Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Zentai Tünde: A tüzelőberendezések változása a 18–20. században

Zentai Tünde A takaréktűzhely elterjedése felsorolt előnyös tulajdonságainak köszönhetően is gyorsan történt. Feltűnésétől, a 19. század derekától számítva nagyjából egy fél évszázad alatt az ország minden zugába eljutott. A 19-20. század fordulójától pedig már a tömegkultúra része lett. Térhódítása egy adott helyen általában egy-két évtized alatt lezajlott. Ugyanakkor az adaptáció módjában és idejében táji különbségek tapasztalhatók. Az eltéréseket a gazdasági fejlettség mellett a létező nagy múltú tüzelőberendezések hatása eredményezte. Az idézett tanulmányban a takaréktűzhely durván másfélszázados történetét vázoltam az 1840-es évektől napjainkig. Külön elemeztem az egyes nagytájak, az Alföld, a Felvidék, Erdély és a Dunántúl tüzelőrendszereinek alakulását, a takaréktűzhely befogadását, a régi és az új szisztéma kölcsönhatását. Arra a következtetésre jutottam, hogy a takaréktűzhely legkönnyebben a sík vidékek szabadkéményes, kívülfűtős kemencés házainak szobáiba talált utat. A Dunántúl füstöskonyhás házvidékein (Közép- és Délnyugat-Dunántúlon) a mászókémény megépítésével egyidőben a konyhában kerül be először - más tájakhoz képest megkésve - a 19-20. század fordulóján. A tanulmány végén egy Hidason (Baranya m.) fölfedezett rakott-tűzhelyét mutattam be. A berendezés vaslapos főzőhelye a konyhában áll, magasabb sütővel ellátott részét a falon átbújtatva a szobában építettek föl, az egykori cserépkályha helyén. Kályhának is nevezik, és a konyhai tűzhelyen keresztül fűtik. Ez a tűzhely átmeneti forma, amelynek csak néhány párhuzamát sikerül felderíteni a dél-dunántúli szájhagyományban. Ma már survival-nak tekinthető, mert jóval túlélte szűk körben elterjedt társait és a tipikus rakott-tűzhelyeket is. A lakóházban álló falazott takaréktűzhelyek felváltása ugyanis már az 1940-es években megkezdődött, és az 1970-es évekre nagyjából befejeződött. A konyha és szoba válaszfalán átbújtatott takaréktűzhely axonometrikus rajza. Hidas (Baranya m.) Kovács István László rajza 1994. 234