Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Dobos Irma: Szabó József vízföldtani munkássága

Szabó József-emlékkönyv Dobos Irma Magyar Hidrológiai Társaság, Budapest Szabó József vízföldtani munkássága Bevezetés A XIX. század túlnyomó részében a földtan még kizárólag leíró tudomány, amelyre nagy szükség volt, hiszen az adatok összegyűjtése teremtette meg az alapot azok rendszerezésére, éspedig a földkéreg szervetlen fejlődésének és a szerves élet kialakulásának kidolgozásához. A leíró irányzatból így alakult ki az oknyomozó, jelenségkutató, átfogó jellegű tudomány. Ezzel egyidejűleg a mindinkább bővülő földtani ismeretanyag áttekintését és művelését lassanként már egy szakember nem tudta végrehajtani. Elindult a földtan széttagolódása és kialakultak az egy-egy szakterület képviselői, a specialisták. A század földtani tudományának egyik nagy vívmánya volt a jelenkori földtani erők működésének elismertetése a földtani múltra vonatkoztatva, s ennek kiemelkedő képviselője Charles Lyell (1797-1875). Az ő nyomdokain haladt Szabó József is (1822-1894), aki számos tanulmányában kifejezésre juttatta ilyen jellegű álláspontját, s különösen nagy jelentőségű a „continentális emelkedésről és süllyedésről" összeállított munkája (1862), amelyben a Duna teraszainak segítségével lehetőség nyílott a belső-kontinentális emelkedés és süllyedés tényét megfigyelései alapján kimutatni (KRIVÁN 1961). Szabó József sokirányú munkássága közül talán a legkevésbé ismert vízföldtani kutatása és annak eredményei, éppen ezért alig találunk erre hivatkozást. Vadász Elemér is kesereg egyik késői munkájában (1967), hogy Szabó József alapvető vízföldtani megfigyelései a mai összesítő munkákban többnyire figyelmen kívül maradnak és ezek mellőzése számos tévedésre, újrafelfedezéshez vezethetnek, ezért is indokolt e kiemelkedő szakember személyét és munkásságát erről az oldaláról is bemutatni. Már munkásságának kezdetén, az 1850-es években sokat foglalkozott elsősorban a budai keserű vizekkel, a Fürdősziget és Buda meleg forrásaival. Vízföldtani munkájának később is központi kérdésterülete Buda, majd Budapest különböző típusú vizének vizsgálata, így természetes, hogy az ivóvíz kérdése is több alkalommal felmerült nála. Jegyzetei azért arról tanúskodnak, hogy minden vizsgálatakor, kutatásakor nagy figyelmet szentelt a vízkérdéseknek. Észlelései kiterjedtek a rétegvízre, talajvízre, karsztvízre, a forrásokra, a folyóvizekre és azok minden fontos paraméterére. Rendszeresen feljegyezte a levéltári, a történeti adatokat, s ezek felhasználásával vázolta