársaságában valamely úttörőé, mert hazájának fáradhatatlan munkása volt életének utolsó leheletéig; egészen 1861-ig szakmájának ő volt az egyedüli tudományos képviselője. Ez időtől kezdve már az új nemzedék kezdett érvényesülni; alapos tudományos képzettségű fiatalabb erők vették kezökbe a zászlót; de Szabó azért nem szorult a háttérbe, mert poziczióját tisztességes munkával szerezte meg és ezzel meg is erősítette." (STAUB M. 1895.239.) * „Szabó azok közé a szerencsés emberek közé tartozott, kik még életökben élvezik szorgalmuk és munkásságuk jutalmát. A király, a haza, a társadalom, a külföld ismételten részesítették kitüntetésben; boldog családi életet élt, barátja sok, ellensége kevés volt, ő pedig - és ez legnagyobb dicséretére válik - nem volt senkinek ellensége. A tudományos féltékenykedési nem ismerte, mindenkinek megadta a kiérdemelt elismerést és az esetleges méltatlanságot neheztelés nélkül tűrte." (STAUB M. 1895. 239.) * „Szabó József. Egyszerűen hangzik, egyszerűen és monumentálisan. Egyszerűen s oly magától értődőén, mint pusztában a szél. Magyarban gyakori, de magyarnak kivételes. Egyszeri és egyetlen. Forrás és folyam, kezdet és kiteljesedés, alapvetés és iskola. Benne és vele indult a magyar földtan. Vele s oly magától értődőén magyarul, mintha a modern földtan XIX. századi vezérelve, évszázados fejlődést indító irányzata, az aktualizmus nem is Lyell agyában és nyelvén, hanem magyar földön, a Békéscsanádi síkságon s a Duna mellékén magyarul szólalt volna meg először..." (KRIVÁNP. 1961.269.) „Kötelességünk, hogy Szabó József nevét úgy emeljük ki a növekvő távolból s az időközben ráaggatott szürkítő közhelyek sokaságából, hogy megállapításai teljes fényükben ragyogjanak újra, úgy és olyan fénnyel, ahogyan a magyar földtan első lendülete idején. Megismételve a mottót: nem szégyen az, ha Szabó József egy évszázad távolából is kézenfogva vezethet bennünket a földtani megismerés útjain, hiszen: »a nagyok vállaira vett gyermek többet, messzebb láthat a nagyoknál«..." (KRIVÁN P. 1961.272.) „Szabó József alakjában az utókor egységesen a magyar geológiai tudományok úttörőjét, az autochton magyar földtan megalapítóját méltányolta. Valóban érdem a múlt század derekán már az a felismerés is, hogy a magyar népnek szabadsága kivívásához és megerősödéséhez, az induló műszaki élet alapjaként és világnézetileg is, a geológiai tudományokra, éspedig nem import geológiára, hanem az ország sajátságos 140